Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY 7 ben az erkölcsi egyensúly bámulatosan volt kifejlődve. A boldogságot Petőfinek egy szat- mármegyei honleány adta, s azért az hiszi, hogy Szatmár vármegyét méltóbban nem köszöntheti, mintha nőiben élteti s végül a Petőfi- ünnep nőrendező-bizottság tagjaira és Szatmár megyére emelte poharát nagy hatás között. Bodnár Zsigmond mint Nagy-Károly város szülötte a Nagy-Károlyi Kölcsey-Egyesületet éltette. Rákosi Viktor azon kijelentést tette, hogy csak azért szólal fel, hogy bebizonyítsa, miszerint van olyan Petőfi társulati tag is, a ki rövid pohárköszöntőt mond. Ezután szellemesen ecseteli, hogy az országos irodalmi társulatok a nagy hajókat hordozó tengerhez, a vidéki irodalmi társulatok a kis csolnakokat vivő patakhoz hasonlítanak, de mert ezek az érdeklődést jobban feltudják,kelteni, megvan ezeknek is szép hivatásuk. Eltette a szatmári Köl- csey-Kört. Majd Nagy Sándor vármegyei aljegyző emelte poharát Petőfi élő kortársaira: Eris almájáért hárman versengtek, s csakis egy volt szerencsés, hogy azt elnyerhesse. Szendrey Julia szivéért is sokan esengtek, s mégis csak a költő-király nyerte el a kezét. De, hogy ez eredmény létrejöhetett, azt Petőfi szatmárvármegyei lelkes barátjainak köszönhette, a kik teljes odaadással segítették elő a szerelmes pár házasságát. Ezeknek a jó barátoknak legnagyobb részét már földanyánk hideg keble fogadta magába. Virasszon felettük az örök emlékezet! A sok vármegyei barát közzül ma csak négyen élnek még, s e négy kortárs Lauka Gusztáv, Törökfalvi Papp Zsigmond, Rényi József és Schik Ignácz urak. E még élő négy jó barát barátságában pedig annyi nemes vonást találunk, hogy szinte elbűvöl bennünket. Lauka Gusztáv az erdődi uradalom egyszerű hivatalnoka az uradalom mindenható inspektorával szemben is védő barátságba veszi a mindenható ur leányának és a költőnek szerelmét, s Petőfit erdődi tartózkodása napjaiban állandó vendégéül fogadja. Törökfalvi Papp Zsigmond, kinek szülei Júliát óhajtanák menyökül, a kit magát is elbűvöltek Julia szemei, s a kiről maga Julia is úgy nyilatkozik Rényi Józsefnek, hogy szeretné, ha az erdődi vár ebédlőjének falai a T. P. Zs. szemeivel lennének teli és azok mind reá néznének, lemond a jó baráttal szemben Júliáról, s viszonyuk közvetítéséül ő maga festi le hivatott ecsetjével Júliát a költőnek. Rényi József zenei nagy tudásával bűvöli el úgy a költőt, hogy zongora játáka hallatára fellángol a zenéért s zongorázni óhajtana megtanulni. Schik Ignácz nagykárolyi tartózkodása napjaiban volt a költővel jó barátságban. Nagy emberekkel jó barátságban élhetni: isteni adomány! De még nagyobb isteni adomány, hogy késő aggkort érve, életerősen tanúi lehessenek a jó barát megdicsőitésének, s 50 év után fellángolhassanak a jó barát megistenitésének szent tlizében! Lauka a költő még ma is ifjú tűzzel zengi dalát a költő hitveséről : „Jó nő voltál, hű nő voltál, Mig férjed élt, boldog vala. Azt is tudta ország-világ, Te is az voltál általa“. S az egykor vidám ifjak közzül 50 év után galambősz fürtjeikkel ma hármat itt láthatunk együtt körünkben, a negyedik Schik Ignácz pedig gyöngél- kedésével mentette ki távolmaradását. Mennyi emlék támadhat fel, mennyi édes érzés kelhet fel sziveikben e mai napon, ki tudná azt megmondani? Azt hiszem azonban, hogy mindnyájunknak együttes érzését mondom el én, midőn azt kívánom, hogy zengjen tovább a dal, mozogjon tovább az ecset és áradjon tovább a zene bűvös hangja az avatott kezek körül, s úgy a jelenlevő Lauka Gusztáv, Törökfalvi Papp Zsigmond és Rényi József urakat, mint a távollevő Schik Ignácz urat a gondviselés addig éltesse, mig az élet nekik örömet nyújt. Éljenek. Majd Debreczeni István a vidéki vendégekre emelte poharát. Őt követte Majos Károly, a ki a Petőfi- ünnepen részt vett vidéki culturális társulatokat a Wesselényi-Egyletet, a debreczeni Cso- konay-Kört éltette. Ezután Pósa Lajos szólalt fel és lelkes, hazafias beszéd kíséretében Nagy-Károly város közönségéért, mint a szabadság mindenkori zászlóvivőjéért ivott. Tetszett dr. Adler Adolf pohárköszöntője is, a melyben a főispánt es alispánt éltette. Ugyancsak Nagy László alispánra emelte poharát dr. Prém József is. A veterán iró Lauka Gusztáv beszédét is megtapsolták. — Az asztali türelmetlenségben még azt sem tudtuk kivenni, hogy miről beszélt. Végül Ilosvay Aladár a közreműködőket éltette. A Kölcsey szobornak megkoszorúzása. A Kölcsey szobornak megkoszorúzását a Petőfi-Társaság tagjai által, délutánra halasztották, mivel a díszközgyűlés annyira elhúzódott, hogy délelőtt csak az emléktáblák leleplezése történhetett meg. Bartók Lajos a Petőfi-Társaság alelnöké- nek és Nagy László a Kölcsey-Egyesület elnökének vezetése alatt 6 tagbál álló küldöttség ment ki a szoborhoz s beszéd mellőzésével letette a szobor talapzatára a nagy babér- koszorút, a melynek a felirata a következő: A Petőfi-Társaság: Kölcsey emlékének. 1899. szept. 24. * * * Az egész ünnepély lefolyásáról a Petőfi- Társaság tagjainak az a véleménye, hogy méltó párja volt a segesvári nagy nemzeti ünnepnek. Nagy, előkellő közönség vett azon részt s a városi közönség zöme is nagy érdeklődést fejtett ki. A díszközgyűlés programja változatos és gazdag volt. Különösen tetszettek az elnöki megnyitó beszédek, Ábrányi Emil költeménye, Rákosi Viktor felolvasása és Pósa Lajos verse. A közönség néha valóságos szűnni nem akaró tapsviharban tört ki ! Kár, hogy a közgyűlés alatt elkezdett az eső cseperegni s igy az emléktáblák leleplezésé, nek nem volt olyan nagy közönsége, mint különben lett volna. t Díszelőadás a színházban. A tánczmulatság miatt este 7 órakor kezdődött a díszelőadás a színházban. Díszes és nagy közönség nézte végig az előadást. A páholyok az irók részére és a földszinti elsősorok a küldöttségi tagok és vidékiek részére volt fentartva. Csóka színigazgató erre az előadásra megnagyobbította a színkört és volt is szükség rá. Először a nagykárolyi dalárda énekelte a Talpra magyart szépen és hatásosan. Ezután Baghy Gyula szavalta Prologként, Nagy László alispánnak és a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület elnökének ez alkalomra irt szép költeményét. Baghy helyes felfogással és nagyon sikerült előadásban mutatta be a szép költeményt. Mikor a szavalás végére ért, olyan színházi tüntetés történt, a mi ritkítja párját. A közönség legalább egy negyedóráig éljenezte, tapsolta és hívta a függöny elé a szerzőt. Minthogy azonban Nagy László kitért az ová- czió elől, a közönség, mikor látta, hogy a következő darab előadása alatt visszatért a színkörbe a szerző, azzal fogott ki rajta, hogy az előadás végén megismételtette a költeményt. Ezenkívül Rudnyánszky Petőfi drámai költeményét adták elő színészeink. Baghy Petőfi Sándort remekül alakította és sok tapsot aratott. Igen jó volt Molnár mint Egressy, Breznay mint Csipkés. A női szereplők Abo- nyi Aranka (Varga Róza) Huckstedt Irén (Csapó Etelka) Ráthonyi Stefiké (Szendrey Julia) voltak. Apróságok az ünnepélyről. Az erdődi ünnepek után nehezteltünk a Petőfi-T ársaságra. Mert kihallott olyat, hogy azt írják egy irodalmi egyletnek, hogy ne tartson nemzeti ünnepet akkor, mikor az egész ország ünnepel a halál 50-ik évfordulója alkalmával, — mert majd ők fognak nekünk ilyet rendezni. A Kölcsey-Egyesület, hiába fújták le az erdődi ünnepet, azért megtartotta és sikerült is az fényesen, a Petőfi-Társaság kiküldötte nélkül is. * * * Na de most helyre hozták hibájukat a Petőfisták, eljött a ki csak jöhetett, közreműködött, mi rendeztünk, fáradtunk s ugylátszik kölcsönösen megvagyunk egymással elégedve a siker hatása alatt. * * * A múltkor, mert a Petőfistáknak nem tetszett az ünnep terminusa, nem csak a kiküldött maradt el, hanem az ünnepről szóló tudósításainkat is megnyirbálták, valóságos czenzurát gyakoroltak. S mi ezt nem nehezteltük, mert nem tehettünk ellene. * * * Most reméljük, hogy a nagykárolyi ünnep előtt megnyílnak a lapok hasábjai s ez mindnyájunknak jól fog esni. * * * Bartók kitűnő generálisnak bizonyult be s olyan gárdája van, a melynek győzni kell, a hol megjelenik. De Nagy László is mint kitűnő rendező mutatta be magát, ki két hét alatt országra szóló ünnepet tud össze hozni. * * * Különös, hogy a nőknek nem tetszettek annyira a Petőfi kortársai: Lauka, Rényi sőt még a Szendrey Julia által is szép kék szeműnek elismert törökfalvi Papp Zsigmond sem, mint Ábrányi Emil és Rákosi Viktor. Hiába, nagy időknek kell elmúlni addig, mig valakit mint nagy emberek kortársát emlegetnek. * * * Jól esett a lelkűnknek, hogy a veterán Lauka is ellátogatott messze földről hozzánk. Majd mi is keressük fel az öreget a küszöbön álló 60 éves irói jubileuma alkalmából müveire szóló előfizetéseinkkel. Megérdemli tőlünk. * * * Mindenki ünnepelt, esőstől kivette részét a jóból, csak szerkesztőségünknek jutott ki a munkából. Na de vigasztal bennünket az, hogy ez egyszer fővárosi kollegáink részére és helyett dolgozhattunk. * * * Pósa bácsit megfosztotta a házi gazdája azon élvezettől, hogy a vasútnál a Kaplony- utczai menház kicsinyei verssel és virágcsokorral fogadják. De a kicsinyeknek másnap még is sikerült meggratulálni a bácsikát. Sorsát senki sem kerüli ki. * * * Bársony István nem jött el. Pedig Erdődön nőtt fel s itt tanulta imádni nálunk a természet szépségeit, a melyeket csak az ő szeme képes észrevenni. Talán vadászaton volt ? Mert ő is, mint Petőfi, két Bársony, az iró és a szenvedélyes vadász. * * * A mennyire orroltunk a Petőfistákra, most annyira megvagyunk elégedve velük. Hát ők velünk ? HÍREK. — Széli Kálmán miniszterelnök, a kit meghívott a rendezőség a Petőfi-ünnepre a következő levélben mentette ki elmaradását, Nagy László alispán, mint a Kölcsey-Egyesület elnöke előtt. Tisztelt elnök ur! Köszönettel vettem a Petőfi Sándor emlékére rende-
