Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-18 / 3. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 3. szám. Vármegyei telefon ügye. Ez Rgjében Dr. Böszörményi Emil interpellált a közigazgatási bizottsági ülésen. Dr. Péchy István h. alispán válaszában kijelentette, hogy a járási központok ez évben okvetlenül össze lesznek kötve a vármegyei központtal. A postaigazgatóság kiküldöttei különben is tárgyalnak már ez ügyben s a munkálat a "tavaszon kezdetét is veszi. Kifejtette helyettes alispán, hogy az egyes járási székhelyeknek a községekkel való összeköttetése tisztán a főszolgabirák buz- gólkodásától függ, mert a községekre újabb terhet nem jelent, minthogy a járási székhelyeknek a vármegyei központtal való összekötéséhez a községek által megszavazott hozzájárulási összegekre a hálózat létesítésénél szükség nincs, mert a 7Ö ezer korona eddigi alap arra elegendő. Nyugdtjszabályrendeleíünk ügye. Szüliányi Ferenc orsz. képviselő a folyó hő 9-iki közigazgatási bizottsági ülésben nyugdíj- szabályrendeletünknek sürgős fel- terjesztésére kérte a vármegyei alispánt. Alispán helyett Dr. Péchy István főjegyző válaszában kijelentette, hogy a felterjesztés a törvényes határidőben okvetlenül meg fog történni. Nagykároly! színészei. (Január Í0-től 16-ig.) E hétnek színházi szenzációja a 10. és 11-én négy előadásban bemutátottt »Kin.etofon« volt. A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznünk Nemőnyi Lipót színigazgatóról, aki áldozatok árán, fáradhatlanul buzgólko- dott azon, hogy a század eme leg- ujabb és legcsodásabb találmánya Budapest, Debrecen után Nagykárolyban is bemutatva legyen. Valóban meleg szívvel érez a város elég hálátlan közönsége iránt és hivatásszerűen, nem pedig üzlet szempontjából foglalkozik a mostani szűkös viszonyok között, a mikor az ideákat apró pénzre szükségből is át kell váltani. Az érdeklődést, - a kielégítőnek nem mondható reclám dacára — a legmagasabb fokig csigázta a csodamozi hire és a szombati 2 előadás telt házak előtt folyt le; de a vasárnapi előadásoknak már nem volt látogatottsága; meglátszott, hogy a város közönségének nagyobb része a pénzviszonyok miatt kénytelen távol maradni s hogy a vidék nem volt kellően értesítve. Igazán sajnálni lehet, hogy még az ilyen kivételes előadásoknál is deficittel számol a színházi pénztár. — A beszélő mozi a lehetőséghez képest be is töltötte a hozzá fűzött várakozást. A bemutatott képek jók, sőt majdnem tökéletesek voltak s az ének, zene és beszéd alig-alig volt fonográf és gramofon jellegű úgy, hogy némelykor feledni lehetett — habár rövid időre is — a vászon, kép és gép jelleget. Mindamellett, most még csak azon lehet gondolkodni, hogy milyen fog lenni, ha sikerül a találmányt tökéletesíteni. A nagy közönséget nem is ragadta magával az a mit látott, hiszen ismeri a mozit, gramofont külön- külön s végre is Edisonról van szó, a kitől már semmi sem csoda ! Másként állhat , azonban a dolog szakemberekkel, technicusokkal; csak ezek bámulhatj ák igazán, csak ezek értékelhetik kellően a lángelmének ezen újabb sikerét; ők ismerhetik a nehézségeket, melyeket a mozgó-gép és beszélőszer kezet egyesítésénél leküzdeni kellett! És mily egyszerű lehet a megoldás, hiszen a v/lágon mindenfelé idegen kezek vezetik a gépet! Igazi csoda ez, hiszen a mozgó alak a mint beszéd vagy énekre nyitja-száját, vagy amint hangszerén játszani kezd, azonnal hallani a beszédet, éneket, zenét oly formában, mintha az alak szájából, vagy a hangszerből azon pillanatban hangzanék ki. Valóban csodavászon ! És mily műélvezetekre van ezek után kilátásunk! A képbe lélek van öntve! A színművészek nem halnak meg többé, alakításukat hangjukat megfogj a örökíteni a kinetofon a csodaszobrász. Sőt tovább! Eljön az idő, melyben a beszélő mozgógép azt is megteszi, hogy az ékes szónoklatok magával ragadó varázsát megtartja az utókor számára, letlenségőt és föltétien titoktartást Ígérni neki: oly kényes dolog lett volna, mely- lyel hirtelenében előhozakodni nem mertem; elindultam tehát rendes napi sétámra. De alig hogy visszaérkeztem, a háziasszony megindulástól remegő hangon adta tudtomra, hogy az első emeleti szép szoba kiadó. — Lehetetlen! ... És a szerelmesek ? — Eltávoztak . , . a három órai vonattal. — Hogyan történhetett ez ? Kirepültek ? — Mint a verebek . .. Örökre! . . . Mintha csak kolera volna a házban ! Hogy megvigasztaljam őt és egy szóval sem árulva el, hogy a kolera bizony én vagyok, az első emeleti szobát nyomban kibéreltem. III. Az nap este már benne háltam. Lefekvés előtt megvizsgáltam minden legkisebb zugát, kinyitva, átkutatva a fiókos ős tükörajtós szekrényeket is. A fiatal ur nem hagyott itt semmit szerencsére, csak egy kandalóra dobott üres gyufadobozt. De a nő itt felejtett egy keztyüt, két pikkelyes haj tüt. A fiókok alján itt-ott szallagvőgek, keskeny szövetdarabok. De főként illat maradt a szobában, valami enyhe, kimondhatatlan illat, egy neme a női bübáj ős szerelem átszellemült kisugárzásának. Csak későn bírtam elaludni, a nőre gondolva a nélkül, hogy valaha láttam volna, sőt némi lelkifurdalást is érezve magamban. Minő kár, hogy megzavartam nyugodalmukat ! Enyhén és illatosán a fészek még mindig itt volt, sőt igen jól találtam benne magamat, de a kedves fiatal pár már kirepült belőle. Miért voltam én az ok, a végzet ujja, az a szerencsétlen homokszem, mely birodalmak sorsát ép úgy változtatni tudja, mint megmutatni a szerelem mulőkony- ságát? Igen, a gondolat, hogy bár akaratlanul is elijesztő rőmök voltam, elszomorított és megalázott. Másnap az őszi napsugárban hiába bolyongtam az erdőkben, a folyó gyönyörű partjain; hiába kerestem föl a legremekebb fekvésű pontokat, legkedvencebb helyeimet. Ha egy téjkép valamely lelki állapotnak kifejezése — a mint azt mondani most divatban van — akkor az én lelki állapotom nagyon lehangolt lehetett, mert minden laposnak, szürkének:, üresnek és fagyosnak tűnt föl nekem. Este azután, mielőtt asztalhoz ültem volna, félreszólitom a háziasszonyt : — Asszonyom, itt van párisilakásom cime . . . Ámbár hat hói a előre kifizettem e szoba bérét, ha valamikor az az ur ős nő erre jönne sétálgatni és némi hajlandóságot mutatnának ezt a szobát újból kibérelni, nagyon hálásan venném, ha őket kielégítené és arról biztosítaná, hogv én e vidéket végleg elhagytam. IV. A tél véget ért; ezután a kicsiny lak üde-zöld rejtekében még hivogatóbb- nak és titokzatosabbnak tűnt fel. Sokszor kirándultam magamat kipihenni és dolgozgatni mezei otthonomba, de itt szerelmeseim nyomára nem akadtam többé. Ellenben Párisban a véletlen gúnyos szeszélye lépten-nyomon utamba állította őket. Mindenek előtt a körben Ármánd szokásai teljesen megváltoztak. A ritka látogatóból, ki azelőtt sohasem játszott, keveset beszélt és csak az olvasó-termet látogatta, hol csakhamar megszűnt az újságokat lapozgatni, hogy boldog ábrándjaiba merüljön, szenvedélyes játékos vált, kit a szerencse legvalósziniitlenebb esélyei kisértenek. Dacoskodva a szerencsével, keresni látszott az összeszőlalko- zásokat ős réme lett a személyzetnek, mert az eltávozásra megvárta, hogy a lámpákat kioltsák. De a legmegdöbbentőbb az volt, hogy egy délután a körbe menet őket — Ármándot és a nőt— egy átjáróban megállva, heves beszéd közt találtam. A nőt? Igen, egy hirtelen sugallat, mely több az előérzetnél, egy neme a □ Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. ü Minta után vaió festés!! Hauff el Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő es vegytisztító Nagykárolyban, Kolcsey-utca 1. szám. A róm. kath. templom melleit. Műhely : Petőfi-utca 59. szám. Bármely kénes szin yüés gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. = Plisé-gouvré. = Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
