Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-08 / 32. szám
32-ik szám. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ. A kolera Sikárlón hivatalosan megállapították a kolera fölléptét. Ez ideig 6 megbetegedés és 3 haláleset történt Dr. Schönpflug Béla vármegyei főorvos megjelent a fertőzött területen s megtette a szükséges óvó intézkedéseket. Amim a „Nagybányádban olvassuk, ott beoltották a kórház egész személyzetét, a cigánytelep összes lakóit és beoltanak a kórházban bárkit, csak az eszközökért kell 1 K-t fizetni. Jó lenne, ha nálunk is történnének megelőző óvóintézkedések. Tarlózás a Vörös Kereszt számára. Diadalmasan izzik Magyarország acélja a büszke harczmezőkön és diadalmasan siet segítségükre hütársunk a győzelemben: a magyar föld Legendák csodáival határos az a bőség, mellyel pazarlóan ontja kincseit a magyar rónaság! Megdobbant föld ősanyánk szive és megérezte fiainak dicső viaskodását. A bőség szarujával árasztja rájuk áldását: a drága gabonát, melyet népünk bibliás szavakkal életnek nevez. Mert élet ez : életet, erőt jelent a küzdő hősökben és az élet ütemét lendíti meg újra a sebesültek ereiben. Siessen a magyar föld valamennyi kalásza küzdő és sebesült vitézeink segítségére ! Ne menjen egy csöpp se veszendőbe az éltet adó forrásból, a letarolt mezőkön egy kalász se heverjen felhasználatlanul, hálátlansággal vádolva bennünket! Ami kalászt a mezei munka nem rakott keresztbe, nem gereblyézett össze, hanem veszendőben hagyott a földeken : szedje össze az áldozatkészség és tartózza le a társadalom a Vörös Kereszt számára ! Halija meg kiáltó szónkat a város, hallják meg a lelkes községek, adják tovább a közigazgatás vezetői, a lelkészek tanítók : szervezzenek faluszerte akciót a búzának Vörös Kereszt Fiókegyletünk részére való összetartózására! Rójják le kötelességüket ily módon a hadisegélyben részesülők, rójják le az itthonmaradot- tak, rójja le mindenki, aki hazánkat szereti! Ha mindegyikünk csak egy-egy liter búzával járulna golyótól tépett sebesültjeink táplálásához, olyan búzamennyiség állana Fiókegyletünk rendelkezésére, amely méltán hirdethetné községeink áldozatkészségét. Hisszük, hogy szavunk nem fog a pusztában elhangzani, hanem a magyar falvak derék támogatására talál. És majd ha ott a mezőkön felhívásunkra a tarlózást megkezdik falvaink lakói: megdobban majd ismét a szive és megérzi, hogy nem hiába termett, ajándékát nem hiába szórta küzdő fiaira. Megértették ezek és úgy is cselekedtek, amint a föld sugallta . . . H. Király Ferenc. A jövő tanév. A háború folytán különböző híresztelések merültek föl, hogy az iskolákban a tanévet nem kezdik meg idejében s a tanévet is megrövidítik. E híresztelésekkel szemben arról értesítenek bennünket, hogy az összes iskolákban a tanítások a rendes időben, megkezdődnek. nőegylet kézimunkavásárja a fiókegylet állomási konyhája részére 150 K, Czilli György állategészségügyi felügyelő 100 K. Hogyan kell sebesülteket kórházainkba áthelyeztetni ? Nagyobbrészt ismeretes közönségünk előtt az a hadügyminiszteri rendelet, amely szerint a hozzátartozók sebesült (és nem beteg) rokonaikat, fiaikat stb. ha legalább még három heti gyógykezelést igényelnek, a monarchia bármelyik kórházából a helybeli Vörös Kereszt kórházakba átkérhetik. Ennek az áthelyezésnek a kérelmezéséhez semmiféle formaság : orvosi igazolvány hivatalos kérvény stb. nem szükséges! Teljesen elégséges midössze az, ha a kérelmezett sebesülteknek nevét és kórházának címét tudja Irodánk, mely az áthelyezésre az engedelmet hivatalos utón kéri a szatmárnémeti-i tartalékhórház parancsnokságától. Termelők figyelmébe! A budapesti „Hungária“ Bank r.-t. megbízásából »■r veszek búzát, rozsot, árpát, zabot, hüvelyeseket bármilyen nagy mennyiségben a Nagykárolyi Közraktárba, vagy bármely vasúti állomásra szállítva. ROSENBERG IEN0 Nagykároly, Kossuth-utca 1. sz. (Hitelbank szomszédságában.) Népfelkelők behívása. A hadvezetőség elrendelte az 1876. és 1877. években született, valamint a; 1878. év január elseje és 1890. december 31-ike közölt, továbbá az 1892., 1893. és 1894. években született népfölkelésre kötelezett s fegyveres szolgálatra alkalmasoknak talált egyéneknek augusztus 16-án történő bevonulását. Újabb adományok a Vörös Keresztnek. A Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt- Egylet nagykárolyi fiókja részére újabban a következő adományok folytak be: Kovács Ferencué nagydobosi lakos adománya 2 K, Madarassy Tibor adománya 10 K, Nagykároly város tisztviselői által fizetésükből felajánlott junius és július hónapokra eső rész fejében 57 K 18 f, Nagykárolyi járásbíróság biráitól kezelő és szolga- személyzetétől augusztus hóra 37 K 11 f, Kerekes Ferenc és neje kiskolcsi lakosok adománya 20 K, Péchy Lászlóné úrnő gyüjtőivén 224 K 50 f, amihez hozzájárultak az Ecsediláp-tár- sulat tisztviselői 50 K 50 fillérrel, a Margit-alap 100 koronával, Péchy László és neje 70 koronával, és Penyigei Viola 4 koronával, összesen 224 59 K, Palczer Ernő kegyesrendi kormány- segéd augusztus hóra 20 K, a nagykárolyi izr. Az élelmi cikkek újabb maximális ára. Az első hirdetmény után megjelent má- sodk már sok tekintetben tökéletesebb és igy még egészségesebb visonyokat fog teremteni a piacon. A rendőrkapitányság hirdetményea következő : „Hirdetmény az élelmicikkek árjegyzékéről. Megállapítva az árszabályozó bizottság által 1915. évi augusztus 4-től augusztus 17-ig. Bab száraz kgr.-ja 40 f, Bab zöld, hüvelyes kgr.-ja 40 f, Zöld szemes borsó literje 63 f, Zöld csöves borsó kgr.-ja 60 f, Burgonya ó kgr.-ja 10 f, Burgonya uj kgr.-ja 10 f, Kalarábé 1 drb. 03—05 f, Kelkáposzta 1 fej 10 fillér, Káposzta fejes uj 1 fej 10 fillér, Paprika zöld, nagy 3 drb. 10 f, Paradicsom kgr.-ja 20 f, Petrezselyem kisebb, 6 szál csomója 06 f, Petrezselyem nagyobb 6 szál csomója 08 f, Sárgarépa 6 szál csomója 08 f, Retek nyári 6 szál csomója 12 f, Ribizli literje 20 f, Saláta fejes 1 drb. 02 f, Hagyma vörös, 6 szál csomója 12 f, Hagyma fog 6 szál csomója 16 f, Tök uj, kisebb 1 drb. 12 f, Tök uj, nagyobb 1 drb. 15 f, Uborka kisebb 100 drb. 80 f, Uborka salátának 1 drb. 04 f, Zeller 1 drb. 06 f, Köleskása uj kgr.-ja 70 f, Gomba kgr.-ja 40 f, Gnnba füzéres kgr.-ja 5 K, Meggy literje 30 f, Tojás 1 drb 10 f, Tej literje 24 f, Tejföl 1 1. L20 K, Tehéntúró 1 kgr. 50 f, Juhturó 1 kgr. 2 K 40 f, Juhsajt 1 kgr 180 K. Vaj 1 kgr. 4 K, Napraforgó olaj literje 1 K 80 f, Csirke rántani való párja 2—3 K, Csirke sütni való párja 3—4 K, Csirke élősúlyban 1 kgr. 1 K 2) f, Kacsa sovány párja 4—5 K, Kacsa kövér párja 5—7 K, Kacsa élősúlyban 1 kgr. 2 K, Liba sovány 1 drb. 3—4 K, Liba kövér 1 drb. 10—12 K, Liba élősúlyban 1 kgr. 2 K, Tyuk vagy kakas párja 6—7 K, élősúlyban 1 kgr. 2 K, Kappan párja8 K, Pulyka 1 drb. 8 10 K, Nyul 1 kgr. 1 K 20 f. Figyelmeztetnek az élelmiszer termel ik és viszontelárusitók, hogy mindazok ellen, akik a fentebb felsorolt élelmicikkek árát a fentebb kitüntetett árnál magasabb összegben'szabják meg, a kihágási eljárás feltétlenül folyamatba fog tétetni és annak eredményéhez képest az 5600—1914. S3, belügyminiszteri rendelet 4. §-ának rendelkezése szerint 15 napig terjedhető elzárással és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel fognak büntettetni. Nagykárolyban, aug. hó 4. Rendőrkapitányság.“ 3-ik oldal. CSARNOK. □ □ □ Az utolsó vacsora (4) — Elbeszélés. — Irta: Rasztinai R. lenő. (Folytatás.) A harc után szaladtam Lexihez. Az szegény az utolsóka! járta. Átadta ezeket a tárgyakat, a noteszt és medaillont mátkájának küldi. A noteszben pár sor: Meghalok. Isten veled! Millió csók: Alexis. — Az imakönyv az anyjáé, a többi a családé. Velem kezet szorított s már nehezen lélegzett mikor kinyögte : Szervusz! ne izgassd magad ... igy kellett lennie . . . Azután a régi huncut mosolyra torzult arca, mint amikor valami tréfán törte fejét, magához intett s nyakamat átölelve, fülembe súgta: A viszontlátásra . . . Úgy halt meg, a nyakamat átölelve . . . Hedvi§ asszony arcán, mely eddig szinte imádotszerü áhítattal csüngött a beszélő arcán, most rémület tükrözött. Zádor észrevette s miközben elnyomott egy jóleső mosolyt, befejezte. — Halála derűs volt s megnyugvást hozott szivembe: Így kellett lennie, — a viszontlátásra ! . . . Lexi. bizonyára, — bármily hun- c itul mosolygot is, — nem gondolt ily gyors viszontlátásra, mint amilyen a holnapi lesz . . . Azután fölkelt a díványról s az asztalhoz ült, megfogva a nő kezét: — Ezeket a tárgyakat most magának kell Hedvig, továbbitani, sőt még én is hozzáteszek valamit, — azzal kigombolt két gombot az attikáján s keblébe nyúlva, egy arany vitézségi érdemkeresztet vont elő, mely az attila belső részében volt feltiizve a szive fölött. Az anyámnak. Nincs más senkim. Hedvig asszony merően nézett el oldalt egy pontra s ragyogó szemeit még ragyogóbbak voltak a szokottnál Csak nézett, nézett s nem mert pillantani, nehogy az a két ragyogó, égő könnycsepp kihulljon szeméből. De mikor Zádor főhadnagy elhallgatott, a finom müvti orrcim- pácskái megremegtek az elfojtott zokogástól, édes, piros kis szája vonagiani kezdett s a végén mégis kitört belőle a zokogás. Szabadban levő jobb kezével csipkés kis kendőjét szemeihez akarta vinni, de útközben beleharapott, hogy kitörő zokogásának ne legyen hangja. Szeméből pedig a könnyek szabadon patakzottak alá, Zádor harcedzett barna kezére . . . Asszony sirás . . . Mikor voltak azok az idők mikor egy nő könnyei ne rendítették volna meg a férfit? Talán soha. Hiszen még Istenember szeméből is két könnycsepp hullott a lábainál zokogó parázna Magdolna hollófekete hajára, — s a fanatikus, szigorú apostolok szemében is könny csillogott. Hát még egy szerelmes férfi, egy szerelmes nő érte hulló könnyein ? . . . Zádor boldog megrendüléssel nézte az asszony némán vonagló zokogását s a lelkében az égig csapott a szerelem diadaléueke . . . Hiszen víszontszerettetik. Gyémánt ragyogásu tanúbizonyságai a még kezefején remegő köny- nyek . . . S azok a könnyek oly forrók, oly égetők voltak, amilyen a barátságé nem lehet, csak a szerelemé ... Ok legdrágább gyöngyei a világnak, szerelmesünk könnyei. Ki tudna megfelelő értéket adui érettük, amiért odaadnék? ... S ki nem érezte tisztitó hatását? A lélek választó vize az, mely elemészt minden salakot s csak a tiszta aranyat hagyja a szívben ... S ki nem volt szerelmes? Ki nem élte ezeket át ? ,. . . Oh be sokat tagadott meg a természet attól, aki ezt nem ismeri . . . Csak az nem fogja tudni megérteni Zádor lelkiállapotát . . . A világért sem vonta volna el kezét a könnv- zápor elől, hanem ujjat még szorosabban kul- csolódtak a nő csuklójára, mintha sohasem akarná azt elengedni. Zádor meghatva, könnyes szemekkel nézte az asszonyt s hagyta, hogy kisírja magát. Hiszen olyan nagyon jól estek neki azok a könnyek . . . Mikor aiután az- asszony kétségbeesett sírása alább hagyott s könnyein keresztül kissé restelkedve mosolygott a férfira, hogy ennyire elárulta magát, — az
