Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-22 / 8. szám
Nagykároly 1914. február 22. Vasárnap. II. évfolyam 8. szám. A VARMEGYE“ Közigazgatási, társadalmi és közgazdaságihetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly» Kaszinó-utca 10. szám. Telefon 115. Felelős szerkesztő : NAGV ISTVÁN a szatmárinegyei jegyzői egyesület főjegyzője Előfizetési ár s Egész évre — — — — — — • — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — — — 4- korona. Nyilttér sora 40 fillér. — Egyes szám 20 fillér. Jegyzőgyulés. A szatmármegyei jegyzők egyesülete Szatmár-Németiben a városháza nagytermében Komoróczy Jenő egyesületi elnök elnöklete alatt 1914. Február hó 18-án közgyűlést tartott. A közgyűlésen a tagok nagyszámban jelentek meg, amely érdeklődésért elnök meleg szavakkal adózott az egyesület tagjainak. Előadók voltak : Nagy István egyesületi főjegyző, Becsky György egyesületi jegyző és Veres Sándor pénztáros. A gyűlésnek első tárgya az itt leközölt elnöki jelentés volt mely vita nélkül egyhangúlag helyesléssel fogadtatott el. Tisztelt közgyűlés! Kedves Kartársaim! I. Országos rész. Nagy mozzanat előtt áll hivatali életünk. Egy nagy csata, egy nagy ütközet előtt, mely hivatva lesz eldönteni, hogy a fejlődő élettel összhangban nem álló túlhajtott rendszer további önkénye, vagy a hivatott népkormányzat lesz e uralkodó. Most vagyunk a válasz-uton s ha gyengék leszünk, minden tudásunk, tartalmasságunk alá hanyatlik s eltűnik gyengén világitő mécsünk, mint lidércfény a mocsár ködében. Pedig az állami élet becsét, erejét a perifériák szilárdsága adj a meg, mint a kvarc molekulái a kőzet erejét. Ha végig tekintünk Magyarország kormányzati életén, azt látjuk, hogy az ellenőrző hatóságok, mint nyári lanyhos eső után a gomba, oly megszámlálhatatlan tömegben tűntek elő, anélkül, hogy különösebb belhaszon léteiének szükségessel volnának ; de ezzel szemben divatos cselekvési ténnyé vált a helyi kormányzat szabad akaratának gátvetése. A mai adminisztráció hasonlatos a török hódoltság elfogott magyarjaihoz, kiket ekébe fogtak, huzatták velük az igát s ennek ellenében korbács ütésben részesítették. A jegyzői állás ma nemegyébb, mint egy szál béres az ezer holdas mezőn, felette megszámlálhatatlan parancsolóval segítő nélkül. A letűnt évezred helyi kormányzata a nyugalom korszaka volt, mert az egy ellenőzőn, a járási tisztviselőn kívül a paraszt község elöljárói alig ismertek mást, a nemesek hadnagyához pedig a vármegye is igy szólt »ajánlom szolgálatomat a nemes község hadnagyának.« Ma már abelkormányzat összes ágainak keresztülvitele, az állami belélet minden előállható vonatkozása egy egyénen nyugszik, a községi jegyzőn. Az összes alkotott törvények mindenike még a kül- vonatkozásuak is munkát adnak a községeknek, a városoknak. De mig ez utóbbiak fokozatosan hatásköriig is, tekintélyben is, fegyelmiig is nyertek s róluk gondoskodás is történt, addig a községek jegyzői munka halmazaton, a kötelességek tömegén kívül egyéniségüket felemelő, a munka tömegével arányosított gondoskodásban ezideig nem részesültek. Az előtárakban vázolt lehetetlen helyzet teszi követelővé annak szükségességét, hogy végre rendeztessék e függésben álló helyzet, hogy e szétroncsolt szerv, mint phőnix újra éledjen s felemeltessék hivatásának a helyi kormányzatnak, igaz, magasztos, tudatos és önérzetes magaslatára. Ezeknek a céloknak kell szemünk előtt lebegni ezeknek a céloknak kell hevíteni mindanyiunk lelkét, hogy az egész testület az egyetemes haladás elérésének magasztos eszméje törhetetlen akarata megoldást nyerjen. Azt mondják néma gyermek szavát anyja sem érti, tehát jérték segélyünkre Ti mindannyian egyesek, hogy a nagy egész javát elérhessük. Jertek csoportosuljatok a táborba, hogy impozáns s tekintélyt parancsoló hadsereggel rendelkezzünk s ne legyen kénytelen a vezetőség egymaga személyi, egyedi párbajt vívni. A felfejtett magasztos cél meg- valósitására irányuló törekvés ki- folyása az 1913. év április 26-án egyszámu határozatotokból kifolyólag megindított és 1913. julius hó 4-én hozott határozattal elfogadott tulajdonunkat képező lap, mely elismerést vívott ki, sőt a velünk szemben idegességgel mondhatni irigységgel viseltetők izgatottságát, — mely szintén az elis- merésnek egyik önkéntelen válfaja — keltette fel. Nekünk minden tudásunk, erőnk oda irányult a múltban, hogy erkölcsi nívónkat emeljük. Felterjesztettük a Miniszterelnökséghez és központunkhoz 53 913. szám alatt hozott azon határozatunkat, amelyet a helyi kormányzat tekintetében, hazánk boldogulására, nemzetünk supremációjá- nak biztosítására s hivatali állásunk emelésére helyesnek s üdvösnek véltünk. Harci terepünk fővonala tehát a szellemi előhal adottság, a függő helyzetbőli kiemelés célzata volt, mert e célnak úgy is ikertestvére az anyagi eredmény elérése. Nem mulaszthatjuk el bejelenteni azon eredményt sem, hogy éppen előtörő tevékenységünk eredményezte azt is, hogy a mi egyesületünk az elsők között rohant fel a vár fokára s hogy országos egjmsületünk őszi ülésében egyesületünk főjegyzőjének Nagy Istvánnak impozáns erővel nyújtott a központban való vezetésből egy méltó helyet, mely azonban Uszkay
