Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-28 / 13. szám

Nagykároly, 1915. március 28. Hl. évfoiyam. — 13. szám. Vasárnap. A „VARMEGYE“ Szatmármegyeí Közigazgatási, társadalmi és'közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A. lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős sjj szerkesztő cimére — Érendréd — küldendők, -fg­Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-ÜTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYGMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő : NAGY 1 8 TV A N, . a szatmármegyei Jegyzői egyesület főjegyzője. Előfizetési árak : Egész évre — — ­Félévre — — — ■ Nyilttér sora 40 fillér. — — — 8 korona. — — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. BWtSWBaS*!'.­ITT Ä TAVASZ! Nyiladozik a természet. Termékeny magyar mezők tavaszi illatét kapja szár­nyára a tavaszi szél. Az eke fényes acélja már belehasitofí a Föld hatába s tudjuk, hogy ennek nyomán élet, uj erő nő a mi számunkra. Az isteni gondvi­selés megéréshez fogja segíteni a kihaj­tott kalászokat. így kapunk mi uj erőt adó segítséget, onnan felülről. Imádkozzunk és dolgozzunk érte! Megkönnyebbüléssel tekintünk visz- sza a mögöttünk maradt télre. Csak gazdálkodó ember, piacról élő városi nép nem tudhatja, hogy mit jelent az, mikor vége a télnek, ki lehet hajtani a mezőre a jószágot, hozzá lehet férni a föld első terményeihez. Nem kell mindig a felhalmozott készletből élni, uj és uj terményekkel pótolja a fogyasztást a föld. Mint az ókori monda hőse, An- theus, a Föld fia, valahányszor a felül­múlhatatlan erejű Herkules a földhöz vágta, mindannyiszor ujuit erőre kapott, mert szülőjével, a Földdel érintkezett, mi is ujuit erőre fogunk kapni, amint a drága hazai föld kincseihez ismét hoz­záférhetünk. Magasztos feladat hárul mindazokra, akik e kincsek kitermeléséhez hozzájá­rulnak. Amit a földünk terem, abból lesznek a hadi eszközök, gépek, fegyve­rek, lovak, katonák. A föld a hadsereg Minél nagyobb gazdagságot produkál a föld, annál gazdagabb .az áijam, hiány­talanabb a hads reg felszerelése, jobb fegyverre, jobb ruhára félik : annál erő­sebb a hadsereg. Nők, még; fiatal, vagy már öreges emberek, nem katonák, hasson át mind­nyájatokat az a rudat, hogy szorgalmas munkátokkal, mindent' legyőző akarato­tokkal a tüzvonal mögött vívjátok a har­cot. A magvető munkája, vagy a golyó­szóró pusztítása, a szuronyviiianás, vagy kapacsillanás ma egy célt szolgálnak. A győzelmi pálma meg fogja illetni úgy a fegyvert, mint a békés Szét számot. Szint­úgy: aki tunyáui parlagon hagyja a földjét, épen úgy méltó a halálra, mint a katona, aki elhagyja őrhelyét. Min­denki állja meg becsülettel azt a helyet, ahova őt sorsa állította s teljesítse kö­telességét. Nem csak rossz hazafi, hanem va­lódi belső ellenség, akinek most nem az a legfőbb gondja, hogy az ország kész­letét minél több terménnyel gazdagítsa. Nem szabad parlagon maradni a föl­deknek! Ki ke l aknázni a legutolsó tenyérnyi helyet! Ezek legyenek most jelszavaink. Mint követendő példát jegyezzük fel, hogy Budapesten mozgalom indult meg, hogy a pár négyszögölnyi üres telkeket is zöldségekkel beültessék. így á főgimnázium kérelme a volt tanítványokhoz. A most folyó háborúval kapcsolatosan az intézet évi történetében sok oly momentumot kell feldolgoznunk, melynek megörökítése ta­núságul f ig szolgálni utódainknak. Minden eseményt és statisztikai adatot, melyek az in­tézet tanáraira, régebbi és mostani tanulóira, az iskola történetére, az épület igénybevételére, a tantárgyak óraszámaiban történt változásokra, a tanárok munkájára, az iskolának a jótékony­ság érdekében hozott áldozataira stb.-re vo­natkozik, természetesen kapcsolatbahozva a háborúnak lokális krónikájával, fel akarunk je­gyezni, hogy emlékezetben maradjanak. Ezen feljegyzés nem egyszerű híradás akar lenni, hanem a későbbi idők számára történelmi hi­Aki a boldogságra kiváncsi. Irta: Színi Gyula. A festő izgatott, kipirult arccal hajolt a feleségéhez: — Méta, — szólt és elfelejtette megc ó- kolni az asszonyt — a miénk már a szélma­lom, meg a hozzávaló ház! ... A hercegnek elmondtam, hogy szeretnék a festői vidéken, az ócska szélmalom mellett lakni. Sejtelme sem volt róla, liógy ez a szélmalom a birtokán yan, mert a különös hercegnek annyi jószágot adott az Isten, hogy nem is tudja számon tar­tani őket. Amikor mondtam, hogy szegény ember vagyok és csak kevés bért tudok fizetni, nagy­lelkűen nekem ajándékozta a szélmalmot és csak azt költötte ki, hogy láthassa — a bol­dogságunkat ! Az asszony álmélkódva nézett a festőre: — Nem értelek, — szólt. — Mi.az, hogy „látni akarja a boldogságunkat?“ — Én seni értem egészen felélte A- a festp. — De a különös herceget úgy sem érti meg senki. Akinek annyi pénze van, mint neki, nem úgy gondolkodik, mint mi, szegény em­berek . . . Különben pedig a herceg itt van. Fogadd szívesen, ahogy illik. — Itt van!? — csodálkozott az asszony. — Velem jött. — felelte a férj — és en­gem csak előre küldött, hogy bejelentsem öt. — Ez nem lehet igaz! szóll Méta. — A különös herceg még sohasem járt ezen vidéken. A festő szigorú, türelmetlen grimaszt vá­gott, amiből a felesége mindjárt látta, hogy a férje nem tréfál. — De hiszen ez borzasztó! — mondta az asszony. — lgv, ahogy öltözve vagyok, nem fogadiiatom ! . . . Elvira húgod sincs kellőképp felöltözve ... A szoba is rendetlenségben van. Ideges kézzel kapkodott mindenfelé, hogy néhány pillanat alatt, amennyire lehet, rendet csináljon. — Vezesd be ide a herceget, — szólt végül a férjéhez. — Kérj tőle bocsánatot, hogy megvárakoztatjuk, de nem voltunk elkészülve a látogatására és előbb át kell öltözködnünk. Elvira, a festő húga is bekukkantott egy pillanatra. Az asszony halkan rákiáltott: — Gyorsan vedd fő! a szép ruhádat, itt van a herceg ! . . . — Miféle herceg ? — kérdezte Elvira. — Gyere velem . . . majd elmondom, mig öltözködöl — sürgette az asszony és kezén fogva cipelte ki a lányt, de az ajtó küszöbéről még suttogja visszaszólt a férjének: — Hol a gyermekünk ? . . . Keresd meg és küld be hozzám. Nem szeretném, ha ma- szatosan kerülne a herceg elé. A kis Leonardo, a festő fiacskája, mihelyt a nevét emlegették, ott termet a szobában mindennapi ruhájában, amely azonban ezúttal kivételesen nem volt még bepiszkítva. — Az anyád keres, — mondta a festő a fiacskájának. — Szaladj utána! A festő egyedül maradt egy pillanatra, de már az ajtón türelmetlenül kopogtak. — Szabad ! — mondta a festő és a her­ceg nyomban belépett. . — Bocsánat, hogy megvárakoztattam her­Legtökéletesebb arctisztító- és szépitő-szerek a világhírű KRíEGNER-féle “ AKÁCIA AKACIA : , ifyh. arckrémé, tégelye 2 kor— v szappan, darabja 1*20 kor. pouder, doboza í-20 kör. Kaphatók az összes gyógyszertárakban és drogériákban. Postán küldi az egyedüli készitő: Kriegner-gyógyszertár Budapest, Kálvin-tér: tegyünk mindenhol. A kert minden zu­gát, az udvar nélkülözhető részeit rak­juk tele főzelékféle veteményekkel. Netn kellenek most virágos kertek, most ve­teményes kert keli. Vessünk azonnal magvakat, hogy korai palántokat tudjunk kiültetni, hogy minél előbb használhas­suk a föld termékenységét. A hatóságok , nagy szolgálatot tesznek, ha hirdetmé­nyek utján hívják fel e tenni valókra a lakosság figyelmét. Hatalmas erő, melyet a mi ennyei Atyánk drága hazai földünk termékeny­sége utján nekünk juttat, csak szorgal­munktól, hazafias lelkességünktől függ, hogy ezt a segítséget mennyire akarjuk igénybe venni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom