Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-05 / 45. szám
Nagy-Károly, 1899. november 5. 4=5. szám. XXY. évfolyam. szatmár vármegye hivatalos közlönye.-3» MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. MNh SZERKESZTŐSÉG és KIAD HIVATAL óvá a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők; , Nagy-Károlyban, megyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 4 frt. Félévre 2 írt. Negyedévre I frt Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. *eHirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 20 kr. Bólyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. \. ,31260—1899. sz. Zajta községben 1 drb 6 éves fehér szőrű, közép magas tehén bitangolásból befogatott. Nagy-Károly, 1899. október 23. 30622 —) 899. sz. Belényesi Áron porcsalmai lakos 1 drb fekete lova szeptember hó 24-én a községből elbitangolt. Nagy-Károly, 1899. október 21. 31725—1899. sz. Purjesz Mihály darai lakos 2 drb fehér szőrű másfél éves ökör borjut, mint gazdátlan jószágot behajtott. Nagy-Károly, 1899. október 27. 31442—1899. sz. A debreczeni országos vásár alkalmával gróf Károlyi Mihály szamosdobi uradalma kárára, egy öt éves fehér szőrű tehén, szarván K. bélyeggel eltévedt. Nagy-Károly, 1899. évi október 26. Nagy László, alispán. Uj pénz. A nemzetgazdászok általában azt vallják és hirdetik, hogy uj pénznek a forgalomba hozatala mindenkor a polgárok megkárosodá- sát vonja maga után. Ez természetes is, mert a forgalomból kivonandó pénz beváltási Határideje gyakran nem szivároghat át olyan rétegeken, melyek, bár ott pénz szintén felhalmozódott, a mindennapi élet változásaitól el vannak zárva. Ily módon gyakran százezrekre rúg azaz összeg, melylyel a polgárok károsodnak. Sokkal több zavar s aránylag még nagyobb veszteség érheti a polgárokat akkor, ha nemcsak uj pénz, hanem ezzel egyidejűleg egészen uj pénznemek kerülnek forgalomba. Az átmeneti idő legsúlyosabb terhet a kereskedőkre, iparosokra és általában a nagyobb vállalkozókra (részvénytársaságok, pénzintézetek, stb.) rójja, mert ezeknek meglevő nyomtatványaikat, könyveiket s általában egész ügykezelésüket az uj pénznemhez alkalmazva kell reformálni. E kötelezettség természetesen az összes törvényhatóságokat is terheli. Általában az 1899. évi XXXVI. t.-cz. 2-ik §-a értelmében 1900. évi január hónap 1-től kezdve az összes törvényhatósági és községi bevételek és kiadások koronaertékben állapi- tandók meg és a számadások is ebben az értékben vezetendők. Ugyanezen t.-cz. 3-ik §-a értelmében a törvényhatóságok és községek felügyelete alatt álló, vagy közczélokat szolgáló testületek, alapok, egyesületek, szövetkezetek és intézetek könyveit és számadásait szintén koronaértékben kell vezetni. A belügyminiszter különben minderre már fel is hívta a törvényhatóságok figyelmét, de ezzel kapcsolatosan a sajtónak is kötelessége, hogy e beálló változást a közönség mind szé- iesebD rétegeivel megismertesse. A korona értékű pénznem, mely jelenlegi számítási rendszerünket teljesen felforgatja, sok tekintetben előnyös reánk nézve. Pénzegységünk ugyanis e változással a középeurópai pénzegységgel (frank, márka, lira) megközelithetőleg azonos értékűvé válik, s a mi ennek a rendszernek egyik legnagyobb előnye, ezentúl kisebb darabolásu pénznemekkel fogunk rendelkezni, a mi viszont a szaba- tosabb értékmegállapitásokat teszi lehetővé. Az sajnos, kétségtelen, hogy a koronaértékre való átmenet pénzünknek a nemzetközi forgalomban való értékét nem javítja meg. —- Nem javíthatja meg valutánk rendezetlensége miatt, a mi az agio szakadatlan ingadozását okozza. A valuta szabályozását tudvalevőleg a koronaérték behozatalával egyidőre tervezték, de hát ennek útját vágta az, hogy elégtelen arany alap miatt a készfizetés felvehető nem volt. Igaz ugyan, hogy az Osztrák-Magyar- Bank mintegy 380 millió forint értékű aranynyal rendelkezik, ezt azonban a legerélyesebb kamatláb politikával kell megvédelmeznie, nehogy újból kiszivárogjon a bank pinczéiből. És a nemzetközi pénzpiacz jelenlegi, vagy legalább közelmúlt helyzete nagyon is indokolttá teszi a fokozott éberséget, sőt aggodalmaskodást is. Ez volt az oka annak, hogy az Osztrák- Magyar-Bank október hó 1-én 1873. év óta első esetben 6 százalékra emelte a kamatlábat, mely rendszabály pedig a mi piaczunkon erős rázkódást, mondhatni válságos helyzetet idézeti vdu_ Erre a rendszabályra azonban feltétlenül szükség volt, mert a német birodalmi bank 6 százalékra, az angol bank pedig 5 százalékra emelte fel a kamatlábat. Hát hiszen ezeknek nagy okuk is volt erre! A német birodalmi bank azért volt kénytelen a kamatlábat emelni, mert az utóbbi évek alatt mutatkozott óriási igények circa 200 milT Á R C Z A. Az amerikai nagybácsik. Talán nem is kellett volna a czim elé az amerikai jelző, hiszen tudja és érzi mindenki, hogy csak az amerikai rokonokról lehet itt szó, mert a mi hazabeli nagybácsijaink sokkalta inkább jó nevelésű emberek sem hogy rászolgáltak volna arra, hogy akár vígjáték tárgy, akár egy jótékonyczélu felolvasás czéltáblájáivá legyenek. A mi nagy bácsijaink — a hazabeliek — tudják már kötelességüket, ha a VI. vagy VII. X-et elérik, a kellő százezer forint is rakáson van, hát szépen átköltöznek a másvilágba, boldoggá téve számtalan unokaöcscsüket, és azok ismert és ismeretlen hitelezőit, úgy hogy az örökösnek alig van más dolga, minthogy első osztályú temetést rendeljen a Pompes Funebresnél s a királyi közjegyzőnél meghallgassa a szeretett (?) nagybácsi testamentumának a kihirdetését s felfáradjon a telekkönyvi hivatalba s átírassa a drága néhai ingó és ingatlanait. De nem igy tesznek az amerikai nagybácsik ! Oh ezek furfangos emberek, nem hagyják olyan könnyen a „millióikat“. És épen ez az a miért ezek a félig jankeek megérdemelnék, hogy haláluk előtt 25-töt vágassanak rájuk. Természetrajzilag az amerikai nagybácsik, két osztályba oszthatók. Először olyanok, akik léteznek, de sohasem haltak meg, azaz, ott az uj világ füstös ege alatt túlélik összes unokáikat és öcscseiket és olyanokra, akik nem léteznek, de meghalnak. Ez az utolsó faj, még veszedelmesebb. Avagy nem olvastak e már kedvencz zsournájaikban ilyen híreket: Mister John Kohen sanfrancziskói gyáros 92 éves korában elhunyt. A néhai legtekintélyesebb polgára volt a Citynek a Railvay Streeten 9 palotája maradt s utolsó perczeiben egy hű szolgája volt körülötte. A milliomos Magyarországból Zniováraljából szakadt az uj világba s eleinte csak tinta eladásából tengette életét, s most mégis 10 millió ezüst dollár maradt utána. Nos mikor ezeket a szivreható történeteket világgá röpítik, a Kárpátoktól az Adriáig, helyesebben Munkácstól Muraszombatig tízezer Kohennek lábbad könybe a szeme és dobban meg a szive. Másnap már 5000 városban ir az árvaszék, a jegyző és pap, azaz anyakönyvvezető a sanfrancziskói consulnak hogy az elhunyt milliónér elvitázhatatlan unokái és unokaöcscsei, ezek az ő városukban laknak s minden más, hasonló nevű örökösjelölt, szédelgő, akiket egyenesen meg kell lynchelni. A legközelebb induló amerikai postagőzös pedig, métermázsa számra viszi a leveleket, az iratokat, születési bizonyítványokat bélyeges aktákat az uj világba, sőt újabban már élelmesebb örökösök is készülnek, a kik nyomban hajóra szállnak a milliók után. De óh uram! Végül kisül, hogy a milliók ura tulajdonképen Kohn Izsák, nem is Znióváraljáról való, hanem Csehországból, a Znaimi uborkák hazájából. Ezzel azután örömnek es tragédiának vége, a legtöbb hasznot a kincstár húzta, a ki vagy 10,000 drb különféle okiratok bélyegéért sokkal több pénzt kapott, mint akárhány örökös. Ilyen csalfák az uj- világbeli milliók. Mire hozzánk jönnek kutya módra leolvadnak. Higyjék el, nem érdemes örökölni! Most pedig érezzenek irántam forró részvétet, mert áttérek az én saját külön nagybácsimra. Éppen dr. Nyúzó Alfréd ur irodájában töltöm az ósjogászi éveimet, a mikor a Tárogatóban olvasom, hogy James Pavlicsek cincinnáti államának hidépitőjét szél érte s rengeteg millióit, melyet saját találmányával szerzett ismeretlen örököseire hagyta, akiket most a consulá- tus jelentkezésre szólít fel. Az örvendetes napihirben az is el volt még mondva, hogy a jeles férfiú első feleségét, a ki már 30 éve, hogy elköltözött az uj világból Betti Hajagosnak hívták. Semmi kétség ez az én Erzsi nagynéném, akit annyit hallottam emlegetni, hogy egy szép napon elvitorlázott a mi fatornyos községünkből. A nótáriust egy expresse levélben riasztottam fel, hogy adjon egy hatósági bizonyítványt, s a nagy- hasú plébános pedig — mert az eklézsiának uj harangot ígértem az örökségből, — ékes latin és magyar nyelven a Jézus Krisztus nevében is bizonyította, hogy csak is én vagyok az a Pavlicsek László, a kit az örökség megillet. Ismerte nagybácsimat is személyesen, sőt nagynénémet, a mikor még nem Betti, hanem Erzsóknak hívták ő tanította a hiszekegyre ! Ezekkel elkészülve, visszautaztam a fővárosba. Hol is első dolgom volt, hogy amerikai ismereteimet gyarapítsam, s e czélból egy délelőttöt töltöttem a városligetnek az Amerika nevű részében. Délután megvásároltam Amerika térképét és földrajzát és tanulmányoztam, azután egy amerikai fényképésznél levétettem magamat, egy amerikai biztositó intézetnél 5000 frtig assecuráltam és este egy amerikai vacsorát élveztem, és amerikai lapokat olvastam, hogy csak úgy zúgott a fejem. Már azt képzeltem, hogy telivér amerikai vagyok. Másnap az amerika consulátus szolgájával kötöttem ismeretséget, a kitől egy amerikai puskát kaptam, melylyel azonban előbb ő a zsebemet felmetszette, úgy amint az Arizonában is szokás. Délután a városligetben az újvilág állatfajtáit nézegettem és sóhajtoztam nagybácsim után. ily dús tapasztalatokkal azután elutaztam a nagy útra, de előbb egy amerikai hintaszékben begyakoroltam magamat a tengeri betegségbe is. Végre itt voltam. És itt jön a tragédia. Mikor nagybátyám palotáit kerestem, egy jankee azzal igazított útba, hogy „az a vén kutya most a kávéházban ül és levelet ir“. Elhült a vérem ! Hát itt a lelkek visszajárnak a kávéházba és leveleket imák. Reszkettem a félelemtől, de benyitottam és oda álltam a legfehérebb, legőszebb alakhoz, megszólitám. Mister Pavlicsek hidegen köszöntött, és tudtomra adta, hogy nem ő hunyt el, hanem a házmestere akit Havlicseknek hívnak. Ez az Y „ _ _ TU ^ ° oC< T A ot noriabergi-, diszmü-, férfi- és női-dívat raktárában a gyapjúból készült áruk, u. m.: alsóingek, alsónadrágok, keztyük, harisnyák, sapkák stb. CJP w ®JP V31/X daczára az aruk árai nagyobb mérvbeni emelkedésének, mindezen czikkek a legdusabban felszerelt üzletben a régi olcsó árakban Számíttatnak. Ez okból a n. c. vásárló közönség figyelmét saját érdeké. YJT' «n rjm -wm mx { YB szintén igen olcsó árban és minden miben e dusválasztéku raktárra irányítani kötelességünknek ismerjük. Uvl HAU U1U USUiV nőségben kaphatók. 2—3
