Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-18 / 25. szám
SS. szám. Nagy-Károly, 1899. junius 18. XXV. évfolyam. Szatmármegyei Közlöny mA-DQ íruT tutt s7T?T)rT)nTiATi«i és VEGYEST ART ALMU HETILAP. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ;ATMáR YáRMieiI HIVATALOS KÖZLÖNY] MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, mSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Aagy-Károlybán, megyeház-utcza 46. sz. HIVATALOS RÉSZ 1308—1899. sz. Szatmár vármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Az erdődi törvényhatósági magán kórháznál kinevezés utján betöltendő igazgató-orvosi állásra pályázatot hirdetek. Minősítés tekintetében az 1883. I. t.-cz. 1. s 9. §-ai irányadók. Javadalmazás kétszáz forint évi fizetés, lakás fűtés és világítás. Pályázati kérvényeket julius hó 15-ig átveszek. Nagy-Károly, 1899. junius 10-én. Gróf Hugonnai Béla, 1—2 főispán. 1208—1899. sz. Szatmár vármegye közig, bizottságától. Hirdetmény. Közhírré tétetik, hogy a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur f. évi ápril hó 21-én 24752. szám alatt kelt intézkedésével a vármegyei közigazgatási bizottság 1893. évi november hó 10-ik napján 1422. kb sz. a. kelt határozatát, — mely szerint a Szatmár vármegye közönsége tulajdonát képező kovási láposi komp vámszedési jogosítványát igazolta, — jóváhagyta. Kelt Szatmárvármegye közigazgat isi bizottságának Nagy-Károlyban, 1899. évi junius hó 9-én tartott ülésében. Gróf Hugonnai Béla, főispán, mint elnök. 14940—1899. sz. Hirdetmény. A községi és körjegyzők nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyei és árváinak ellátásáról szóló és 509—98. bjkvi számú határozattal megállapított szabályrendelet a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter T Á R C Z Ä. A legszeretőbb szív. Özvegy Terényi Jánosnénak sok gondot okozott egyetlen fia, az Imre. Mióta szegény férjét eltemette, aki őt nagyon zilált anyagi viszonyok közt hagyta hátra, a gyermek nevelése egészen az ő gyönge vállára nehezedett. Terényi Jánost a súlyos anyagi veszteségek miatt való bu döntötte, oly korán a sirba. Nagyon szerette a kártyát és ezt a szenvedélyét sehogy se tudta leküzdeni. Sokat vesztett ő már életében a kártyán, hanem azért még sem tért jobb útra. De végül egy szerencsétlen este annyira magával ragadta a szenvedély, hogy még súlyos adóságokba is keveredett. Másnap e könyelmüsége miatt nagyon bántotta őt a lelkiismeret. Ha feleségére és kis fiára nézett, elfa- csarodott a szive. De már annyi lelki erő nem volt benne, hogy összeszedve minden tudományát, uj pályán keresse a boldogulást. Teljesen megtört és a nagy bánat rövid idő alatt sirba vitte. így tehát Terényiné egyedül maradt 10 éves fiával a fővárosban. Ő elkövetett mindent, hogy derék, istenfélő embert neveljen a fiából, de ez sehogy sem akart az anyai tanácsokra hallgatni. Mégis csak valahogy keresztül hajtotta őt az iskolákon, elannyira, hogy még az érettségit is letette. De már tovább nem akarta folytatni tanulmányait és egy irodában nyert alkalmazást mint írnok. Szegény özvegy Terényiné ugyan nagy terveket fűzött fiához. Szerette volna, ha ügyvéddé képezteti ki magát, hogy valami közpályára lépve nagy nevet vívjon ki magának. De hiába az anyai óhaj csak hiú álomnak bizonyult, mert az Imrébe nem volt semmi önérzet, semmi becsvágy. Csak léhaságokon járt az esze mindig. A szegény anya bizony sokat iparkodott őt jobb útra téríteni. De a sok szép szót, a sok jó tanácsot hiába fecsérelte el. Falra hányt borsó volt az. Nem fogott a könnyelmű fiun. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4 írt. Félévre 2 írt. Negyedévre I írt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr. ügyes szám ára 10 kr. s=ur 1899. évi 14209. számú intézkedésével jóváhagyatván a bemutatási záradékkal elláttatott, és életbeléptetésének határidejéül folyó évi julius hó 1-ső napját állapítom meg. Nagy-Károly, 1899. május 12. Nagy László, alispán. 17563—1899 szám. Hirdetmény. A Sima-csenger-mátészalkai törvényhatósági közúton levő s a törvényhatóság tulajdonát képező csenged Szamos-hid vámszedési jogosítványa engedélyének meghosszabbítása ügyében a vármegyei törvény- hatósági bizottságnak f. évi május hó 4-én tartott közgyűlésében 352. bjk. szám alatt hozott határozatát azon figyelmeztetéssel teszem közhírré, hogy az az elleni netaláni felebbezések a közzététel napjától számítva az 1886. évi XXI. t.-cz. 7. §-a értelmében 15 nap alatt hozzám nyújtandók be. Nagy-Károly, 1899. junius hó 11. vAlispán helyett: * llosvay Aladár, vm. főjegyző. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának Nagy-Károlyban, 1899. évi május hó 4-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 352. bjk. szám. Olvastatott Nagy László vm. alispán f. é. április hó 22-én, 12381. sz. a. kelt jelentése, mely szerint bejelenti, hogy a sima-csenger-mátészalkai törvényhatósági közúton lévő s a törvényhatóság tulajdonát képező csengeri Szamos-hid vámszedési jogosítványának engedélye 1000. évi márczius hó lU-éit lejár; miért is kéri. hogy az engedély további 10 évre leendő meghosszabbítása iránt a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz felirat intéztessék. Az állandó választmány véleményével megegyezőleg elhatározza a közgyűlés, hogy a csengeri törvényhatósági közúti hid 1900. év márczius hó 10-én lejáró vámszedési jogosítványának ujabbi tizévre leendő engedélyezése a nagyméltóságu kereskedelemügyi miniszter úrtól, ennek 1890. évi 13401. sz. a. kelt rendelete értelmében előirt határidőn belül kérelmeztessék; mivégből utasittatik a vármegyei alispán, hogy a nagyméltóságu kereskedeAz irodában mégis csak elvégezte valahogyan teendőit és annyira beleszokott a munkába, hogy las- sankint főnöke is megkedvelte és több bizalommal kezdett iránta viseltetni. Dr. Molnár Géza ügyvéd szigorú ember volt, de igazságos és a kit egyszer megszeretett azért kész volt még áldozatot is hozni. A szegén}' anya feljött néha az ügyvédhez fia után tudakozódni, aki mindig szívesen fogadta és készséggel szolgált felvilágosítással. Az anya boldogan távozott, mert az ügyvéd ur még mindannyiszor kijelentette, hogy meg van elégedve a fiúval. De dr. Molnár el is követett mindent, hogv embert neveljen a fiúból, aki egykor támasza legyen. Igénybe vette képességeit minden kínálkozó alkalommal, de főleg csak azért, hogy azokat fejlessze. Mindenféle fontos megbízatást adott neki, melyeknek Imre rendesen emberül meg is felelt. Egy ízben valami ezer forintos követelés lett volna behajtandó. Az ügyvéd habozás nélkül Imrére bízta a feladatot, aki gyorsan el is sietett azzal a határozott szándékkal, hogy dolgát elvégezve, visszatér az irodába. Az illető intézetben az ezer forintot szó nélkül kifizették. Imre óvatosan tárczájába tette a bankjegyeket, nehogy elveszítse azokat és azzal elindult hazafelé. Egy kávéház mellett elhaladva, melynek azelőtt törzsvendége volt, egy barátja jött vele szembe, aki ugyancsak megörült a találkozásnak. Kondor Miklós hires jogász volt, aki éjjel-nappal mulatni szeretett. — Hát te hol jársz Imre, kiáltott nagy vígan. Ezer esztendeje nem láttalak. Úgy látszik, hogy kerülöd régi barátaidat és remete életet folytatsz. — Nem épen. De ügyvédi irodába dolgozom és egész nap el vagyok foglalva. Most is vissza kell sietnem. — De már olyan nincsen, kiáltott a vig jogász, E találkozás örömére csak koczintasz velem. E kávéháznak törzsvendége vagyok. Gyere be! Megiszunk egy pohárka pálinkát. Imre ugyan szabódott még mindig, de végül is engedett barátja kívánságának és azzal a komoly elhatározással, hogy negyedóra múlva visszatér az irodába, belépett a kávéházba. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ 8ora 20 kr Bólyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. lemügyi m. kir. miniszter ur 1892. évi 45380. sz. körrendeleté II. részének 4. §-a szerint ezen közgyűlési határozatot az 1886. XXL t.-cz. 7. §-a értelmében szabályszerűen hirdesse ki, s az 1890. I. t.-cz. 82. és 90. §-ai valamint a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur 1892. évi 45380. sz. körrendeleté II. részének 2. §-a szerint a kellően felszerelt kérvényt a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz terjessze fel. A vámszedési jogosítvány engedélyezése továbbra is kérelmezendő volt, mert oly körülmények, melyek a vámszedési jognak beszüntetését befolyásolhatnák, fel nem merültek, s a körülmények ugyanazok, mint a melyeket a vármegye közönsége a vámszedési jogositvány engedélyezése iránt hozott 1889. évi 180. bjkvi. sz. határozatában már részletesen kifejtett. Miről vármegyei alispán további eljárás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetni rendeltetik. Kelt mint fent. Kiadta: Nagy Sándor vm. aljegyző, Nagy László, alispán. Abszurdomok. Nincs az az abszurdum, amelynek létjogot nem adhatna a szokás és a megszokás. Ilyen és nem is a legújabb abszurdumunk az is, hogy mindenben és mindenütt a külföldre hivatkozunk. Ahelyett, hogy örülnénk annak, mink van, szinte második természetünkké válj;, hogy ha a saját iparunk, kereskedelmünk vag^ kultúránkról van szó, lemondóan sóhajtunk fel: Hja az angol kereskedelem, az nem ilyen ; a német ipar más ! Ha az egyik ember a magyar irodalomról beszél, a másik bizonyára a franczia literaturát fogja magasztalni. Pedig hát épen semmi okunk nincs magunkon sajnálkozni. Valljuk be, hogy az a rezignált sóhajtás képmutatásnál, alakoskodásnál Ott bezzeg nagy örömmel fogadták a régi czim- borák. Maguk közzé ültették és mindenikkel koczinta- nia kellett. A szilvóriumos poharak egymásután ürültek ki. — Hát egy kis huszonegyet nem próbálunk-e meg, Imre! szólalt meg ekkor Kondor Miklós. Hiszen már úgy is oly rég nem kártyáztunk együtt. No a viszontlátás örömére. A sok szesz már az Imre fejébe szállott. Nem is szabódott. Rögtön elfogadta az ajánlatot és leült kártyázni. Haj, a mámor rossz tanácsadó. Imrének is kár volt olyan sűrűn ürítenie a szilvóriumos poharakat, mert ha nem iszik, akkor nem is feledkezik meg annyira magáról, hogy a más pénzével leüljön kártyázni. Eleinte nyert és még igy vérszemet is kapott. Egyre merészebben játszott, nagyob betéteket rakott és a mikor már egészen megragadta a játékdüh, megfordult a szerencse koczkája és veszteni kezdett. A nyereség csakhamar elúszott és a rá bízott pénzhez nyult.Annyira uralkodott már rajta a sokáig féken tartott szenvedély, hogy meg sem tudta fontolni minő nagy bűnbe keveredik. Csak akkor ocsúdott fel mámorából, mikor a rá bízott pénzt az utolsó krajczárig elvesztette. De iszonyú volt ez az ébredés! Mit tett ? Gyalázatos bűnt követett el. Szégyent hozott szegény öreg anyja fejére. Kábultan kelt föl és eltávozott a kávéhazból. A Duna felé vette útját. Haza nem mert menni az anyjához, mert az bizonyosan leolvasott volna arczárói mindent. Ez alatt az irodába főnöke várta Imrét, de végül is megsokalta a hosszas várakozást. Nem az ezer forint miatt aggódott, mert gazdag ember lévén, nem sokat törődött azzal az összeggel, de annál jobban bántotta őt az a gondolat, hogy kedvencz Írnoka letévedt a becsület útjáról. Késő délutánra járt már az idő. Dr. Molnár nem ment a rendőrségre, hogy följelentse szerencsétlen írnokát, hanem csak várt abban a reményben, hogy előbb utóbb valami hirt fog hallani felőle.
