Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-05 / 45. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY lió márkával fogyasztották meg pénzkészletét, mig ezalatt váltótárczája 400 millióval emelkedett. Az angol bank ugyancsak érczkészletét védelmezte a magasabb kamattypussal és pedig részben azért, mert féltek a delafrikai arany elmaradásától (1898-ban 180 millió forint volt), részben pedig Amerika nagy igényű aranyvásárlásait igyekeztek megakadályozni. Helytelen tehát az Osztrák-Magyar-Bankot támadni a magas kamatlábért, azt hangoztatva, hogy hiszen a bank még nem készfizető, s igy az agiót csupán ürügyül használta, midőn körülötte a pénzértéke horribilis mértékben drága lett. Ez a következtetés annálinkább pozitív alapokon nyugszik, mert hiszen még a kitört transvaal-angol háború sem okozott már súlyosabb rázkódtatásokat, a mit leginkább igazol az angol tőzsde, mely alig reagált a háború kitörésének hírére, úgy hogy pl. az angol konzolok alig 3/8 százalékkal hanyatlottak. A jelenlegi helyzet súlypontja teljesen az angolbank magatartására esik, s válságot csupán e bank ingadozó kamatláb politikája okozhat, feltéve, ha a német birodalmi bank meg nem erősödnék. Ez az utóbbi körülmény azonban most már kizártnak látszik, annyira, hogy a kamatláb leszállítását tervezik. A pénzpiacznak ez a javulása lassanként nálunk is érezhetővé válik, s ez magyarázza meg azt is, hogy az Osztrák-Magyar-Banknál a kamatláb leszállítása szintén előtérben áll. A helyzet tehát még mindig súlyos, aje- lek azonban fokozatos javulásra engednek következtetni. A mi persze igen üdvös és kivánatos, hogy legalább az uj pénzzel javult viszonyokat találjunk a jövő század küszöbén. Szakelőadásokat a népnek. Az idei közepes jó termés után a gazda már a jövőre gondol. Minden felé újra kezdik szántani a talajt, szántanak vetnek. Attól fogva, hogy a gazda elveti a magot, az ellenségeknek egész serege lép fel ellene. Ezek között a legveszedelmesebbek: a fagy, és jég, továbbá a kártékony rovarfélék óriási csapata. A jég ellen úgy, ahogy a biztosítással védekez- hetik a gazda. A kártékony rovarok rengeteg faja csaknem minden növényzeten ezek rovására él, és alig van növény, melyre legalább egy-egy rovarfaj ne jutna, egész! Lerogytam egy székre, és lázasan össze-vissza beszéltem. Harmadnap visszanyertem egészségemet s ekkor nagybácsim azt modta, hogy látja, hogy a kiima nem nekem való, utazzak vissza Európába. Élőmbe csörgetett 100 dollárt, s mire észrevettem magamat egy ördöngös lift már a földszintre szállított. A 100 dollárt még az nap elvertem és este pedig engem vertek el amúgy amerikaiasan. Négy hét múlva visszaérkeztem az ó világba, s átkozom a vén Kolombust, mert ha ő fel nem találja Amerikát, a nagybácsik meg a tótok szépen itthon maradnak. * * * A nagybácsiról már rég lemondtam s beálltam a csendes nyárspolgárok közé, sőt már egy bájos ha- jadonnál — mert — már hymen rózsa lánczait fono- gattuk mikor váratlanul megjön Mister Pavlicsek levele, melyben tudtomra adja, hogy beteges, ha azt hiszem, hogy Amerikában megtudok élni, hát rám bízza a hidak pereit, melyet eddig egy hazabelije kezelt, a ki most ott villamos kalauzzá lépett elő. Azt hittem, hogy a bácsi csak gyengédségből nem akarja tudatni, hogy az utolsót járja, hát útra keltünk még pedig jövendőbelimmel. Eleinte nagy volt az ellenkezés a famíliában, de mikor a tintatartó gyáros millióit hoztam elő, melynek én vagyok egyetlen jogosult örököse, hát ez hatott és a bájos ideállal tengerre keltünk. A nagybácsi tényleg oda volt, csontjainál csak értékpapirjai zörögtek jobban, szemei, arcza sárga volt akár csak az aranypénzei. Az orvosok végső reménysége az volt, hogy csak a természet segíthet. Mi éjjel nappal virrasztottunk és számoltuk, hogy ma meg tegnap már hány ezer dollárt kerestünk az örökségből. Egyszerre a bácsi aggasztóan javulni kezdett és az orvos azt mondta, hogy ez az élet utolsó fellob - banása, mely iyenkor szokott előforulni. És azon az éjszaka csodálatos rosszul aludtam. Otthon voltam fa- lumban és éppen azt a harangot tették fel, melyet sőt elmondhatjuk, hogy legtöbbjét 15—20, de 50 különféle rovarfaj pusztitja. Ha ezek ellen pusztán az emberi tudomány és szorgalomnak kellene védekezni, úgy ősztől tavaszig és tavasztól őszig minden mozdulni képes kart igénybe venne az a munka. A természet maga is segít a kártékony rovarok irtási munkájánál, csak a gazda volna azért hálás, elismerő, — és segítő társát védené, oltalmazná. A sündisznó, a vakond, a cziczkányok továbbá az éneklő és kúszó madarak, de a rovarok közül is számosán segítik a gazdát a kártékony rovarok között. Megrohanják a legveszedelmesebb hernyókat, megszurják a testüket, beletojják petéiket és a kikelő álczák felfalják az egész hernyót. Sőt a lótetü is vezekkal némi kártételéért, mert a növények gyökerein élő álczákra tart hajtóvadászatot. Kérdem, hány gazda figyeli meg mindezt. Hány gazda fenyiti meg, az éneklő, a kúszó madarak fészkeit kifosztó sihedereket. Kérdem, a tanítók eléggé ajánlják-e a nebulók figyelmébe, hogy valóságos vétek a madárkák fészkeinek kirablása? Kérdem, fürkészi, kutatja-e a gazda a vetésben előforduló rovar kárt? Tudja-e, hogy a búza gyökerén pusztít a drótféreg, szárán a szalmadarázs, szipoly, buzalégy, — levelén a kabócza, — virágján, kalászán a cserebüly és hójagláb. Tudja-e, hogy a rozs a fentieken kívül kitartja a gabonalegyet is. És a hesszeni légy? Tudja-e, hogy az árpát még az árpaszipoly is pusztitja. Dehogy is tudja addig, mig egész táblák el nem pusztulnak. Nem kutatja jelentkezésük idejét, nem kémleli hol és miben nyilvánul a baj, mi ellene emberileg a leghelyesebb védekezés. Elveti a magot, a többi a jó Isten dolga, mert ő tartja a példaszót! ,Ki mint vet — úgy arat“. — Ő elvetett, aratásig, zsákkötésig mi gondja rá. De vájjon jól vet-e legalább. Tiszta, jó szemet szór-e a földbe? Megválasztja-e a magot? Páczolja-e a magot, hogy az ezzel elkerülhető némely élősdi csapás ellen védekezzék ? Pedig ezekre ügyelnie kellene a gazdának. És a rovarkárokra is, melyeket kutasson, fürkészen, tanulmányozzon, kérjen tanácsot a védekezésre és ne csak akkor képezze előtte beszéd tárgyát a rovarkárok milyensége, mennyisége, mikor esetleges jégkárnál a kárbecslő áll velük elő. Mert az előáll ám, mert az ő gyakorlati szeme meglátja, mérlegeli! Mily baj azután ha a gazda ilyenkor vagy igaztalan jégkárkövetelést támaszt, vagy teljesen tájékozatlanul áll a becslő előtt. Vájjon a társadalmi egyletek, olvasókörök és efajta egyletek mikor látják elérkezettnek az időt, hogy a politika helyett, vagy hát Isten neki, a politika mellett, ezeket a közgazdasági dolgokat is megvitassák felolvasások, tanulságos előadásokkal, — még a helyszínén, a vetéstábláknál is példákkal demonstrálván, neveljék a gazda közönséget. Nem szomoru-e az, hogy nem azért veri el a2" anyjuk a Miska gyereket, mert kifosztotta a fán a hasznos madár fészkét, hanem mert eltalálta szakítani a piszkos ümögött. Bizony, bizony nevelni, oktatni kell a kisgazdákat, mert a régi kényelmes őstermelési mód mellett elpusztul a kisgazda. Minden tényező, mely a népre befolyással van, tegye meg kötelességét e téren is, réges-régen én Ígértem. Reggelre kelve a bácsi egy titkárja jelenté nekem, kogy a nagybeteg jobban lett (felsóhajtottam !) azonban ma reggel Pacific expressel elutazott a mylady kíséretében. A guta környékezett! A myladi, az én jegyesem volt, a kinek már 4 éve udvaroltam s az anyósnak megígértem, hogy mihelyt szárazföldet érünk paphoz megyünk. Most hát itt álltam megsemisülve ! Haldokló bácsim útra kel az én tulajdon jegyesemmel, ahelyett, hogy a halállal jegyezné el magát. Mit tegyek ! Délben levél jön czimemre, melyben a bácsi már 1000 kilométer távolságról tudatja velem, hogy nagyon boldog, és sajnál engem, mert hiszen hűen ápoltam. Most pedig egy kicsit elmennek Görlandba fókára vadászni. Másnap ismét egy kábel telegram jön, mely alá már a nagybácsim felesége volt aláirva. Tisztában voltam a helyzettel, hogy nagybácsim rutul megcsalt,, és jegyesem pedig elhagyta magát kábítani, egy vén pénzbánya által. Most már nem volt maradásom, olyan forrónak éreztem az újvilági levegőt akár csak az egyenlítő alatt járnék. Magamhoz vettem tehát nagynéném férjének ékszereit és visszahajóztam Európába. * * * Ezen események óta esztendők múltak el, azóta virágzó ügyvédi irodám van , s miután tudják, hogy többször jártam Amerikában, sok külföldi busás megbízást is kapok, nincs tehát okom visszakivánni a klondykei nagybácsit! Az elmúlt héten azonban mégis történt valami, elegáns kocsi állt meg a házam előtt. Jólkonservált öreg ur szállt ki belőle, meg egy nagyon ismerős női arcz, s amikor pedig ezeknek az ölelő karjaiból kibontakoztam, előmbe toltak egy bájos képű pufók gyermeket, aki lelkendezve kiabált az én amerikai nagybácsim felé, papa, papa ............... mert bizony nevelni kell a népet. Erre a legalkalmasabb a bekövetkező téli időszak, mikor a gazdaközönségnek ideje van. Népies felolvasások tartásával nagyon lehetne segíteni, a szegény földművelő népen. HIRE k. — Halottak napja. Az idén kedvezett az idő a temetői gyász ünnepélynek. Igen sokan keresték fel szeretteik sírját, hogy virágokkal, koszorúval, kedveskedjenek halottaik emlékének. A gimnasiumi ifjúság megkoszorúzta az idén elhunyt kedves tanárának Majoros Endrének sírját — Gyász ünnepek. Erzsébet királyné emlékezetét f. hó 19-én Erzsébet napján több helyen is megün- neplik városunkban. Ünnepi gyászmise lesz a róm. kath. templomban s a Kölcsey-Egyesület, a gimnasiumi ifjúság és a kath. legényegylet is rendez emlékünnepet. — Hivatal vizsgálat. Gróf Hugonnai Béla főispán ur, Steinkogler János titkárja segédlete mellett okt. 30-án megvizsgálta Domahidy Elemér, a nagykárolyi járás fószolgabirójának hivatalát és az ügykezelést megfelelőnek találta. — Vármegyénk alispánja kedves neje társaságában okt. 30-án N.-Bányára utazott. Az alispánnak elnökös- ködni kellett a nagybányai és felőbányai választó közgyűléseken. Ezenkívül látogatásokat tettek Nagy- Bányán, F.-Bányán és Költőn gróf Teleki Jánosnál és hazatérőben Sz.-Váralján. Mindenütt szívélyes, rokonszenves fogadtatásra találtak s f. hó 2-án érkeztek viszsza. — Felolvasó estély. A nagykárolyi Kölcsey- Egyesület a múlt vasárnap kezdte meg felolvasó estélyeinek sorozatát. Úgy látszik az egyesület felolvasó estélyeinek már jó hírneve van, mert az első felolvasó estélyen is szép és díszes közönség jelent meg, mert nem felejtette el az egyesületnek e téren a múlt télen kifejtett működését. Az estély műsora elég változatos volt. Elsőnek Nagy László az egyesület lelkes kezdeményezője és elnöke tartott felolvasást az olvasásról) az olvasás általi művelődésről. Neki, a kinek mindig vannak eszméi és a ki szívesen ül a felolvasó asztalhoz, ezúttal is sikerült lekötni a hallgatóság figyelmét és a mi a felolvasások legfőbb czélja és érdeme, észrevétlenül oktatni a hal- gatóságot. A zajosan megtapsolt felolvasás után Táby Dora kisasszony szavalt egy költeményt Ábrányitól. Szépen és értelmesen interpretálta mély és azért mégis csengő hangján a költemény szépségeit. Őt is hosszasan megtapsolták. Ezután Poór János az irodalmi szakosztály elnöke tartott magvas és értelmes eszthetikai értekezést az emberi test arányairól, az arcz szépségéről. A megéljenzett felolvasás után Demidor Ignácz rendőkapitáiiy énekelt egy szép dalt, Kun Miksa karnagy harmonium kísérete mellett. Mint mint mindig ezúttal is nagy hatást ért el. Szóval az első felolvasó estély sikere, következtetést enged vonni a többi estély sikerére. — A honvédség köréből. A novemberi katonai előléptetéskor Both Gyula honvéd hadapród tiszthelyettest a király kinevezte hadnagynak. A tisztikar bajtársi összejövetelben ünnepelte az uj kartárs kineveztetését. — Beigtatás. A nagyváradi kanonoknak kinevezett dr. Steinberger Ferencz, szatmári képezdei igazgató beigtatása Nagy-Váradon f. hó 16-án megy végbe. Szatmárról annyian kisérik el, hogy külön vonaton mennek. — Megyebizottsági tag választás. A Kisfaludy József eltávozásával városunk első választó kerületében megüresedett vármegyei bizottsági tagsági helyre okt. hó 27-én megejtett választás alkalmával Demidor Ignácz rendőrkapitány választatott meg. — A dalegyesület által folyó hó 5-én vasárnap tartandó műkedvelői szinielöadásra ismételten felhívjuk közönségünk figyelmét, mely, reméljük, hogy tömeges megjelenésével fogja megörvendeztetni az egylet törekvő tagjait. — Választás. Nagy-Bánya szab. kir. város főjegyzőjének okt. 31-én Égly Mihály, nagybányai illetőségű fővárosi hirlapirót választották meg. A fővárosi sajtó is melegen emlékezett meg a rokonszenves hirlapirót ért kitüntetésről és a budapesti újságírók egyesülete táviratilag is üdvözölte. — Gyászeset. Szentgyörgyi Jordán Ferencz nyug. főgymnasiumi rajztanár, a koronás aranyérdemkereszt tulajdonosa, nov. 1-én Szaniszlón, hol dr. Jordán Károly apát-plébánosnál töltötte a nyugalom napjait, hosszas szenvedés után elhunyt. Benne dr. Jordán Károly apát-plébános, dr. Jordán Ferencz budapesti kórházi főorvos és Báthory István gyógyszerész neje édes apjukat vesztették el. Az öreg ur elhunyta városszerte igaz részvétet keltett. Mert a szerény férfiú neve emlékezetes marad a város kulturális történetében. Ugyanis neki lehet azt köszönni, hogy annyi képzett és az idegenben is feltűnő iparosa volt mindig a városnak. Tette ezt, a gróf Károlyiak által már a jelen század elején a helybeli, akkor úgynevezett nemzeti iskolánál alkalmazott rajztanárt állás, a minek következménye az volt, hogy mikor messze földön sokkal nagyobb városok p. o. Kassa, Debreczenstb.elemi iskoláinál még nem tanították a rajzot, a rajzolás elemeibe bevezetett helybeli ifjúságból idővel kiváló iparos lett. Itt volt ennél az iskolánál az öreg Jordán bácsi, egy egész nemzedék bácsija, 1847. év óta rajztanitó. Kevés gyógyvíz küldetik oly távol vidékre és örvend oly XJ'ü-MrfVfv . «» » miről a közkedveltségnek, mint a már huszonöt év óta hassnálatban levő JT tyJrUllL'A U l!k.6S6PllVIZ^ négy világrészben nyert 10 aranyérem tanúskodik. A Ferencz József keseriivizből mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel, éhgyomorra véve elégséges. SW 2MT Nagybani raktár: JANITZKY ALBERT, KAUFMANN JAKAB ÉS FIA és WEISZ LAJOS czégeknél.
