Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-22 / 4. szám
Nagy-Károly, 1899. január 22. szám. XXY. évfolyam SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi cs anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Károlyban, meg yeház-utcza 40. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 írt. Negyedévre I frt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr. ügyes szám ára 10 kr. «&=Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ 80ra 20 kr Bélyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ 1690—1899. szám. Körrendelet. Valamennyi főszolgabíró urnák tudomásvétel és a járása területéhez tartozó községi és körjegyzőkkel leendő közlés végett. Úgy az adózó közönség kényelme szempontjából, mint a községi számvitel egyszerűsítése czéljából szűk ségesnek mutatkozik a községi pénzkezelési szabály- rendelet némely részeinek módosítása. Minthogy azonban mig a szabályrendelet megfelelő módosítást nyerhet, nehogy a,szétküldött uj számviteli nyomtatványok zavarra, vagy félreértésre adjanak alkalmat, ezeknek miként leendő felhasználására nézve szükségesnek látom a következőket elrendelni: A számvitel, a pénzkezelés és a számadások szerkesztése tárgyában lényegileg az eddigi gyakorlattól semmiféle eltérés nem eszközlendő. A községi adókönyvecske kizárólag a községi pótadó, közmunka- váltság és ártéri költségek nyugtázására használható fel, mig az útadó és ebadó az edddigi gyakorlat szerint teljesen elkülönítve, külön kivetési és beszedési naplókban kezelendő, és a befizetések is külön könyvecskében igazolandók. Ezzel kapcsolatban hasonlóképen szerkesztendő a községi pótadó kivetési főkönyv is, melynek első 8 rovata az eddigi gyakorlat szerint töltendő ki, a 9—13 rovatok eltérőleg a nyomtatott czimektől, felhasználható a közmunka-váltság és ártéri költségek, iskolai adó, vagy más községi puíaió kivetésének előírására, melyeket a törvények elkülönítve kezelendőnek nem rendelik. A 14. rovattól végig terjedő rovatok pedig a nyomtatott czimek szerint töltendők ki, mert az ezen czimek alatt foglaltak a községi pótadóban már benfoglaltatnak. A beszedési napló oly alakban, mint az megküldetett, felhasználható, természetes, hogy minden oldal összegezendő és a végösszeg pontosan megállapítandó. A letéti napló rendeltetése az egyelőre véglegesen el nem számolható pénzek elkönyvelésére szolgál, milyenek az előlegek, bánatpénzek, stbi. A nyilvántartási jegyzék a község vagyonában, illetve leltári állományában előfordult változásokról a leltárnak kiegészítő részét képezi és az pontosan kitöltve, a zárszámadáshoz két példányban csatolandó. A többi számviteli nyomtatványok lényeges változást nem szenvedvén, azoknak mikénti használása bővebb utasítást nem igényel. Egyben rendelem, hogy a megküldött nyomtatványok egyelőre csupán a folyó évben használhatók fel, úgy az esetleg megállapítandó újabb módosításokról, mint a pénzkezelési szabályrendeletben teendő változásokról annak idején körrendetetileg intézkedni fogok. Nagy-Károly 1899. jaunár 16. 2251—1899. szám. Körrendelet. A nagybányai-, nagysomkuti-, csengeri- és szatmári járás valamennyi községi bírójának. Hivatkozással a „Szatmármegyei Közlöny“ hivatalos lap folyó évi 2-ik számában 304—1899. szám alatt kelt meghagyásomra, újólag elrendelem, hogy a nagybányai-, nagysomkuti- csengeri- és szatmári szolgabirói járások valamennyi községei a folyó évre megállapított községi pénzkezelési és számviteli nyomtatványokat Lőwy Miksa szatmári könyvkereskedő czég- nél szerezzék be, illetőleg az ezen czég által czimökre — általam meghatározott számban — küldendő számviteli nyomtatványokat elfogadják és azokat — már kiadott körrendeletem értelmében — használják fel. Nagy-Károly, 1899. január 21. Nagy László, alispán. Vizszabályozásunk a múlt évben. A szatmári kir. folvammérnöki hivatal fő- nöke Nyárády László kir. mérnök, a közigazgatási bizottság f. havi ülésén részletes jelentést tett a múlt évben a vármegye területén végrehajtott szabályozási munkákról. Minthogy pedig a jelentés vizszabályozásunk egész képét nyújtja, a jelentés bevezető részét kivéve, adjuk azt egész szövegében. Áttérve most tulajdonképpi tárgyamra t. i. a vármegye területén a lefolyt évben végrehajtott azon vizszabályozási munkák ismertetésére a melynek egyenkint s együtt véve mind e vármegye közönségének gazdasági, tehát anyagi és szellemi előhaladását fokozni lesznek hivatva, e tekintetben a végrehajtQtt mnnkákról, azok létesítője szerint három külön csoportba osztva a tekintetes közigazgatási bizottságnak, mint a vármegye élén álló testületnek, a következőket jelentem be: a) Érdekeltségi munkát A Szamos jobb és- Tisza balparti töltéseit fentartó érdekeltség tevékenységi köréből első sorban az udvarii határtól a szatmári határig terjedőleg már 3 évvel ezelőtt kiépíteni határozott védtöltésről kell említést tennem, jelentve, hogy e töltés épitése a kisajátítás körül fennforgóit nehézségek leküzdése után a múlt évi őszön munkába vétetett s nagy részben be is fejeztetett. E 7.2 km. hosszú töltés épitése 72000 m3-t meghaladó földmozditással jár, melynek csak csekély hányada nincs még beépítve, de a tavaszi árvíz előtt a munka minden bizonynyal teljes befejezést nyer. Ezen löltés csatlakozván ahhoz, melyet Szatmár szab. kir. város a belsőség mentén s folytatólag felfelé az udvarii határig a múlt év tavaszán épített ki, a felső Szamosnak ezen töltések kiépítése előtt még nyitva volt árterét most már kellő biztonságú folytonos töltés védelmezi, miből első sorban Udvari, Kaak, Kaak-Szent-Márton újonnan mentesített községekre, de folytatólag a Tisza Szamos zugig számos más oly községre nézve is, melyeket ezelőtt innen látogatott meg az árvíz, származik gazdasági előny. Az érdekeltség további működése úgy a Szamosnál, mint a Tiszánál a meglevő töltések fentartására, vagy bellebbezésére szorítkozott. Ezek érdekében a Szamosnál 3722 m3. íöld- mozditás történt 1224 frt 66 kr költséggel a Tiszánál pedig 1000 m3. földmozditás, 1700 forint költséggel. T A R C Z A. Hangulat (Egy 25 éves leány naplójából,) Irta és felolvasta a Kölcsey-Egyesület januír 6-ilci estélyén: Nemestóthi Szabó Hedvig. Szép téli este van. Hidegen, nyugodtan ragyognak a csillagok, de fényüket elhomályosítja a sok csillámló hópihe, mely szállingózva kering a levegőben. Egyedül vagyok, csend van körülöttem. Fehér, téli esték mélységes csendje, midőn az ember önkényte lenül is a múltak emlékeire gondol ...............De csitt! ha llga! . . . mi az ? . . . . Farsangi induló hangjai hallatszanak kívülről, mind közelebb és közelebb és a mint kinézek, fényes menet vonul el előttem a havas éjszakában. Szállingó hópelyhek ezer apró táltos t- tól vont szekeren jön Karnevál herczeg, követve tánczoló, vig koboldok seregétől. ... Ah ! hiszen ma Három-Királyok estéje van ! . . . Most jött el farsang ifjú királya, elfoglalni a jókedv birodalmát. Várja is már idelenn a mulatni vágyó emberiség. De az én szivem már nem dobog fel láttára. Ismertem már őt jól! Nem is olyan régen, valamelyik ködös novemberi délutánon érdekes vendégem volt. Ő jött el, Karnevál herczeg, a nagy komédia rendező, a ki ennek a szürke hónapnak hosszú estéin sorba látogatja a leányszobákat és benyujta az „előleges színházi jelentés“-t ; álmokat, illúziókat, titkos, édes sejtelmeket hozva az ő fényes birodalmából, az annyi leány szív által várva- várt farsangról, mely a novemberi ködön keresztül oly szépnek, oly ragyogónak látszik. A kályhában robogott a tűz, mellette állottam és belebámultam az izzó parázsakba. Fél homály volt a szobában, csak az asztalon egy kis álló lámpa világított meg egy csomó habos, fényes selyem mintát meg a divatlapok legújabb báli toilettjeit. . . . Mert nekem is a farsangról kellene gondolkoznom, arra kellene készülnöm. . . . És úgy szeretnék is róla gondolkozni naiv vágygyal, lelkesedéssel készülni ezer bohó tervvel, .... mint egvszer régen, ... de nem tudok, már csak elkalandozik a lelkem vissza a múltba, . . . . s oly különös érzés lep meg, mikor a régi novemberi hangulatok eszembe jutnak ! . . . November hónap ! mikor a divatlapokban az első báli ruha megjelenik, mikor megalakul az első bálbizottság, s mikor a meleg lány szobákban a tű szorgalmas munkája mellett annyi bizalmas, édes csevegés, tervezgetés folyik és közbe egy-egy szív titkos sejtelmesen feldobog, egv-egy halvány leány arcz elpirul, a mint a farsang rózsaszín illuzióködén keresztül mirtusz koszorút lát a távolban fehérleni. Karnevál herczeg, ... a nagy komédia rendező jár a ködös utczákon, ő lopja be ezeket a hangulatokat a csipkefüggönyös kis szobákba, az álmodozó leány szivekbe, hogy aztán annál jobban kaczagjon rajtuk, mikor finita la comedia! . . . mikor ez a csörgős sapkás csalfa princz hamvazó szerda szürke februári reggelén eltűnik a távolba, magával vive sok szétfoszlott farsangi illúziót, itt hagyva annyi csalódott szivet . . . Hanem azért csak álmodjatok, álmodtam én is! Tizenhat éves naiv szívvel, első farsangomról de sok szépet álmodtam és vártam dobogó szívvel jókedv szép herczegét, aki aranyos ruhájában el is jött hozzám egy ilyen sáros novemberi napon és Ígért mindent, ami csak egy bohó leányszivnek édes lehet. S becsapott az én princzem engemet is, mint már annyit. Fényes báltermekben gondtalan, aranyos jókedv helyett mit találtam .... irigységet, haszonlesést, intrikát, romlottságot. Farsang szép királyának derült, hamisan kedves arcza kifestett torzképpé vált előttem. Meg is haragudtam reá, s elhatároztam, hogy nem hiszek neki többet ............De nem olyan közönsé ges szédelgő ám ő herczegsége, túljár az ember eszén. Egyszer csak azon vettem magam észre, hogy ismét jó barátok vagyunk. Húsz éves voltam akkor, . . . húsz éves és szerelmes. Vártam újra nagyon Karnevál ifjú herczegét, aki hosszú novemberi esték álmaiban el is jött újra hozzám és most még százszor szebb, fényesebb és ragyogóbb volt, mint először. Fehér, mirtusz koszorút hozott, boldogságot, menyor- szágot ígért, . . s mi lett a vége. . . . Csalfa herczeg, emlékszik még arra a kis lányra, .... a ki azon á szürke téli reggelen a kocsi sarkába húzódva, zokogva szorította kezét lázasan dobogó szivére, hogy az a kényes jószág meg ne repedjen a nagy fájdalomtól. Fenn a bálteremben meg keringtek a párok, ............ ka czagott Karnevál herczeg; gúnyosan kaczagott a széttépett álmok eltűnt mirtusz koszorús menyországa felett,............Azt hittem, meghalok akkor, de persze nem haltam meg. Sőt most már huszonöt éves vagyok; 25 éves, józan és okos, nem vagyok már szerelmes és nem is szoktam álmodozni. Nem várom már Karnevál herczeget, mit is keresne az egy ilyen szürke kisaszonynál, aki szürke ruhában, szürke hangulatban támaszkodik e kályhára, s mindenről inkább van kedve gondolkozni, mint fényes báltermekről, behizelgő tüzes zenéről, farsangi jókedvről, mirtusz koszorúról. Valami nyárspolgárias jóravaló főkötö most tálán job^ ban érdekelne. Ámbár ha vén leány maradók, sém lesz baj, közeledem is már feléje, legalább alig tudom elfojtani, mikor valahol egy ügyes kis pincsi kutyát meglátok, vágyaimat egy ilyen herczíg jószágra, a mely társaság azonban tudvalevőleg már csakugyan a vén- leányság szimbóluma. . . . Huszonötéves lettem és meglehetősen reális is, szinte mosolyognom kell, ha arra a kisleányra gondolok, a ki egyszer úgy várta Karnevál herczeget. Különös szeszély is volt ő herczegségétől, hogy most betévedt hozzám. De talán nem is volt az, vagy legalább nem az, akinek eddig ismertem. Egy sápadt,
