Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-01 / 1. szám

1. szám. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 3-ik oldal. Hagykároiys színészei Az első színházi hétről irt megemlékezésünk idején elvoltunk keseredve a színház ürességén! A legnagyobb fegyelmezett­ségre volt szükség nem vádolni meg a város intelligenciáját és középosztályát azzal, hogy e város közönsége sűrűn látogatja a cir­kuszt, cabarét, a mozit, de a szép- művészethez érzéke nincs! És e tekintetben az igen erős kifejezé­sek használata is jogos lett volna, hiszen nincs itt egyetlen oly kul- turegyesület, amely kellő támoga­tásban részesülne. Kölcsey egye­sület, Zeneegyesület, Dalegyesület estélyei legtöbb esetben néptelenek. Jólehet ezek az egyesületek hatal­mas kultur-missiót teljesítenek kellő készültséggel és magyarság­gal! De ezekkel szemben a rész- vétlenség még érthető, hiszen az itteni társaság nagy részben abban az önteltségben szenveleg, hogy neki nincs szüksége az említett egyesületek által nyújtható műve­lődésre, gyönyörködtetésre! A szín- művészettel szembeni közöny t azon­ban nem lehet ilyesmivel mente­getni, ennél a közönynél nem lehetne másról, csak a szépmü vészét iránti érzéktelenségről beszélni. Pedig az ilyen ember nem müveit ember. Más városban alig tudják várni a színművészek bevonulását. Itt úgy látszott, hogy kilenc havi szünet után sem érezte a nagy közönség annak hiányát. E héten azonban csoda tör­tént ; nagy számú és j.ókedvü kö­zönség látogatta az estéket, tehát kellemesen csalódtunk. Csak ne legyen ez a felmele­gedés szalmaláng, vagy az ünnepi hangulat hatása! Miért is ne lehetne az Nagy­károlyban is úgy, mint más vidéki városban, hogy sziniévad idején a színház a társaság találkozó helye ? 23-án Monorcy és Nancey »Villámh áritó« vigjátéka kerüít bemutatóra. Az ügyesen megirt szellemes vígjáték derült jókedv­ben tartotta a közönséget. A sze­replők a már megszokott igye­kezettel foglalkoztak. 24 én szünet. 25-én Karácsony első napján két előadás volt. Délután a »Li­monádé ezredes« a régi kedvelt darab, estepedig »Aranyeső« Béldi Mérey ős Zerkovits 3 felvonásos operettje ment. Az »Aranyeső«-nek csinos kis meséje is van s alakjai elég tőről metszettek; muzsikája pedig ked­ves s azonkívül annyi látványos­ság van benne, hogy ha azok mind kellő kőppen érvényesülnek, úgy nem volt csoda a népoperái nagy sikere. Hát persze azt nem lehet kívánni a mi színészeinktől, elég áldozat a bemutatott is. A darab az egész énekes gár­dát foglalkoztatta. Brődy meleg éneke, Tombor közvetlen játéka és csinos megjelenése, Gáspár, Marossy és Horváth cabinet ala­kításával együtt tették azzá a darabot, hogy máskor is megnéz­zük. A második felvonásban a di­rector kis leánya »Liliké« a darab egy énekszámát dalolta el oly fényes mimike mellett, hogy a közönség nem bírt megválni a kis fenoméntől. December 26-án Karácsony másodnapján szintén 2 előadás volt. Délután félhelyárakkal az »Ártatlan Zsuzsi«, este pedig a »Cigányprímás« rendes helyárak­kal. A délutáni előadás valóban ünnepi volt, a közönség jókedvé­ben tombolt s hullott a cukor a színpadra! Az esti előadás a cigányprí­más első előadása szerinti szerep- osztásban ment. Dec. 27-őn Szombaton, Suder- man 4 felvonásos drámája »Otthon« cimü drámája lett bemutatva. Erről el lehet mondani, hogy az első igazán hatásos színházi estéj volt. A mély lélekzetü dráma női főszerepét Vécsey Ilona ját­szotta. Nevezett oly alakítást mu­tatott be, amely bármely nagy színpadon megállaná helyét. Bá­mulatos tökélyü mimicája van. Behízelgő, meleg orgánumával min­den irányban tud bánni. Egész előadását nagyon értékessé teszi, hogy nem hatásvadász; egyszerű és közvetlen, de a helyzethez illő mozgása van. Osztozott a siker­ben Horváth József, aki Schvartzet alakította. Horváthról ennyi igazi drámai erőt eddig nem tettünk fel. Marossy (Dr. Kellei) ellenszen­ves szerepét helyesen oldotta meg. Nemőnyi Lipót (Hetterdingsz lel­kész) előadását rekedtsége miatt élvezni nem lehetett. Igen jól ala­kított egy fösvény vén rokon szerepét Parlagi Margit. Salgó és Neményiné szerepkörüket jól töl­tötték be. Dec. 28-án Vasárnap 2 előadás volt, d. u. »Cornevillei harangok« ez a régi kedves operette, este pedig az Aranyeső ment másod­szor, közepes közönség előtt. Dec. 29-én zónaelőadásban a »Mexikói leány« régi operettet újították fel. Dec. 30-án a Villámhárítót adták másodszor. öp. HÍREK. — Kinevezés. A nagykárolyi köz­kórháznál évekkel ezelőtt rend­szeresített, de pályázó hiánya mi­att be nem töltött orvos-pénztár- noki állásra, vármegyénk alispánja, Dr. Nonn János gyakorló orvost nevezte ki. Hivataivizsgálat. Dr. Péchy István vm. főjegyző megvizsgálta a helybeli főszolgabírói hivatal ügymenetét és a tapasztaltak felett megelégedését fejezte ki. — Nagykárolyi Protestáns dalárda. A Protestáns-Társaskör kebeléből a napokban protestáns egyházi énekkar alakult meg 41 működő taggal. Az uj dalárda elnöke Rédei Károly ev. lelkész, alelnöke Pálur István ref. s. lelkész, jegyzője Budaházy József ős pénztárnoka Debreczeni József lett. Kinevezések, a nagykárolyi es­peresi kerület esperesévé Pajos Endre csomaközi plébános, s a szaniszlói plébánia interimalis ad- ministratorává Láng Pál ottani s. lelkész neveztetett ki. Saját készítményül s nem £yári áruban még sankt sem csalatkozott, ha cipőit Papp László Dagykároly Gróf Károlyi Gyor^y-téri raktárából szerezi be. Téli posztó cipők, sárcipők, fiú- és leány csizmák és cipőkhen nagy választék! ü Gsak Papp László által készített cipőt használjon De a kiadásoknál is felveszem ugyanazon összeget s igy a kettő ellen­súlyozza egymást. Ezzel elértem azt, hogy a pénztári maradvány folytonosan szaporodik, mert hál’ Istennek megtakarításokat eszköz­lünk a kiadásoknál is, de ami a leg­főbb, a községnek mindjárt az év elején tetemes összeg áll rendelkezésre és nem fáj a fejünk, hogy miből fedezzük a kiadásokat. Ott a múlt évi pénzmarad­vány, abból fedezhetők a kiadások addig, amig a község egyébb közjöve­delmei befolynak s az adózók fizet­hetnek. Az, hogy a pénzmaradvány a költségvetésbe a kiadásoknál is fel van véve, nem jogcím még arra, hogy annak terhére nagyközségben a bíró, vagy kisközségben a kijelölt elöljárósági tag utalványozásokat tehessen; mert sze­rintem a pénztári maradvány terhére, csakis a községi képviselőtestület tehet utalványozásokat. Én legalább ezt eddig betartottam s ezentúl is betartom. így lehet a törvény gyakorlati al­kalmazásánál az elhárithatlannak látszó akadályokat az adózók sérelme nélkül megkerülni. A megalkotandó uj községi tör­vényből a pénztári maradványnak a következő évi költségvetésbe való fel­vétele minden esetre kihagyandó volna, mert ezt megköveteli a községi ház­tartás egyensúlyának a rázkódtatástól való megkimélése és rendbentartása is. Kapnikbánya, 1913. december 15. bicskei Komorócy Péter, községi jegyző.

Next

/
Oldalképek
Tartalom