Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-18 / 3. szám
Nagykároly 1914. január 18. Vasárnap. II. évfolyam 3. szám Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Kaszinó-utca 10. szám. Telefon 115. _______:_____——______ Kö zségi beszerzések. (D. I.) Az ipari, kereskedelmi j és más megrendelések nem minden jelentőség nélküli mozzanatát képezik a községek vagyoni, gazdálkodási életének, éppen azért ezzel a kérdéssel foglalkozni nem érdektelen. Községek részére valamely tárgy, vagy anyagnak megrendelése annak a személynek vagy testületnek áll jogában, aki a községet kifelé képviseli. A községet az 1886: XXII. t.-c. 62. §-ban jo- gositott elöljáróság képviseli. Elöljáróság szoros értelemben s a joggyakorlatban, és a 42004/1896. B. M. rendelet szerint: rendezett tanácsú városokban a polgármester, községekben a biró ős jegyző együttesen. Kétségtelen tehát, hogy ipari megrendelést tenni, ezt a község pecsétjével megerősíteni, a rendeKiránduiásaim emlékeiből. Irta: Paul Alexis. I. Páris környéke Szajna és Oázban. A kis vasúti állomás lombos rej tekében inkább játékszerhez hasonlít. És a kis mezei lak, földszintje fölött két emeletével, emeletenként két-két ablakával, hegyes ormu palatetőzetével, csak egy- pár lépésre a kis állomástól, még festőib- ben csinos. A mélabus ősz utolsó szép napjain, midpn »az erdő a sok napsugár és esőtől már megrozsdásodott,« sőt még télen át is, minő élvezet hirtelen kiosonni Párisból, megszökni a bulvárak, színházak, szerkesztőségek és társasköröktől, hogy itt egy kissé magamhoz térhessek és két-három napig teljes magányban dolgozhassam! Le sem feküdve éjszakára, rendszerint a reggeli öt órai vonattal menekültem ki és egynegyed hétkor, áthe- vülten egy csésze kitűnő csokoládétól, melyet maga a háziasszony valódi tejjel késziiett, végre kinyujtózkodtam ágyamban, mely egy kissé kemény volt ugyan, de kallatlan __ vászonlepedőin jól érzett a lugozás. És a hajnal hasadásától a déli villásreggeli idejéig nyugodt alvás következett álom nélkül, mialatt két méFelelős szerkesztő : NAGY ISTVÁN a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Előfizetési ár : Egész -évre — — - — — — — 8 korona. Félévbe — — -*• — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egye» szám 20 fillér. lés teljesítését kívánni az elöljá- ság jogosult. Alaki-jog szempontjából az igy tett megrendelés nem kifogásolható. Anyagi-jog szempontjából kétes alapozású megrendelés kötelező volta azonban már kérdéses a tekintetben, hogy ez kötelező-é a községre mint jogi személyre! A községi önkormányzati hatáskör kiterjed arra is, hogy a község rendelkezik a maga vagyona fölött. E hatáskört az előbb idézett törvény 32. §. értelmében a képviselőtestület gyakorolja, a melynek határozatát az elöljáróság a 62. §, szerint végrehajtani köteles. Tehát ha az elöljáróság a községi épületek helyrehozásához, vagy műtárgyak tartásához szükséges anyagokat rendel meg: ez sem formailag sem tartalmilag kifogás alá nem eshetik s igy a vállalat, illetve kereskedő által aggodalom nélkül teljesíthető is. Az olyan megrendelés azonban, mely egy ékszernek szállítására vonatkoznék formai helyessége mellett is kifogás alá esnék, s már jóhiszemüleg nem is volna teljesíthető csak akkor ha a szállítás utánvétellel történik. Ezekből következik, hogy a községi megrendelések elfogadói tartoznak nemcsak az alaki helyességet, hanem annak tartalmát, célját, a községgel való viszonylatát is vizsgálni. Különösen ott fordítandó komoly gond az elmondottak mérlegelésére, hol az elöljáróság egy személyből áll, mint a rendezett tanácsú városoknál, hol a polgár- mester egyedül jogosított megrendelés tételére. Minthogy a községi megrendeléseknek vagyonjogi kihatásai vannak: a községi elöljáróságnak fontos érdeke, hogy megrendeléseit bármily kicsinykedésnek tessék is — úgy formailag, mint tartalmilag kifogástalanul tegye meg, — mert csak igy nem fogja veszélyeztetni a-községnek vagyoni érdekeit, melyek fölött való őrködése hivatali kötelessége. terre fejem fölött az elsárgult falevelek szakadatlan csöndes esője hullott a tető palájára. — De az első emeleti szoba, az a két ablakos szép szobája ? kérdém egyszer a házi asszonytól. Igaz, hogy a második emeleten is jól vagyok, de most, hogy nyári lakói már mind eltávoztak, szives lehetne . . . — Oh uram, az lehetetlen! Az a szoba egész évre van kiadva. — Ugyan kinek ? — Egy urnák és egy nőnek. — Fiatalok ? — Fiatalok. Ah ! És még most novemberben is kijárnak? — Oh! az évszak nálok keveset határoz. Elhallgattam, mintegy érezve, hogy túlságosan sokat találtam kérdezősködni, de gondolataim még tovább szőtték egymást. II. Megszokva az első emeleti két titokzatos ablakot mindig csukva látni, már nem is gondoltam többé az ismeretlen párra, midőn egy este, hosszú séta után az erdőből visszatérve, az említett két ablakot megvilágítva találtam. Sőt a már gondosan összevont függönyök fehérségén egy fiatal nő légies árnya sétálgatott fel és alá. — Hát megérkeztek ?. kérdém a háziasszonytól, óvatosan mérsékelve hangomat. — A nő igen . . . de az ur még nem. Csakhogy már nem lehet messze... És a nélkül, hogy további kérde- zősködésre lett volna szükség, megtudtam, hogy az ur rendesen csak a következő vonattal érkezik, de az előző állomáson szokott kiszállani, innét három kilométer távolságra. Öt perccel később, magam sem tudom miért, már az előző állomásra vezető utón szivaroztam. Egy magas, szikár alak nemsokára elhaladt mellettem, szintén szivarozva. Ez »0« volt: az a megnevezhetlen valami, ami a boldog emberek járásában van, volt az árulója. A hold világánál D . . . Armándot, körbeli tagtársamat véltem benne fölismerni, egy szép s még egészen fiatal embert. A pár mindig szobájában étkezett. Másnap délelőtt azonban szemben találkozom a lépcsőn D . . . Armánddal, s bár közelebbi ismeretségben nem álltunk, illendőnek tartottam őt köszönteni. Ó fogadta köszöntésemet, de minő megdöbbenéssel! Mintha csak a villám sújtotta volna. őt megnyugtatni, kimagyarázn1 egészen önkénytelen találkozásunk vé-
