Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-26 / 17. szám

17-ik szám SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 3-ik oldal. — A szavazókörök megállapítása. Az uj választási törvény értelmé­ben a szavazás 6—800 főnyi cso­portokban külön-külön lesz meg­ejtve. Ezzel kapcsolatban két ren­delet érkezett Szatinárvármegye alispánjához: Az egyik a szavazó­körök megállapításáról szól a másik a központi választmány újjáala­kításáról. A belügyminiszter ren­deletének az 1914. évi tizenötödik törvénycikk 154. paragrafusának rendelkezéseihez képest a szavazó­körök jegyzékét az említett három hónap múltán a képviselőháznak bemutathassa s éppen ezért az erre vonatkozó határozatokat jóvá­hagyás végett a belügyminiszter­hez legkésőbb május 15-ig kell föl terjeszteni. — Önkéntes ápolónők a háborúban. A háború esetén szükséges hétezer önkéntes betegápolónő részére a mag}rar vöröskereszt egyesület március elején az ország ötvenhat kórházában hathetes tanfolyamot rendezett. Az első tanfolyamon fényes eredménnyel járt, amennyi­ben 1043 hölgy nyer benne ki­képzést s gyakorolja be magát példás buzgósággal a betegápolási teendőkbe. A ’szatmári tanfolya­mon 12 hölgy vesz részt, s vesz­nek részt a gyakorlati bemuta­tásokon. A tanfolyamot október­ben megismétlik, a nyári szün­időkben pedig a tanítónők szá­mára rendeznek külön tanfolya­mot, úgy hogy 3—4 év múlva meglesz a szükséges számú beteg­ápolónő. — Mértékhitelesiiési központok. A kereskedelmi miniszter a várme­gyéhez a napokban érkezett leira­tában közli a mértékhitelesitési központokat. Az állami mértékhi­telesitési hivatal székhelye Szatm ár­németi. A vármeg}Te területén az időszakos hitelesítési központok a következők: N agy károly, Csenger Gacsály, Porcsalma, Szamosdob, Szatmárököritó, Fehérgyarmat, Cé- gény, Jánk, Kölese, Nábrád, Nagy ar, Nagyszekeres, Tiszabecs, Szatmár- cseke, Mátészalka, Hodász, Ilk, Kocsord, Kán törj ánosi, Nagydobos, Nagyecsed, Nyircsaholy. Ezek idő­szakos hitelesítési éve minden páratlan év. Továbbá Felsőbánya, Avasfelsőfalu, Avasuj város, Bik- szád, Tartóié, Erdőd, Alsóhomoród, Királydaróc, Krasznabéltek, Alsó- fernezely, Erdőszáda, Kapnikbánya Misztótfalu, Fehérszék, Nagysom- kut, Nagynyires, Pusztahidegkut, Szakálasf alva, Batizvas vári, L ázári, Mikola, Nagypalád, Nagypeleske, Ombód, Sárköz, Szamoskrassó, Szatmárudvari, Szatmárzsadány, Apa, Borválaszut, Aranyosmed- gyes, Nagysikárló. Ezek időszakos hitelesítési ideje minden páros év. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Weisz Ignác aljegyző Porcsalma. Nyomtatvány mintái nem lettek országositva s igy nem is lett terjesztve, minél fogva a nyomda részéről provízióra nem számíthat. C-sarjJük ____□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□pqaaaa ^ □□ □nan□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□£]□□□□□□□£□ Aranyímju Sára. Hogy utoljára jártam a Spina lungán, Velencének eme sötét, zöldség­illatos és fojtó levegőjű negyedében, a Getthoban, amelyet Giudeccának neve­zett a középkori benszülött, egy asszony nyomai után kutattam, aki itt élt, szen­vedett lángolt és értekeit, aranyhaja volt, akár a Sta Mária Miracoli Madon­náinak, s költőnő is volt, mint Sappho, de szentebb érzésű, szemérmetesebb, s középkoribb, s akit eltemettek ifjan, egy ismeretlen zsidó temetőbe és sírkövére, Leon de Modena, a hírneves velencei rabbi irta a sirversezetet. Mert izgat, mert annyian szerették, évszázadok ne­héz és áthatlan kendőjén keresztül is, Gopia Sára alakja, aki aki talán a leg­szebb asszonya volt a középkori Velen­cének, minden valamire való patricius- ifju vetélykedett a birhatásáért, de mint hű nő, nem bírván megtagadni a Gett- hot, ahonnan magasra nőtt, végre is férjhez ment egy Sulaip Jakab nevű, ifjú és együgyű zsidó gyapjukereskedő- höz. Pedig költeményeket Írtak hozzá és lángoló szonetteket, egyenesen az ő számára hitvitázó iratokat készítettek, amelyben rábeszélték, hogy aranyhaját mosná meg a szentelt források ezüstös vizében. De ő állhatatos maradt, vad nemes és asszonyos konoksággal, nem hallgatván sem a papokra, akik a meny­ország kapujához akarták karöltve fel- kisérni, sem az aranyhimes lovagokra, akik szerették volna föltárni előtte a földi paradicsomot. S végre is elköltö­zött gyermektelenül és virágtálanul, só­hajok nélkül és könny télén ajakkal, pénteki napon, melyről jól tudta a gö­rög és római Írókból, akiket annyira szeretett, hogy a szerelem napja vala, s az isteni Vénusz születésnapját tisz­telték benne. Látni szeretném. Karjaimat kitá­rom. Ott künn a szél sir, elhagyott csa­tornákon, körüllengve és ostromolva, a Spina lunga vad, sötét és kísérteties szigetét. * Különösen egy pap alakja izgat. A papot Ausoldo Cebának hívták, ma­gas, sován fanatikus lelkű ember, költő és azkéta és beteg, Genuaból került Velencébe, s halálos szerelemre gyuládt a Giudecca aranyhaju asszonya iránt. Copia Sára is valami megmagyarázha­tatlan vonzalmat érzett a költői lelkű pap iránt, méesem lehettek soha egy­máséi, a papot visszatartotta talán a vallás és fogalma, az asszonyt az er­kölcse, mely tiszta volt és szeplőtlen, aranyba foglalt örökség, mint az ék­szere, amit az apjától kapott ajándékba. Szétválasztotta őket az egész világ, a középkor, babonák, dogmák, halottani- tások, szégyen és filozófia, de a pap mégis Sára névvel az ajkán lehelte ki a lelkét, elhagyott és magános cellájá­ban, s az aranyhaju nő is a párnája alatt őrizte a holta napjáig azt az époszt, amelyet a pap irt, amelynek Eszter királyné volt a cime, együgyü dagályos és szentimentális mü, amely az°nban a korabeli nőkre rendkívül nagy hatással volt és ő is köyv nélkül tudta mindenik sorát. De most mégis, az alkonyat meghitt titokzatosságában, mig a szél tépázza és rázza a fakó puszpánágakat távoli temetőkertekben, egynek látom őket és összefonódik az alakjuk, mint egy nagy, névtelen és meg nem irt dráma, egy uj Velencei kalmár, de aranyhaju szonettekből és altalódalszerü madrigálokból összeszőve. Ó, hogy szeretem Velencét és min­den emléket amely hozzá fűződik, s most sem találok jobb olvasnivalót ma­gamnak azoknál a szonetteknél, melyek­nek Copia Sára a szerzőjük, amelyek őt a maga idejében hazája legnagyobb költői sorába emelték, s amelyek most is a szivembe csapnak és meginditnak egészen, a maguk finom, tiszta és temp­lomi énekszerü ütemeivel. Fázom. Fehér és illatos női keze­ket látok a homályban, amint péntek alkonyán, a piroslágu gyertyák világa előtt a szemünkhöz takarják. Egy Ada Negri, aki véletlenül a tizenhatodik szá­zadban és Velencében jött a világra, ezüsttel kivert bölcsőben, áranyvörös hajjal, hogy később lángoljon és sírjon el nem érhető szerelmek után, félne at­tól, hogy szép és megcsodált alakját kikezdi a Gettho asszonyainak földhöz- kötött morálja. Egy nő, félig pogány, félig zsidó, amilyet nem szülhetett más, csak a tizenhatodik század, s csak Ve­lence, akit Ovidiusz nevelt föl meg Pet- rarka dala, telve középkovi minisztéri­umokkal és görög szépség ábrándokkal, s aki a Manifesto pimü gunylratban vi­Mindennemii ruhaneműk, csip­kék, felöltők, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéle­tesebb festése. a Bőrkabátok, keztyük festése. '*• 11 Minta után vaió festés 11 Hauff el Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő és vegytisztító Nagy­károlyban, Köícsey-utca 1. szám. A róm. kath. templom mellett. Mű­hely : Petöfi-utca 59. szám. Bármely kénes szin yüés gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztlttatnak. = Plisé-gouvré. = Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések ponto­san eszközöltetnek. fj '--------- ------------- --- ■ __________ _H s M inden gazdának jó tudni, hol az olcsó beszerzési forrás. Tessék próbavá­sárlást tenni. I fflirißen munkáért szavatosság uállaltatik. B Törött öntött vasalkatrészek forrasztása Sk autogénnel, jótállás mellett. Kinek szüksége van bármiféle gazdasági cikkekre, legelőször keresse fel 1 Demes Ferencz oki. kovács és kocsi£járíő műhelyét 1 Nagykárolyban (Majtény-utca) | ahol mindenféle gazdasági cikkeket bámulatos olcsó | árért és kedvező feltételek mellet vehet vagy rendelhet. I Raktáron féderes kocsik, vagy igás és kis futó lőcsös Bt szekerek, kétkerekű féderes talyiga, fa- és |] vasborona, KIHÁN-féle vasekék, mindenféle n kész famunkák, uj szekerek vagy ahoz való SS kidarabolt rud, oldalcső, küllő, talp, lőcs, sárhányó, spicbogni, kerékagy és minden hozzávaló részek és északba vágó munkák, j

Next

/
Oldalképek
Tartalom