Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-26 / 17. szám
17-ik szám SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 3-ik oldal. — A szavazókörök megállapítása. Az uj választási törvény értelmében a szavazás 6—800 főnyi csoportokban külön-külön lesz megejtve. Ezzel kapcsolatban két rendelet érkezett Szatinárvármegye alispánjához: Az egyik a szavazókörök megállapításáról szól a másik a központi választmány újjáalakításáról. A belügyminiszter rendeletének az 1914. évi tizenötödik törvénycikk 154. paragrafusának rendelkezéseihez képest a szavazókörök jegyzékét az említett három hónap múltán a képviselőháznak bemutathassa s éppen ezért az erre vonatkozó határozatokat jóváhagyás végett a belügyminiszterhez legkésőbb május 15-ig kell föl terjeszteni. — Önkéntes ápolónők a háborúban. A háború esetén szükséges hétezer önkéntes betegápolónő részére a mag}rar vöröskereszt egyesület március elején az ország ötvenhat kórházában hathetes tanfolyamot rendezett. Az első tanfolyamon fényes eredménnyel járt, amennyiben 1043 hölgy nyer benne kiképzést s gyakorolja be magát példás buzgósággal a betegápolási teendőkbe. A ’szatmári tanfolyamon 12 hölgy vesz részt, s vesznek részt a gyakorlati bemutatásokon. A tanfolyamot októberben megismétlik, a nyári szünidőkben pedig a tanítónők számára rendeznek külön tanfolyamot, úgy hogy 3—4 év múlva meglesz a szükséges számú betegápolónő. — Mértékhitelesiiési központok. A kereskedelmi miniszter a vármegyéhez a napokban érkezett leiratában közli a mértékhitelesitési központokat. Az állami mértékhitelesitési hivatal székhelye Szatm árnémeti. A vármeg}Te területén az időszakos hitelesítési központok a következők: N agy károly, Csenger Gacsály, Porcsalma, Szamosdob, Szatmárököritó, Fehérgyarmat, Cé- gény, Jánk, Kölese, Nábrád, Nagy ar, Nagyszekeres, Tiszabecs, Szatmár- cseke, Mátészalka, Hodász, Ilk, Kocsord, Kán törj ánosi, Nagydobos, Nagyecsed, Nyircsaholy. Ezek időszakos hitelesítési éve minden páratlan év. Továbbá Felsőbánya, Avasfelsőfalu, Avasuj város, Bik- szád, Tartóié, Erdőd, Alsóhomoród, Királydaróc, Krasznabéltek, Alsó- fernezely, Erdőszáda, Kapnikbánya Misztótfalu, Fehérszék, Nagysom- kut, Nagynyires, Pusztahidegkut, Szakálasf alva, Batizvas vári, L ázári, Mikola, Nagypalád, Nagypeleske, Ombód, Sárköz, Szamoskrassó, Szatmárudvari, Szatmárzsadány, Apa, Borválaszut, Aranyosmed- gyes, Nagysikárló. Ezek időszakos hitelesítési ideje minden páros év. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Weisz Ignác aljegyző Porcsalma. Nyomtatvány mintái nem lettek országositva s igy nem is lett terjesztve, minél fogva a nyomda részéről provízióra nem számíthat. C-sarjJük ____□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□pqaaaa ^ □□ □nan□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□£]□□□□□□□£□ Aranyímju Sára. Hogy utoljára jártam a Spina lungán, Velencének eme sötét, zöldségillatos és fojtó levegőjű negyedében, a Getthoban, amelyet Giudeccának nevezett a középkori benszülött, egy asszony nyomai után kutattam, aki itt élt, szenvedett lángolt és értekeit, aranyhaja volt, akár a Sta Mária Miracoli Madonnáinak, s költőnő is volt, mint Sappho, de szentebb érzésű, szemérmetesebb, s középkoribb, s akit eltemettek ifjan, egy ismeretlen zsidó temetőbe és sírkövére, Leon de Modena, a hírneves velencei rabbi irta a sirversezetet. Mert izgat, mert annyian szerették, évszázadok nehéz és áthatlan kendőjén keresztül is, Gopia Sára alakja, aki aki talán a legszebb asszonya volt a középkori Velencének, minden valamire való patricius- ifju vetélykedett a birhatásáért, de mint hű nő, nem bírván megtagadni a Gett- hot, ahonnan magasra nőtt, végre is férjhez ment egy Sulaip Jakab nevű, ifjú és együgyű zsidó gyapjukereskedő- höz. Pedig költeményeket Írtak hozzá és lángoló szonetteket, egyenesen az ő számára hitvitázó iratokat készítettek, amelyben rábeszélték, hogy aranyhaját mosná meg a szentelt források ezüstös vizében. De ő állhatatos maradt, vad nemes és asszonyos konoksággal, nem hallgatván sem a papokra, akik a menyország kapujához akarták karöltve fel- kisérni, sem az aranyhimes lovagokra, akik szerették volna föltárni előtte a földi paradicsomot. S végre is elköltözött gyermektelenül és virágtálanul, sóhajok nélkül és könny télén ajakkal, pénteki napon, melyről jól tudta a görög és római Írókból, akiket annyira szeretett, hogy a szerelem napja vala, s az isteni Vénusz születésnapját tisztelték benne. Látni szeretném. Karjaimat kitárom. Ott künn a szél sir, elhagyott csatornákon, körüllengve és ostromolva, a Spina lunga vad, sötét és kísérteties szigetét. * Különösen egy pap alakja izgat. A papot Ausoldo Cebának hívták, magas, sován fanatikus lelkű ember, költő és azkéta és beteg, Genuaból került Velencébe, s halálos szerelemre gyuládt a Giudecca aranyhaju asszonya iránt. Copia Sára is valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett a költői lelkű pap iránt, méesem lehettek soha egymáséi, a papot visszatartotta talán a vallás és fogalma, az asszonyt az erkölcse, mely tiszta volt és szeplőtlen, aranyba foglalt örökség, mint az ékszere, amit az apjától kapott ajándékba. Szétválasztotta őket az egész világ, a középkor, babonák, dogmák, halottani- tások, szégyen és filozófia, de a pap mégis Sára névvel az ajkán lehelte ki a lelkét, elhagyott és magános cellájában, s az aranyhaju nő is a párnája alatt őrizte a holta napjáig azt az époszt, amelyet a pap irt, amelynek Eszter királyné volt a cime, együgyü dagályos és szentimentális mü, amely az°nban a korabeli nőkre rendkívül nagy hatással volt és ő is köyv nélkül tudta mindenik sorát. De most mégis, az alkonyat meghitt titokzatosságában, mig a szél tépázza és rázza a fakó puszpánágakat távoli temetőkertekben, egynek látom őket és összefonódik az alakjuk, mint egy nagy, névtelen és meg nem irt dráma, egy uj Velencei kalmár, de aranyhaju szonettekből és altalódalszerü madrigálokból összeszőve. Ó, hogy szeretem Velencét és minden emléket amely hozzá fűződik, s most sem találok jobb olvasnivalót magamnak azoknál a szonetteknél, melyeknek Copia Sára a szerzőjük, amelyek őt a maga idejében hazája legnagyobb költői sorába emelték, s amelyek most is a szivembe csapnak és meginditnak egészen, a maguk finom, tiszta és templomi énekszerü ütemeivel. Fázom. Fehér és illatos női kezeket látok a homályban, amint péntek alkonyán, a piroslágu gyertyák világa előtt a szemünkhöz takarják. Egy Ada Negri, aki véletlenül a tizenhatodik században és Velencében jött a világra, ezüsttel kivert bölcsőben, áranyvörös hajjal, hogy később lángoljon és sírjon el nem érhető szerelmek után, félne attól, hogy szép és megcsodált alakját kikezdi a Gettho asszonyainak földhöz- kötött morálja. Egy nő, félig pogány, félig zsidó, amilyet nem szülhetett más, csak a tizenhatodik század, s csak Velence, akit Ovidiusz nevelt föl meg Pet- rarka dala, telve középkovi minisztériumokkal és görög szépség ábrándokkal, s aki a Manifesto pimü gunylratban viMindennemii ruhaneműk, csipkék, felöltők, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. a Bőrkabátok, keztyük festése. '*• 11 Minta után vaió festés 11 Hauff el Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő és vegytisztító Nagykárolyban, Köícsey-utca 1. szám. A róm. kath. templom mellett. Műhely : Petöfi-utca 59. szám. Bármely kénes szin yüés gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztlttatnak. = Plisé-gouvré. = Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. fj '--------- ------------- --- ■ __________ _H s M inden gazdának jó tudni, hol az olcsó beszerzési forrás. Tessék próbavásárlást tenni. I fflirißen munkáért szavatosság uállaltatik. B Törött öntött vasalkatrészek forrasztása Sk autogénnel, jótállás mellett. Kinek szüksége van bármiféle gazdasági cikkekre, legelőször keresse fel 1 Demes Ferencz oki. kovács és kocsi£járíő műhelyét 1 Nagykárolyban (Majtény-utca) | ahol mindenféle gazdasági cikkeket bámulatos olcsó | árért és kedvező feltételek mellet vehet vagy rendelhet. I Raktáron féderes kocsik, vagy igás és kis futó lőcsös Bt szekerek, kétkerekű féderes talyiga, fa- és |] vasborona, KIHÁN-féle vasekék, mindenféle n kész famunkák, uj szekerek vagy ahoz való SS kidarabolt rud, oldalcső, küllő, talp, lőcs, sárhányó, spicbogni, kerékagy és minden hozzávaló részek és északba vágó munkák, j
