Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-29 / 35. szám
Nagykároly, 1915. augusztus 29. Vasárnap. III. évfolyam. — 35. szám. A „VÁRMEGYE" Szatmármegyeí Hírmondó Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. = SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. = A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős & szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. <{£ Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-ÜTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzöegyesület főjegyzője. Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jző. Előfizetési árak: Egész évre — — - Félévre — — — - Nyilttér sora 40 fillér. — — — 8 korona. — — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. Háborúval kapcsolatos általános érvényű rendeletek. — Bíró urak szives figyelmébe. — Hadisegélyben csak az részesülhet, ki semmiféle állandó ellátásban nem részesül; ki magát vagyonának jövedelméből, vagy önálló más keresetéből fen- tartani nem képes és ha őt addig egészben vagy részben a bevonult tartotta el saját keresetéből. Aki valótlant mond be, elzárással és pénzbüntetéssel lesz sújtva. Segélyt igényelhetnek : Feleség, gyermek — akkor is, ha házasságon kívül született —, mostoha gyermek, unoka, apa, anya, mostoha apa, mostoha anya, nagyapa, nagyanya, a feleség atyja, anyja, édes vagy mostoha testvér, örökbefogadott gyermek, örökbefogadó apa. Gyermekek 8 éves korig félsegélyesek. Segélyfelvétel a jegyző ur előtti jelentkezésre történik, összeírás minden hó 1. és 15-én az illetékes főszolgabíró úrhoz, onnan minden hó 5. és 20.-án a kir. Pénzügyigazgatósághoz terjesztetik. (100.000. és 130 000/1914. sz. pénzügyminiszteri utasítás.) Élelmezésre személyenként és havonként 18 kilogramm, vagyis átlagban egy évre személyenként 2 métermázsa termény tartható és szerezhető meg. Tehát i915. szept. 15-ig a szükségletét mindenki egész évre szerezze be, ha a jegyző urnái hatósági beszerzésre be nem jelentette, mert szept. 15.-ével a termények requirálva lesznek. Terményárak. Szatmár vármegyében a maximális árak 1915. szept. l-íől métermázsánként a következők : Búza = 36 K, rozs (gabona) = 29 50 K, árpa 29 K, zab = 28 K. (2077/1915. M. E. rendelet.) Hadi vásárló 50 mázsán alól mázsánként 1 koronával a maximális áron alul vehet, tehát a búzát 35 koronáért. 50 mázsán felüli mennyiség vételnél az 1 korona levonást nem teheti. Ha a hadi vásárló vonakodnék a felajánlott terményt átvenni vagy elhalasztani akarná, úgy a termelő panaszával forduljon táviratilag a Haditermény részvénytársasághoz, Budapest, Nádorutca 9. sz. A maximális árban a vasúti szállítási dij is bennfogJaltatik és ha a hadi vásárló az általa megvett terményeket a kikötött időben át nem veszi, termelő az átvételi ár mán késedelmi kamatot és őrzési dijat számíthat fel. Cséplési eredményről a bejelentési lapot a géptulajdonos köteles minden vasárnap délelőttjén a községi jegyzőnek beadni. Ennek elmulasztásáért gépész vagy géptulajdonos 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sujtatik. (2108—1915. M. E ) Tolnai Világlapja a hadban elesett hősök arcképét ingyen közli. Fényképeket a jegyző úrhoz kell beadni. Vármegyei jegyző gyűlés. Szatmármegye jegyzői Szatmárnémeti városban a városháza közgyűlési termében 1915. augusztus 21-én Komo- rócy Jenő egyesületi elnök, elnöklete alatt közgyűlést tartottak. Komorócy Jenő elnök örömének adott elsősorban is kifejezést, hogy a kartársak a jelen körülmények közt is szép számon megjelentek. Elnök a tőle megszokott tartalmas beszédben ecsetelte a jelen nagyvilág történelmi eseményeket és a jegyzőket válvetett összetartásra, engedetlen buzgalomra és igazságosságra kérte. Elnök ezután felkérte Nagy István egyesületi főjegyzőt az elnöki jelentés előterjesztésére. A közgyűlés a jelen nagyeseményeket feloldó és a jegyzői állásra jövőbeni kihatást feloldó jelentést mindvégig érdeklődéssel és tetszéssel fogadva tette magáévá változatlanul az alábbiakban : Tisztelt Közgyűlés! Kedves Kartársaim ! Mióta együtt utoljára találkoztunk, nagy események történtek. Nem is sejtettük, hogy az égboltunk felé évek óta tornyosuló felhők mily rettenetes viharban, miiy romboló orkánban törnek ki. Bárha mi a tárgyilagosságnak politikai vonatkozás nélküli mezején törekszünk mozogni, mégis a jelen élet mozzanata, a jelen nagy történelmi élet idők vonatkoztatása ugy kapaszkodik tevékenységi életfánkba, mint a nagyerdők fojondárja. A jegyzői áliás midőn a múltakba nyúló eredetét elhagyta, egy szabályzat- tan folyam medrében mozgott, melyből telítettségénél fogva ki kellett lépni. Az volt egyesületünknek elvi álláspontja, hogy szabályozzuk azt a medret, melyen mozgunk. Ezért harcoltunk s harcolt központi egyesületünk is. Az az elvi gondolat, melyet osztottunk, melyért harcoltunk, nem valósult, nem valósulhatott meg az emberi élet túli föld gömbjén, mert hisz’ a másik átlépett élet egyenlítője a világháború. Ez a világháború szorossan összefügg helyzetünkkel, ennek jövőbeli kialakulásává). Az 1914. évi augusztusi egyenlítőn túlról ha gondolatainkat a múltba vetjük, arra a konklúzióra jutunk, hogy lázas tevékenység volt minden irányban mintegy készülve egy ismeretlen nagy eseményre. Midőn felséges urunk: I. Ferencz József Magyarország apostoli királya az általános mozgósítást elrendelte, ekkor nyiltak meg előttünk egy lázas, addig ismerellen kormányzati tevékenységi terepnek elzárva tartott kapui. A háború súlypontja reánk hárult. A háború lelkes anyagát nekünk kellett beállítani, nekünk kellett a lelkesítő erőt átültetni a harcrakész magyarba, nekünk kellett fülükbe csengetni Petőfi hivósza- vát: „Talpra magyar, hi a haza!“ Az a nagy, lelkes, hős anyag, mely megremegteti Európa, Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália — tehát az öt kontinens — reánk törő orkánikus ellenségeit, ezt a helyi hatóságok, a jegyzők hozták össze. E mellett teljes súllyal hárult reánk az itthonmaradottak ellátása, a közélelmezés, a megelégedettség biztosítása. A magyar haza földének megmunkáitatása, a közegészségügy, szóval az élet minden vonatkozása. Bebizonyosodott tehát az az általunk hangoztatott nagy igazság, hogy az állam igazi kormányzata a beligazgatás, annak pedig alapvető fundamentuma mi, a községi jegyzők vngyunk. Ezek a nagy történelmi idők, ezek a méreteiben és rémeiben még nem élt pillanatok mutatják, mint kristálytükör, az igazságot, hogy ezt az állást ki kell emelni embriójából, amely gróf Tisza István kormányelnökünk szavai szerint: „a társadalom élettalajában önmagából fejlődött.“ Megtanítja ezen állás megbecsülte- tését a jelen nagy cselekvési kör, mely ugyan a jelenben élő jegyzők idegeit teljesen megöli, de az utódoknak megbecsült jövőt teremt, mert immár tények igazolják, hogy a jegyzői állás az állami test legfontosabb életszerve, szív, mely az ereken bocsátja át az állami élet tisztított vérét. A jövő élet derengő hajnalára vall a legfőbb kormányzati ágak, különösen a honvédelmi miniszter rendelkezései, mely a jegyzőkbeni bizalmát minden rendelkezésében kifejezi. Ennek bő tanúsága azon intézkedés, mely a népfelkelők számának bejelentését, a közbevetett felsőbb hatóságok mellőzésével egyenesen a katonai keretekhez rendeli beje-
