Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-18 / 25. szám

SZATMARMEGYEI

T r

ív

0 Z L 0 N Y

nem egyébb. Ismerjük be végre valahára, hogy az utolsó 15—20 esztendő alatt ép eleget haladtunk arra, hogy a többi müveit államok között felemelt fővel megjelenhessünk.

Hála Istennek ma már nem tévesztenek össze bennünket Ausztriával s ebben nagy része van a magyar irodalomnak.

Nincs ország, ahol aránylag annyi hírlap szolgálná a társadalmat, mint nálunk. Nincs az az irodalmi, politikai, társadalmi, közgazda- sági iránylat, a melynek külön orgánuma ne lenne. Az ország legfélreesőbb zugába is eljut a nyomtatás, hogy magasztos hivatásának, a a kultúra fejlesztésének eleget tegyen.

Ezer és ezer agy foglalkozik napjában a a tudományos és szépirodalmi kérdésekkel, s hogy a lázas tevékenység nem meddő, amellett könyvkereskedőink tanúskodhatnak legjobban. Egész nagy gárdáját a költőknek, szépiróknak és tudósoknak vallhatjuk magunkénak. És hogy nem hiába vagyunk nagyra velők: eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy Jókai Mór gyönyörű regényei német, angol és franczia nyelven is megjelentek. A nagy regényíró nem régiben kötött szerződést egy amerikai kiadóval. Mikszáth Kálmán bájos apróságaiból még

II. Oszkár svéd király sem átallott lefordítani két kötetre valót. A mindig elegáns Herczeg Ferenczet,az ötletes Sipuluszt is ösmerik a külföldiek. Bródy Sándor erős realizmussal megirt elbeszéléseit majdnem az öszszes szláv nyelvekre lefordították. De menjük tovább. Vám- béry Árminnak, a nagy orientalistának a nevét az egész tudós világ ösmeri. Fraknói Vilmosnak, Hegedűs Sándornak, Fáik Miksának, György Endrének, Földes Bélának a neve sem ösmeretlen a külföldiek előtt. Úgy két évvel ezelőtt Herczka Tivadar dr. a jeles szocziál köz- gazdasági iró „Das Freiland“ czimen egy olyan könyvet irt, hogy egy fél esztendeig egyébről sem beszéltek a nyugat, szocziológiával foglalkozó tudósai.

Ezeket a neveket csak példaképen soroltuk fel, illusztrálni akarván, hogy minden téren meg van a magunk kiválósága. Természetesen egy légiót tesz azoknak a száma, akik nekünk kedvesek, akiket mi sokra tartunk s alakét térszüke miatt nem sorolhatunk fel. Csak úgy mellesleg említjük meg, hogy irodalmunk két ifjú munkásának, Heltai Jenőnek és Makai Emilnek csak nem régiben aratott sikert egy- egy operette-je; az előbbit angol, az utóbbit német színpadon fogják előadni.

E példákból kiviláglik, hogy ösmerik és méltányolják a mai íróinkat külföldön is.

Ekkor beállított hozzá özvegy Terényiné.

— Itt van-e a fiam í kérdezte színéből kikelve.

—, Nincs, felelt dr. Molnár erősen szemügyre

véve az anyát. Rögtön észrevette, hogy csak az anyai aggodolom hajtotta ide, de a bűnről mit sem tud.

— Hát hol lehet ? töprenkedett az anya. Még ebédre sem jött haza. Csak nem érte valami szerencsétlenség.

Az ügyvéd redőkbe vont homlokkal elgondolkodva nézett maga elé. Már most mit tevő legyen. Föl- dulja-e örökre az anya nyugalmát ? Megmondja-e neki hogy fiát be fogja börtönöztetni, mert megérdemelte.

A legszeretőbb szív, a busongó anyai szív kiült a szerencsétlen asszony szemébe és lefegyverezte az ügyvéd haragját. Nem, e szegény nő fejére nem fog szégyent hozni.

Bezárta az ajtót és elmondta özvegy Terényiné- nek a történteket. De megjegyezte azt is, hogy fia eddig becsületesen megállotta helyét az irodában és a mai eset érthetetlen előtte. Mind a mellett a törvény teljes szigorát éreztetné a magáról megfeledkezett fiatal emberrel, de tekintettel az anya fájdalmára eltekint e szándékától és csak azt kívánja, hogy az ezer forintot —- akár részletekben is — térítse meg és a fiú ne jöjjön többé az irodába.

Özvegy Terényiné sokat sirt és még többet hálálkodott. Végre is azonban eltávozott az irodából. A mint kilépett az utczára, nem tudta, hogy merre forduljon. E nagy városban merre bujdokolhat az ő fia.

Sokáig járt-kelt az utczákon. Már a gázlángokat is meggyujtották, ő még mindig bolyongott. Jól megnézett minden fiatal embert abban a reményben, hogy fiára ismer benne.

így jutott el a Dunapartra. Hirtelen csak villamos áram futott testén keresztül. A Dunába bámulva a parton egy fiatal ember állott. Hirtelen oda rohant és erősen megragadta.

— Fiam, fiam ! sóhajtott sirva.

Az anya megjelenése óriási hatást gyakorolt a szerencsétlen fiúra. Szépen visszatért a lakásukra. Elhanyagolt tanulmányait újra kezdte és kisebb részletekben megtérítette főnöke kárát. Az anyai szív mentette őt meg az emberiség számára.

— nyi.

Ezek elmondása után rátérhetünk az abszurdumra, ami — azt hisszük —- szintén magyar speczialitás. Ez az abszurdum pedig az, hogy a mai népkönyvtárainkban csak elvétve találjuk meg az újabban feltűnt magyar irók munkáit. A külföld már rég ismeri őket, a vidék legföljebb a nevöket hallotta.

És kik szorítják ki a vidéki könyvtárakból a magyar irók könyveit? A Ponson du Ter- rail-ok és Eugéne de Sué-k. írók, akiknek regényeit hazájukkan épen semmire sem tartják. Mindenki tudja, hogy tisztán a pénzért dolgoztak. Azok, kik a magyar társadalmat, a magyar gondolkozást, a magyar történelmet, dolgozzák föl regényeikben, azokat a mai vidéki könyvtárosaink kifelejtik a listából.

És még egyet. Igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk be, hogy a vidéki könyvtárakban akadunk magyar ember könyvére is. De kik ezek a magyar irók? A negyvenes évek poétái. A szabadságharcz előtt élt belletristák dagályos stilusu beszélyei. Ott vannak ezek a régi jó urak a poros polczokon. Nem olvassa őket senki.

De hát elvégre is itt az ideje, hogy egyszer már tisztán lássuk. Gondoljuk meg, hogy az idő halad. Az — irás művészetének ma mások a fortélyai, mint ötven esztendővel ezelőtt. Mások az olvasó követelményei. A nemzetek fejlődnek. Nekünk sem szabad elmaradni a világtól. Használjuk ki a kultúra e kitűnő segédeszközét, a népkönyvtárakat. Ne szégyeljük, hogy magyar könyveket olvasunk, mert a magyar irók müveit érdemes elolvasni.

Szőlőművelésünk állapota.

Azon széleskörű intézkedés, melyet elpusztult szőlőink felújítása érdekében aföldmivelésügyi miniszter tesz, jól első örömmel tölti el nemcsak szőlőbirtokosaink, hanem az egész ország keblét. A fillokszera által elpusztított szőlők felújításának előmozdításáról szóló törvény uj reményt adott a csüggcdőnek s ennek következményeként már az elmúlt esztendőben újból oly lendületet vett a .szőlőtelepitési kedv, hogy legke- vésbbé sem kell tartanunk attól, hogy szőlőművelésünk jó hírnevét vissza ne nyerje.

Az 18P6-ik év végén a szőlőműveléssel foglalkozó 5770 község közül 2774 község van még filokszera zár alatt, s az 1897. év végén a zárlat alá helyezett községek 75.8o/°-ában, vagyis 2105 községben már megkezdték az uj telepítést. Katasztrális holdakban kifejezve 37,110 hold az a terület, a melyen a felújítás, illetve uj telepítés egyedül 1897-ben foganatosíttatott. Legnagyobb haladást a szegzárdi és kecskeméti szőlészeti kerületekben találjuk, az előbbiben kerekszám

13,000, az utóbbiban 10,000 kát. holddal. A kecskeméti szőlőtelepitési kedv annál nagyobb figyelmet érdemel, mert mint ismeretes, nagyon sokan nem jósoltak fényes jövőt az immunis homoki szőlőknek.A jóslat nem következett be, sőt ellenkezőleg a kecskeméti bortermelők sikeres eredménye nemcsak egyeseket, de az államot is arra ösztönözte, hogy egyebütt is hozzálássanak a homoki területek betelepítéséhez.

Ez idő szerint az állam által közvetített és segélyezett homoki szőlő telepitvények a következők: a verseczi „Fejér-telep“ 1603 hold, a kubini „Emánuel- telep“ 942 hold, a károlyfalvi „Vekerle-telep“ 1185 hold, a komárommegyei „Császári telepitvény“ 170 hold, a balatonvidéki „Mária-telep“ 318 hold, a somogymegyei Hencse községhez tartozó „Tapazdi- telep“ 909 hold, a szabolcsmegyei „Sóstavi-telep“ 283 hold, a váczi telepitvény 100 hold, a veresegyházi telep 450 hold kiterjedésű területtel, melyek legtöbbjén az ültetés befejezéséhez közeledik.

A mi e homoki területek terméseredményét illeti, e tekintetben az utolsó években igen kedvezőjelenséggel találkozunk, a mely körülmény az okszerű kezelésnek tulajdonítható. Szőlőbirtokosaink belátják, hogy a régi slendrián művelést többé folytatni nem lehet, s ez okból minden rendelkezésre álló eszközt felhasználnak a terméseredmény javítására. A kecskeméti borvidékre a műtrágyák waggon számra érkeznek, mert kísérleteik alapján rájöttek a szőlőbirtokosok, hogy nitrogén, foszforsav és kálitrágya együttes alkalmazásával a termés mennyiségét s ezzel a jövedelmet tekintélyes mérvben lehet fokozni.

De a felújítás terén nemcsak a homoki szőlők szerepelnek. Közvetlen termő amerikai szőlővel 2368, amerikai alanyon levő oltvány szőlővel 32,657. szénkénegezés alá ültetett európai szőlővel 7,191. kát. hold lett felújítva, illetőleg újból telepítve. Áz összes felújítás 94,961 kát. holdat tesz ki, a mely szám biztató reményt nyújt arra, hogy rövid nehány esztendő alatt nem fogunk borban hiányt szenvedni.

HÍREK.

— Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja kedves neje társaságában a napokban látogatásokat tett a vidéken.

— Kinevezés. A pénzügyminiszter a kőhalmi m. kir. adóhivatalhoz Abrugyán Károly szinyérváraljai adóhivatali tisztet ellenőrré nevezte ki.

— A vármegyei központi választmány folyó évi junius hó 15-én Nagy László alispán elnöklete alatt ülést tartott, mely alkalommal a nagymélt. m. kir. belügyminiszter urnák a választójogosult adóhátralékosoknak a folyó évi ideiglenes névjegyzékekbe való felvétele iránti intézvényét tárgyalta, a beérkezett választói összeírásokat felülvizsgálta és az ideiglenes névjegyzékeknek betűrendben és két egyenlő példányban leendő elkészítése iránt intézkedett.

— Kinevezés. A pénzügyminiszter Nagy Gábor pénzügyi fogalmazót az aradi kir. pénzügyigazgatósághoz segédtitkárrá nevezte ki.

— Választmányi ülést tartott a tegnapi napon a helybeli Kölcsey-Egyesület Nagy László elnöklete alatt. — Mindenek előtt határozatba ment, hogy az alapszabályokat akként módosítják, hogy a szakosztályok is három évre legyenek megalakítva. Ezután megválasztották a közművelődési szakosztály elnökének N. Szabó Antalt, jegyzőnek Nagy Sándort ; az irodalmi szakosztály elnökének, minthogy a volt elnök elfoglaltsága miatt a választást el nem fogadta, Poór János eddigi jegyzőt választották meg és jegyzőnek dr. Kováts Dezsőt. Az elnök indítványára Baudisz Jenő volt irodalmi szakosztályi elnöknek működéséért jegyzőkönyvi elismerést szavazott a választmány. Az elnök felszólalása folytán Majoros Endre választmányi tag elhunyta felett a társulat részvétét iegyzőkönyvileg megörökíteni rendelték.

— Negyedszázados tanári jubileum. Tímár Péter helybeli kegyesrendi tanár és segédlelkésznek e hó

13-án kedden, tanári működése 25-ik évfordulóját ünnepelték meg kartársai, barátai és tisztelői. Keddre tették az ünnepet, mivel akkor volt a hittan vizsgálat s mivel Tímár Péter tanár közel huszonkét esztendeje tanítja a hittant a helybeli főgymnasiumon és hirdeti Isten igéjét a szószéken a keresztény híveknek. A ki ösmeri —- és ki ne ösmerné? — e buzgó kedves modorú tanár személyét és nagykárolyi működését: természetesnek fogja találni a nagy rokonszenvedelmet, mely ez ünnepen mindenki szivéből kitört és hangos éljenekbe és melegen átérzett jókivánatokba fakadt volt. Az ifjúság pont 10 órakor a tornahelyiségbe vonult, hol először Hám József igazgató méltatta meleg szavauban a jubiláns érdemeit, majd Kosztra Ignácz kér. esperes a püspök nevében fejezte ki elismerését és köszönetét Tímár urnák a valláserkölcsi nevelésben elért sikerei fölött, élénken hangoztatván a vallástan fontosságát a középiskolákban, hol annyi mindenféle körülmény járul közre a gyermekeknek a szülék körében szerzett vallási érzelmeinek meggyön- gitésére. Ezután Takács Béla VI. o. tanuló szóllott a hálás tanítványok nevében, kiket úgyszólván gyermek koruk óta nevelt és tanított a tanár ur. Az ünnepelt meg- hatottan s szívből szakadt egyszerű hatásos szavakkal tolmácsolta köszönetét, meghatottságát a nem várt, nem remélt ünnepeltetés fölött. Köszöni a megemlékezést mindenfelől, de különösen tanítványainak szózata érte szivén, hiszen ezeknek szüleit rokonait is tanította e 25 év alatt: a gyermeki ajkakról ex ore infantium jött háladatosság tehát kétszeres örömmel és boldogsággal tölti meg különben is csordultig telt háládatos, örvendező szivét. Ezután a tanárok és az ünnepre megjelentek kezet fogtak az ünnepelttel, kit a kötelesség megint az iskolába szólított. Délben a piaristák asztalánál újra Kosztra Ignácz esperes emelte föl szavát a jubiláns éltetésére, gyönyörűen ecsetelvén a vallás tanító és gymn. tanár kettős feladatát. Utána Tímár Péter mondott köszönetét, majd Pa lez er Ernő rektor szóllott a nála megszokott eszmei gazdagsággal és retorikai könnyedséggel azon 22 esztendőről, melyek folyamán a jubiláns neki, a nagykárolyi róm. kath. hitközség plébánosának mindenkor híven, kötelesség- tudóan és fáradhatatlanul kezére járt. A pezsgős pa- laczkok durrogása közben kért szót végül Csóti Márk tanár, ki tanártársai nevében üdvözölte a jubilánst. A rövid, de igen csinos és hatásos felszólalásra kiki lelkesülten az ünnepelttel sietett koczczintani, ki 22 évi itt tartózkodása alatt jó szivével, becsületességével soha ellenséget, de annál több barátot tudott szerezni és nagyban hozzájárult azon becsülés fokozásához, mely a piaristák 300-as működését hazánkban országszerte kiséri. Az ünnepeltet a nap folyamán úgy délelőtt mint délután számosán keresték fel városunkból, hogy jókívánságaikat tolmácsolhassák s többen táviratilag is üdvözölték. így Mondik Pál, Sárgay és Mács- ka Lajos rendtársai, valamint dr. Kisfaludy Béla a Szent István társulat alelnöke is táviratilag keresték fel. így folyt le a nevelés és egyház bajnokának 25 éves jubileuma, mely csak azért maradt ily szűk határok között, mivel a jubiláns szerénysége minden nagyobb ünnepeltetés elől kitért. Részünkről is megelégedést és boldogságot kívánunk Tímár Péter tanár urnák, a kinek neve és 22 éves működése fel lesz jegyezve városunk kultur történetében.

—Vizsga letétel. ifj.Schnébli Károly szolnoki m.kir. pénzügyi fogalmazó,városunk fia, ki a múlt évben tette le az államtudományi államvizsgát a debreczeni jogakadémián, f. hó 16-án a jogtudományi államvizsgát is letette jó sikerrel s igy mindkét államvizsga tárgyaiból képesítettnek Ítéltetett.