Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-01 / 1. szám
2-ik oldal. csendőrpuska dörrenése sem zavarta meg. Mi ennek az oka? Érdemes igy évfordulón erről kissé elmélkedni, mert igen sok tanulságot levonhatunk belőle. A műveltebb fejlettebb nyugat közigazgatási rendszerét reformereink folyton követendő példaképen állítják elénk. Elismerjük, az ő közigazgatási rendszerük jobb. Elismerjük, hogy a mienk messze elmaradottabb, fejletlenebb. Miért van hát nálunk mégis rend, csend és nyugalom az általános pusztulás közepette, mért vannak hát a müveit nyugat országai a tömegszenvedély rendbontó hatalmának kitéve e femor jellegű gazdasági, vagy ipari válságoknál ? A közigazgatási hatalom helyes célszerű gyakorlása művészet. Ezt nem lehet a legapróbb részletekig rideg szabályokba foglalni, a köz- igazgatási hatalom gyakorlásának az élet ezer változatához kell simulnia, alkalmazkodnia. Bármilyen jó is valamely közigazgatási rendszer, ha annak hatóságai nem a nép- és társadalmi élet nyilvánu- lásai, hanem paragrafusok szerint gyakorolják a rendszeradta hatalmat, a legelső rázkódásra csődöt mond a rendszer s a felfordult jogbiztonság csak erőszakkal állítható vissza. Mint fentebb készségesen elismertük ami közigazgatási rendszerünkhöz, — ha rendszernek egyáltalán nevezni lehet — sok szó fér, habár bajok, tévedések talán mindennap fordulnak elő. De azért ez a mi sokat ócsárolt, lecsepült, kigunyolt közigazgatásunk amint a lefolyt válságos esztendő mutatta, soha egy pillanatra sem mondott csődöt, megállotta helyét minden veszedelem között, ura, irányítója maradt a 20 milliót számláló Magyarországnak, nem a nyers erőszakkal, nem a terrorral, hanem az élet ezer nyilvánításához, változatához, magyaros józan ésszel alkalmazott közigazgatási hatalom helyes gyakorlásával. Tanulság ebből az, hogy az életnek neveljük közigazgatási tisztviselőinket, fejlesszük gyakorlati tudásukat, érzéküket, hogy a törvények, szabályok rideg betűit a mindennapi lüktető élet nyilvá- nulásaihoz tudják alkalmazni, legyen bárminő rossz is közigazgatási rendszerünk, ha jók a tisztviselők, a legválságosabb idők dacára sem fog a belső rend, béke, biztonság felbomlani. A pénztári maradványról. Sokszor gondolkozom az egyes I törvények végrehajtásánál reám háramló ■ kötelességem teljesítése közben, hogy j mily káros következményekkel jár a közjóra nézve bizonyára üdvös és tiszteletre méltó indokokból megalkotott törvények alkalmazásánál az, hogy midőn ezeket a törvényeket alkották, nem hallgatták meg a gyakorlat embereit — a jegyzőket. Pedig ez csak nyereséggel járna a közre, mert a legtöbb belügyi és pénzügyi adózást tárgyaló törvény szerkesztésénél szolgálhatna gyakorlati tanácsokkal a jegyzői kar egyeteme. A ferde helyzetet teremtő törvények közül most csak egyet szakitok ki a sok közül; a községi törvénynek azt a részét, amely a községi pénzmaradványoknak a költségvetésbe való felvételét rendeli el s mely rendelkezés bizonyára sok Kartársamnak okozott s fog még okozni gondot és kellemetipiidpfyoi Az' 1886. évi XXII. t.-c. 124. §-a előirja, hogy a költségvetésbe felveendő a költségvetés készitését megelőző év pénztári maradványa is. Ugyanazon törvény 125. §-ának 1-ső bekezdése rendeli, hogy a költség- I vetés a következő évre vonatkozólag mindenkor az ősj rendes közgyűlésen tárgyalandó. A 38506/886. sz. B. M. körrendelet minden év julius havát jelöli ki a következő évre szóló költségvetés előter- j jesztésére. A 37/1891. sz. vmegyei szabályrendelet 12. §-a pedig mint végső határt minden év augusztus 1-jét állapítja meg a következő évi költségvetés előterjesztésére. Látható mindezekből, hogy minden esetre az év derekán már előterjesztendő a következő évre szóló költség- vetés és ebbe veendő bele a községi törvény 124. §-a alapján az elmúlt óv pénztári maradványa. Vegyük csak ezt a kérdést a gyakorlati kritika objektiv bonckése alá : Vegyünk egy példát az életből. Az 1914. évi költségvetésbe, melyet én 1913. év derekán vagyok köteles tárgyaltatni a képviselőtestülettel, fel kell vennem az 1912. évi pénztári maradványt. A törvény — törvény. Nekünk, akik annak megtartatására vagyunk hivatva, a törvény rendelkezését végre kell hajtanunk. És ebből származik a baj első sorban a községi adózókra s azután a inunkaszaporulat folytán mi reánk jegyzőkre, hacsak az élet gyakorlati utasításait nem követjük. Mindjárt meg is magyarázom; miért ? ! A törvényalkotó nem számolt azzal, hogy midőn a folyó év derekán tárgya1. szám. landő következő évi költségvetés keretébe felvenni rendelte a múlt évi pénz- maradványt, nem gondolt arra, hogy a folyó óv során a múlt évi pénztári maradvány el is fogyhat, sót tulkiadással is zárulhat az év. Jöhet egy előre nem látott s elhalasztliatatlan beruházás, amely a költségvetésbe felvéve nem volt, jöhet egy csapások sújtotta gazdasági esztendő, mint a folyó évi is, amidőn az adózók nem tudják kötelességeiket teljesíteni és a községi közjövedelmek befolyásánál egy nagy hiány következik , be. Vagy jöhet egy nagy járvány, mely súlyos összegeket emészt fel a községi pénztárból. Mi lesz mind ennek az eredménye ? Az, hogy elolvad az a múlt évi pénztári maradvány, mint a késői hó, pedig azt a törvény rendelkezése alapján fel kellett vennünk a következő óv költségvetésébe mint bevételt. Beáll tehát az, hogy a következő évi költségvetésbe fel volt véve egy összeg mint bevétel — s ez a múlt évi pénztári maradvány volt, — s mit látunk ennél a bevételi tételnél ? Azt, hogy mire a költségvetési év első napja bekövetkezik, nincs meg az a pénztári maradvány, mert időközben fel lett emésztve a közszükséglettel s akkor az elé a kényszerhelyzet elé áll a község és a jegyző, hogy pótköltségvetést kell késziteniök s elfogadniok a hiányzó bevételi tétel fedezetére, mert az életszükségleteket a községnek fedeznie kell és a kiadások nem szüntethetők be, sőt még csak nem is redukálhatok. Veszem az ón községemet. Volt év midőn tekintélyes ezrek képezték a pénztári maradványt, mely összeg a községi pótadó százalékának megállapításánál súlyosan billentette volna le a mérleget. Mi lett volna, ha egy előrp nem látott nagy kiadás, vagy valamely előirányzott bevétel be nem folyása vagy kevesbedése jfolytán ezen pénztári maradvány elapadt volna ? Mit szólt volna községem 923 adófizetője, ha a következő évben látják, hogy nincs pénztári maradvány? Szolgálhatok gyakorlati példával is. Egyik Kartársam megtette azt, hogy az elődje által fáradtságosán összegyűjtött pénztári maradványt ellenértéké nélkül vette fel a következő évi költség- vetésbe. Mi lett ebből ? A populé a következő évben nem fizetett községi adót. Igen de jött a következő esztendő, amikorra már elfogyott a régi pénzmaradvány és jött a nagy pőtadó újra és ami még rosszabb, jött az, hogy az év dlején kellett az illető Kartársnak végrehajtóval zaklatni a népet a községi adóért, hogy ez befolyon és a község fedezhesse a kiadásait, mert már nem volt meg a hangya szorgalommal más által gyűjtött pénzmaradvány, mint tartalék tőke. Pedig az élet, ez a nagy mester, a törvény gyakorlati alkalmazásánál megmutatja a reászorultnak a kivezető utat anélkül, hogy megsértenénk magát a törvényt. Én mindig azt a gyakorlatot követtem s követem ma is, hogy a bevétel I. rovata alatt egész összegében felveszem a költségvetésbe a múlt évi pénzmaradványt is. Ezzel szó szerint eleget teszek a törvény rendelkezésének. n Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltők, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. 'i/ !! Minta után vaió festési! «©• Hauff el Sámuel villany- es gőzerőre berendezett ruhafesíő es vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utca 1. szám. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-iitca 59. szám. Bármely kénes szín yüés gazdag díszítésű ruhanemüek ^ vegyileg tisztittatnak. = Plisé-gouvré. = Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. □ Kivétel nélkül kalapot emelünk tehát közigazgatási tisztviselőink előtt, hogy válságos időkben válságos körülmények között soha egy perore sem ejtették el a közigazgatás gyeplőjét, megáll- ták helyüket mindenütt. Áldja meg érte őket a magyarok Istene s adjon mindnyájoknak b o 1 d o g újévet.
