Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-22 / 4. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY b) Társulati munkák. Az „Ecsedi láp lecsapoló, ármentesitő és belvizszabályozó társulat“ keretében a munkák befejezésükhez közelednek. Múlt évi márczius hóban ugyanis már átadatott a Kraszna-csatorna rendeltetésének. A Soóspatak-Homoród-Balkány vizeit elvezető csatorna részben szintén még a múlt évben működött, most pedig még csak jelentéktelen munkák vannak benne hátra, úgy, hogy ezen csatornát is kiépitettnek lehet tekinteni. így tehát a Szamos-balparti ártérre külviz többé már nem juthat, s minthogy a belvízcsatornák kiépítésé is a befejezéshez közeledik s az. ezeken szükségelt ecsedi, tunyogi és olcsvai zsilipek is készen vannak, s ez utóbbi helyen szükség esetében egy hatalmas szivattyú telep is igénybe vehető a belvizeknek kártétel előtt való eltávolítására, a Szamos-balparti töltései pedig azon rövidebb szakaszok kivételével, melyeken e töltést annak idején az állam az általa építendő átvágásokkal kapcsolatban fogja végleges vonalozásban létesíteni, már ki vannak építve: a Szamos-balparti ártéri érdekeltség a biztonságnak a szakkörök által indokolt mérvű fokához már eljutott. ej Állami munkák. Még az állam tevékenységéről kell megemlékeznem, mely a múlt évben is nagy áldozattal járult a vármegye gazdasági helyzetének javításához. Legnagyobb tevékenységet fejtett ki az állam a szatmár—csengeri Szamos szakasz medrének javítása és állandósítása körül, hol ezen irányban legégetőbb is volt a szükség a beavatkozásra. Az ezen szakasz rendezésére előirányzott párhuzammüvek és keresztgátok mintegy 8 km. méter hosszú szakaszon vannak már majdnem terv szerint kiépítve, s ezekre a múlt évben 116000 frt költség for- dittátott. Keér és Keér-Semlyén községeknek a Szamos folyó partszaggatása elleni biztosítására 41610 frt költséggel jóváhagyott tervek szerint az építkezések a múlt évben is folytatva lettek s még az ez évi tavaszi árvíz előtt befejezést is nyernek. Befejezéshez közeleg a keérsemlyéni határban a XIII. sz. átvágás munkálata is. Ezen átvágás a jégtorlódásoknak a múltban egyik főfészkét képezett, a Kállay család tulajdonát tett kanyarulatát zárja majd ki, s az ezen munkához fűződő fontos közérdek miatt egy szép úri lakot, s hozzá tartozó parkot kellett itt megsemmisíteni. E munka mintegy yöOOO forint költségbe kerül. Panyola község belsőségének elmosatás ellen való meggátolása végett 12000 frtot meghaladó költségű müvek építése van tolyamatbanAz állami munkákat a folyammérnöki hivatal mind házi kezelésben hajtotta és hajtja végre. A Tiszán Kis-Ar mellett 5000 frt körüli költségbe kerülő védőmü építtetett. Röviden összefoglalva az előadattokat, a Tisza—Szamos közti érdekeltség 15590 frtot, az államkincstár közel 230000 irtot, tehát e két tényező együtt majdnem egy negyed milliót fektetett oly beruházásokba, melyeknek hasznát első sorban a vármegye közönsége élvezi, mely, hogy minél nagyobb és tartósabb legyen, a folyammérnöki hivatal tagjainak is hővágyát képezi. HIl^EK — Temetés. Néhai gróí Károlyi Ferencz holtteste folyó hó 15-én reggel érkezett Londonból városunkba, honnan még az nap Kaplonyba szállították. A Károlyiak ősi sírboltja és az a felett levő templom egy napra ismét gyászba borult, hogy befogadja falai közé, az oly nagy reményű és tragikus véget ért fiatal grófot, a kinek elhunyta vármegye szerte nagy részvétet keltett. A temetésen a mélyen sújtott szülők, Károlyi Tibor gróf és nején kívül részt vettek az elhunyt testvérei gróf Károlyi Gyula nejével, gróf Károlyi Antal és László, a nagyanya, gróf Károlyi Györgyné, továbbá gróf Károlyi István és neje, özv, gróf Károlyi Gyuláné, özv. gróf Károlyi Vikorné, gróf Karolyi György, gróf Dessewffy Aurél és neje, gróf Zse- lénszky Róbert és neje, báró Podmaniczky Géza nejével Semsey László nejével, gróf Almássy Dénes nejével, gróf Tisza István nejével, valamint báró Vécsey Miklós. A Károlyiak családi gyászában min dég őszinte résztvevő vármegyénk és városunk részéről is többen ki mentek a temetésre, a melyen a helybeli dalárda is közreműködött gyászdalaival. Az elhunyt lelkiüdvéért városunkban, a kegyúri templomban folyó hó 17-én volt a gyász isteni tisztelet. A debreczeni gazdász bál. A debreczeni gazdasági iskola hallgatói által f. hó 18-án rendezett bál minden tekintetben fényesen sikerült. A bál védnöke gróf Hugonnai Béláné vármegyénk főispánjának kedves neje volt s igy a debreczeni farsang ez az eseménye bennünket is érdekel aminthogy többen át is mentek a bálra városunkból is a főispáni pár iránti udvariasságból. Adjuk azért az egyik debreczeni újság a „Debreczeni Ellenőr“ referádáját szószerint egész terjedelmében • A Bika-szálló dísztermében a farsangban tegnap este zajlott le az első, nagy igényű bál, melyet a gazdász ifjúság rendezett. Pompa, fény, szóval a siker minden föltétele meg volt, a deiék rendezőség anyagi áldozatot sem kiméivé, feledhetetlen estét akart szerezni a bál előkelő vendégeinek És ha nem csalódunk ez sikerült is nekik. Azok a szép fiatal leányok, boldogan, a legszebb reménységekkel mentek a bálba nem is csalódtak; leolvashattuk azokról a táncztól kihevült arczokról és mosolygó szemekből, hogy éppen olyan jól mulattak, a mint remélték. De különben nem is csoda, hogy vidámság honolt. A gazdászok kedélyes, temperamentumos ifjak. A lépcsőház, a terem délszaki s ekzotikus növényekkel volt díszítve. A lépcsőháznál voltak felállítva a különféle gazdasági eszközök. A terem felső részén díszes baldachin volt emelve a bálanya gróf Hugonnai Béláné részére. A figyelmes rendezőség díszes tánczrenddel lepte meg a hölgyeket. A bálanya tánezrendje az ötvös munka remeke. A tánezrend magyar stilü ezüst alapon szélén fehér bőrrel Az ezüstalap közepén a bálanya monogrammja, a monogramm felett a kilencz ágú korona aranyból. Hátlapján volt a könyvalaku tánezrend. Tiz órakor lépett be a bálanya a terembe karján Kárkalics Sándor bálelnökkel. A Magyaryak zenéje s a katona zenekar a Rákóczy-indulóval fogadta a bálanyát. A bálanya megérkezése jel volt a táncz kezdetére. Folyt a táncz jó kedvvel, sziláján, aztán szólt a zene egyre vigabban, emelkedett a hangulat, nőtt a kedv, a leányok keble pihegett a fáradtságtól, de azért nem mutatta egyik sem, tánczolt tovább vígan, boldogan . . . reggelig . - . Ilyen volt a gazdász bál. Tudósítónk a jelenvolt hölgyekről a következőkben számol be: Asszonyok: Gróf Hugonnai Béláné, Domahidy Elemérné (N.-Károly), Huzly Luiza, Dóczi Gedeonné, Meskó Antalné, Siegmeth Károlyné, Péchy Kálmánná, Szűcs Mihályné Miskolczy Jenőné, Vécsey Zoltánná, Szunyogh Zoltánná, Bahunek Ig- náczné, Bosznay Károlyné, Kölcsey Sánd orné, ifj. Kaszanyitzky Andorné, Miklósi Mártonná, Miskolczy Lajosné, Dr. Serly Gusztávné (N.-Káro!y), özv. Búzás Elekné, Fráter Ödönné, Fényes Ákosné, Bay Gáborné, Békési Lászlóné, özv. Keresztfalvy Antalné, Zádor Lajosné, Dienes Barnáné, T. Halrpy Margit, Bónis Andorné, Mánkéi Jánosné, özv. Tóth Lajosné, Gyenes Kálmánná, Kőhalmy Ferenczné (N.-Léta), dr. Bruckner Ernőné, Balika Sándorné, Fogarassy Károlyné, Szo- boszlay Józsefné, dr Medve Kálmánné. Leányok: Dóczy Ilona, Szuhányi Margit, Dienes Rózsika és Klárika, Péchy Katalin és Paula, Kölcsey Ilonka, Szűcs Viola, Sziegmeth Frida és Irma, Miskolczy Etta, Szunyogh Olga (Kis-Marja), Pongrácz Olga (Vértes), Bahunek Jolán, Bosznay Gabika, Kölcsey Ella és Ilona, Miklóssy Ilona, Bende Jolán, Kovássy Sarolta, Búzás Ilonka, Fráter Irma (Álmosd), Fényessy Irma (Álmosd), Bay Laura, Békési Berta, Kőhalmy Margit és Ilonka (N.-Léta), Bónis Irma, Gyenes Sarolta, Tóth Mariska (Kótaj), Balika Ida, Zádor Vilma. Butykay Jolán és Erzsiké. A Kölcsey-Egyesület estélye. Folyo hó 15-ód tartotta negyedik felolvasó estélyét a Kölcsey-Egyesület. A mennyiben Békéi Józsa k. a. hegedű művésznő is fellépett, az estély belépődíj mellett tartatott meg. A közönség nagyon szép számmal jelent meg, s várakozásában nem is csalódott. Mert érdekessé tette az-estélyt Békéi Józsa kisasszony fellépte, i ki mint hegedümüvésznő, a hol csak fellépett, mindenütt elragadta a közönséget, gyönyörű játékával, úgy hogy a lapok , egész dicshimnuszokat zengtek szép játéka felett. És méltán, mert a mi közönségünknek is osztatlan nézete az volt, hogy Békéi Józsa k. a. hegedüjátéka igazi művészet, a melynél csak a kisasszony szerénysége nagyobb. Minden egyes hang, a mit kihoz abból a száraz fából, (a melyet Joachim-pályadij gyanánt nyert a kisasszony Berlinben,) egyforma tiszta és a játék- precizitásban elbájoló, szép és üde. Ez a játék a szó szoros értelmében elbűvölte és magával ragadta közönségünket, úgy, hogy ez, megszokott hidegségével szakítva, valóságos tetszésviharba tört ki minden egyes szám után. Nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy Békéi egy uj csillag a hegedű művészet terén. Chopin-Sarasatte Nocturié-ját, Vieniavszky Tarantelláját, majd Huber Károly Magyar ábrándját adta elő. Zongorán kisérte Bródy Miklós, s ez a kiséret is igazi művészet volt. Különben Bródy Miklós ur önálló számot is adott elő, Chopin G. moll „Balladá“- ját. Tehnikája bámulatos. Ö is megérdemelt sok tapsot aratott. A felolvasást dr. Lucz Ignácz ur tartotta, a mozgásról beszélt. - Minden tekintetben sikerült felolvasás volt, érdekes kísérletekkel egybe kötve. A bevezető részben éppen eleget mondott a gondolatnak physiologiai alapon való magyarázatából, elég volt arra, hogy a philoso- phia ez újabb irányára rámutasson, s az újabb törekvésekre felhívja a figyelmet. Az idegek ingerveze- tését azok gyorsaságának meg mérését., s az ezekre irányuló kísérleteket adta elő. A gondolatolvasást csak mellékesen érintette, melyet szintén az agyvelőben keletkezett ingereknek átterjedéséből magyarázott. Nagy hatást keltett a klaszikus tanúra való hivatkozás, bár a kételkedők teljes lefegyverzése a tények alapján történhetik csak.Talán egy szakosztályi ülésen lesz szerencsénk ehhez. A mozgás mibenléte fajai stb. előre bocsátása szükséges volt azon érdekes és nagyfontosságu kísérletnek leírása, részben bemutatására, melyeket a hang és különösen a fény mint haladó mozgás sebességének megmérésére tettek. Maga a felolvasó is említette, hogy nem uj dolgok ezek a miket előad, de a módszer, melylyel ő e szövevényes és finom árnyalatokban következő kérdési megvilágította egyenesen az ő dicséretre méltó tulajdona. A kísérletek pontosan sikerültek. Mint a szorosan vett tudományos kérdéseket tárgyaló felolvasások úttörője, mükökédéseért.ugy az egyesület mint a közönség részéről méltán köszönetét érdemel a tudós felolvasó. — Bál a vármegyeházán. Tegnap volt az ev. ref. egyház bálja a vármegyeház nagytermében, gróf Hugonnai Béláné Öméltósága védnöksége alatt. A bál igen sikerült volt. A szomszédos Máramaros vármegyéből is többen részt vettek azon, azonban részletes tudósítást a bál lefolyásáról csak lapunk jövő számában hozhatunk. blazirt arczu fiatal ember állott előttem, olyan, a milyet százával látni manapság a bálokon. . . Csalfa princz, hát végre levetetted azt a mosolygó álarezot, azt a csillogó aranyos ruhát, a mely úgy elkápráztat fiatal leánysziveket. Eljöttél hozzám, mint a simpla Signor Carnevál, a századvégj lovag, a ki már csak szinleg a jókedv birodalmának az a szeretetre méltó uralkodója, valóban már csak olyan házasságközvetitő ügynökféle, sőt miután ez az üzlet sem nagyon virágzik, legújabban en gros petrezelyem-árusnak csapott fel ............És 25 évesnek kellett lennem, mig téged ki ismerhettelek! De nem haragszom már reád, sőt sajnállak téged. Régen, régen, mikor az a ragyogó ruha, az a mosolygó jókedv nemcsak erőltetés, nemcsak álarcz volt; Farsang-Országának mily boldog szuverén herczege lehettél. . . . Messze Olaszország napfényes ege alól; Frankhon gáláns lovagjaitól, derült renaissance aranyos rokokó világ mosolygó korából mig eljutottál a ködös északra, a hideg, modern korba, nem csoda, ha ez a czinikus, gúnyos blazirt úriember lett belőled, aki szinte zsenirozva van, hogy azt a kopott csörgős sapkás jelmezt kell felvennie és az a mulatsága, ha elégtételül becsaphat vele hiszékeny embereket, különösen azokat a naiv leánysziveket, ugye Karnevál herczeg ? Érdekes vendégem elmosolyodott. Talán szemrehányást olvasott ki a tekintetemből, védeni akarta magát és elkezdett beszélni. Nem hagyhatta szó nélkül a becsapás vádját Signor Carneval, aki mint módéin ember, szereti, ha per fekt, gentlemannak tartják. Jól beszélt az ügyes szemfényvesztő és szinte kezdtem neki elhinni, hogy én vagyok a hibás, hogy úgy történt, a mint történt. Hogy midőn eljött hozzám és hivott, hogy vegyek részt abban a jó heczczben, a mit rendezni szokott Három-Királyok napja után, . . . mulassak, nevessek, tánczoljak; nekem meg kellett volna elégedni ezzel, én boldogságot akartam, én szivet vittem a játékba, a mit nem lett volna szabad ; s igy persze csalódtam, túl sok illúziót vittem a komédiába, s igy persze annál inkább megláttam aztán azt is, hogy mi van a fényes világ hátterében............ Iga za van Karnevál uram,............azok a szinte neve tségesen komoly szerelmek nem valók a farsangi komédiába. Ki ment az ilyesmi már rég a divatból, modernek lettek az emberek, s velük piros szegfüs, angol divat szerint öltözött gentleman lett a tüzes olasz herczegből, a ki most kineveti azokat a régi módi szerelmes embereket, kik mindég a farsang hajdani poézisét emlegetik. A sikkes, modern fiirt, ez az uj divat, ez illik a zsurok párolgó theás csészéi, az elegáns piknikek világába, s Signor Karnevál is csak ezek között a czinikus, szellemes flirtelők között találja magát. Régen volt az, mikor ő még a szerelmesek jóbarátja volt, s örült, ha két szivet boldoggá tehetett. Régen volt, talán nagyanyáink idejében, mikor az akkor még oly déliesen jókedvű herczeg oly szívesen látott vendég volt a szép magyar hazában. Hej akkor, mikor még nem kellett pezsgőzni, vagy éjfélutánig szedni be az „ivó“ban az újfajta homoki karezost, hogy egy kis animó legyen a souper-csárdáshoz. És a mikor ez még igazán a szerelem táncza volt. Akkor, akkor talán nem voltak oly szellemesek az emberek, s nem lejtették a sikkes Pas-de-Anatre-t, meg a töboit, de igazabban tudtak szeretni, s jókedvük is őszintébb volt. Soká beszélgettünk, Karnevál herczeggel, az elegáns, századvégi gavallérral. Nem tagadom egy kissé még most is vonzott; czinikusságában sok szellem, blazirtságában sok érdekesség van. 'Palán rá is szánom magam mégegyszer a heczczre s azt hiszem jól is fogunk mulatni Három királyok napja után. Elég reális és józan vagyok már egy modern farsangra, hála 25 éves koromnak .... Tehát a viszontlátásra Signor Karneval, búcsúztam el érdekes látogatómtól. Hanem amint egyedül maradtam s a kialvó tüzbe nézve elgondolkoztam . . . egy sóhajtás jött ajkaimra. Neked szólott az tizenhat éves álmaimnak aranyos ruhás szép herczege! Miért is nem maradtál meg annak, miért kellett téged ebben a csúnya fekete ruhában ezzel a blazirt, századvégi arczczal meglátnom ! . . . Hja huszonötéves vagyok már! Hanem azért ti édes fiatal leány szivek, kik átálmodtátok a ködös novembert, s most Három királyok havas éjszakáján dobogó szívvel látjátok fényes diadalmenetben megjelenni az aranyos ruhás herczeget, a nagy komédia rendezőt álmodjatok, tervezgessetek fényes báltermekről, tüzes zenéről! Csak ne vigyetek túl sok illúziót ... túl sok szivet a játékba; maradjon belőle egy kevés ... 25 éves korotokra is ! . . . .
