Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-05 / 36. szám
Nagykároly, 1915. szeptember 5. Vasárnap. J l/ifiAtiHH' íll. évfolyam. — 36. szám. 7A „VARMEGYE“ VSzatmármegyei Hírmondó Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. E SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZÖEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. = 3 ■lő í A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős jg. szerkesztő címére — Érendréd — küldendők, -tfg Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYi-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzöegyesüiet íföjegyzője. Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jző. Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. Háborúval kapcsolatos áltaVIRÍBUS. lános érvényű rendeletek. — Bíró urak szives figyelmébe. — Hatíisegélyben csak az részesülhet, ki semmiféle állandó ellátásban nem részesül; ki magát vagyonának jövedelméből, vagy önálló más keresetéből fentartani nem képes és ha őt addig egészben vagy részben a bevonult tartotta el saját keresetéből. Aki valótlant mond be, elzárással és pénzbüntetéssel lesz sújtva. Segélyt igényelhetnek: Feleség, gyermek — akkor is, ha házasságon kívül született —, mostoha gyermek, unoka, apa, anya, mostoha apa, mostoha anya, nagyapa, nagyanya, a feleség atyja, anyja, édes vagy mostoha testvér, örökbefogadott gyermek, örökbefogadó apa. Gyermekek 8 éves korig félsegélyesek. Segélyfelvétel a jegyző ur előtti jelentkezésre történik Összeírás minden hó 1. és 15-én az illetékes főszolgabíró úrhoz, onnan minden hó 5. és 20-án a kir Pénzügyigazgató-ághoz terjesztetik. (100.000. és 130.000 —1914. sz. pénzügyminiszteri utasítás.) Általános elv és megállapodás, hogy Szatmár vármegye területén csak 8 magyar holdig (1200 négyszögölével számítva) kapnak a kisbirtokkal bírók hadisegélyt. A hadisegély maximuma mester empereRnéi a lakbéren kívül 2 koronánál, földmiveseknél 1 korona 60 fillérnél magasabb nem lehet. Élelmezésre személyenként és havonként 18 kilogramm, vagyis átlagban egy évre személyenként 2 métermázsa termény tartható és szerezhető meg. Tehát 1915. szept. 15-ig a szükségletét mindenki egész évre szerezze be, ha a jegyző urnái hatósági beszerzésre be nem jelentette, mert szept 15-ikével a termények requirálva lesznek. Terményárak. Szatmár vármegyében a maximális árak 1915. szept. 1-től métermázsánként a következők: Búza: 36 kor., rozs (gabona): 29 50 kor., árpa 29 kor., zab: 28 kor. (2077/1915. M. E. rendelet.) Hadi vásárló 50 mázsán alul mázsánként 1 koronával a maximális áron alul vehet, tehát a búzát 35 koronáért. 50 mázsán felüli mennyiség vételnél az 1 korona levonást nem teheti. Ha a hadi vásárló vonakodnék a felajánlott terményt átvenni vagy elhalasztani akarná, úgy a termelő panaszával forduljon táviratilag a Haditermény részvény- társasághoz, Budapest, Nádor-u. 9. szám. A maximális árban a vasúti szállítási dij is bennfoglaltatik és ha a hadi vásárló az általa megvett terményeket a kikötött időben át nem veszi, termelő az átvételi ár után késedelmi kamatot és őrzési-dijat8támrthat fel> Cséplési eredményről a bejelentési lapot a géptulajdonos köteles minden vasárnap délelőttjén a községi jegyzőnek beadni. Ennek elmulasztásáért gépész vagy géptulajdonos 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sujtatik, (2108/1915. M. E.) ■ __ To lnai Világlapja a hadban elesett hősök arcképét ingyen közli. Fényképeket a jegyző úrhoz kell beadni. (n. i.) Közel félezrede annak, hogy Hunyadi Mátyás királyunk megjelent Bécs városában, mint hóditó s Bécs város polgármestere hódolata jeléül átadta a világváros kulcsát. Önkéntelenül eszembe villan Petőfi egy szép képekben gazdag verssora hogy „Boldog órák, szép emlékeképpen Rózsa felhők úsztak át az égen.“ Igen, most is hódítani mentek a magyarok Bécsbe, a nagy császárvárosba. Most is fogadja a magyar nemzet ős nemzeti képviseletét, a törvényhatóságok daliás kiküldötteit Bécs polgár- mestere. Akkor büszke daccal, leigázó hódításra mentek a magyarok, most büszke önérzettel sziveket hódítani. Akkor megalázkodva fájó érzettel fogadta Bécs város polgármestere a daliás magyarokat; most szerető érzelemmel, testvéries büszkeséggel nézi ő és a bécsi nép Hungária daliás fiait. Nincs pártszinezet. Ott van a magyar nemzet képviselete minden árnyalatban az ősz király előtt. Mintha megnyílt volna az ég és leszálltának volna álomszárnyakon az á foglyok. . Arlou, április közepén. Egy összelőtt francia falu templomtere eélben. Ha ugyan még templomtérnek lehet devezni. Még a toinya sem áll. A templom most nem magasabb a többi háznál. De nem is házak ezek, hanem fehér falak tető nélkül. Az ablakok pedig üvegnélküli üregek. Köröttük a falon tépett szélű lyukak, amelyeket gránátok tépdestek. Azt lehetne hinni, hogy egy fuvással összedől az épület. Azt lehetne hinni, hogy ezekben/á házakban van még asztal, szék, tál, kép vagy egyébb ilyesmi. De még egy szög sem található a falakon Mi sem jelzi, hogy néhány nap előtt még emberek ültek a kemence mellett égő lámpák körül. Mintha egy évezred előtt elmerült város kiásott romjai előtt állnánk. A templom előtt fa, mely vastagabb a toronynak még meglévő alsó törzsénél. Ágai majdnem a földről hajtanak ki, olyan öreg a fa. Koronája, mely régen a toronnyal együtt ágaskodott a magasba, most egészen egyedül áll a felhőtlen égboltozat kékségében és felülről néz le a templom és a falu nyitott falaira. Sem gránát, sem bármely löveg nem érte törzsét, mintha csodás varázslat védte volna. Csak itt-ott az oldalágakon világítanak a napsütésben fehér sebek és szétzúzott gallyak hevernek a földön. A hatalmas ágazat hemzseg csicsergő madaraktól, — bizonyára visszatértek és hiába keresték a tetőkön régi fészkeiket. De a száz vagy ezer hang lármája nem panaszos kiáltás, hanem egyetlen tavaszi dal. Legalább azt hinné az ember. A fehér házfalak hosszában köröskörül a téren, mely legalább harminc barna házból áll, a legkülönösebb: üldögélő emberek. Itt a fehéren izzó napfényben — ahol a kezüket a levegőben szemük előtt tartják^ hogy valamit megfigyeljenek; olt az erősen színes kék árnyékban, — ahol fagyosan takargatják mellüket kabátjukkal. Fogoly franciák. A kevés német katona állva, vagy járkálva őrzi őket feltüzött szuronnyal, amelyről, ha a napsugár találja, hirtelen villámok szikráznak ki. A templomlépcső legfelső fokára ülök. Mögöttem nincs többé ajtó, csak egy hosszúkás üreg, amelyből kőhalmok duzzadnak ki. Fölöttem egy gerendán kis kőszent alsórésze áll. Ölben van megtörve, ott, ahol az összekulcsolt kéz piherr. Madár ül a csonkra, fülyöl, tisztogatja magát és elrepül. Levetem kalapomat, hogy nap süsse a hajszálakat. Egyedül ülök itt fenn, a foglyoknak nyilván tilos idáig jönni. De csak néhány méternyire ül tőlem néhány, hogy a szemükbe tudok nézni. És ráeszmélek, mért ültem le: hogy ember legyek embereit közt. Legtöbbje egyenesen ül, hátával a falhoz támaszkodva, sűrűn egymás mellett, mintha sebesülteket ültettek volna oda. De csak kevés sebesült van köztük. Itt-ott egy betörött homlok, felkötött kar, mereven kinyújtott lábszár, vastag fehér kendőbe burkolt lábfej. A tér egyik üres helyén vértócsa világit, amelyből tekervényes piros sáv fut ki. A nadrágok vörösét egészen elfedi a sárga agyag és sár. Német tiszt közeledik. Néhány fiatalember felugrik és szalutál, mint a német katonák. Mások látják, anélkül, hogy fejüket megmozgatnák, ránéznek, utána néznek. Egyik a hátán fekszik, lábai a házcsőre támaszkodnak! Másik kettő átkarolja egymást, mint lányok szokták, felnéznek a fára és hallgatják a madarakat. Egyik levelet ir. A másik a füvet babrálgatja a kövek közt. A harmadik tükrében nézegeti duzzadt arcát. Sokan cigarettáznak és a végeket ivekben dobják a piacra. Egy lesoványodott kutya, mely nyilván hetek
