A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-11-30 / 27. szám
Nagykároly 1913. november 30. ___________________Vasarnap._____________________________I. évfolyam 27. szám 1 „ A VÁRMEGYE“ f Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági Hetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly» Kaszinó-utca 10. szám. Telefon 115. Felelős szerkesztő s NAGY ISTVÁN a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Előfizetési ár: Egész évre — — Félévre — — — Nyilttór sora 40 fillér. — — 8 korona. — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. Siralmas helyzet. (N. I.) A felsőbb régiókban élő tisztviselők némelyike irigy szemmel tekint a falu jegyzőjére, kiknek mindenikét egy-egy Rhabon- bánnak, egy-egy kiskirálynak vél ős tart s irigylőleg nézi szabad mozgásukat, függetlenségüket. Innen van az aztán, hogy kissebb nagyobb kellemetlenségekkel, kisebb nagyobb harapófogókkal, olykoron spanyol inkvizició tüzes vasával törnek egyikre, másikra s égetik testét, lelkét holmi haszontalan dolgokért. Hát biz ez a sárga cselekedet az emberi gyarlósághoz, a nagyon is kicsinyeskedősekhez tartozó gondolkodás ; Ezen urak csak önmagukat látják, öncselekvési körökön kivül egyebet nem látnak és nem tudnak s azt sem tudják, hogy a jegyzőnek mesebeli táltosnak, hip-hop ott legyek, ahol akaróknak, boszorkány mesternek kell lenni, hogy az öszmi- nlszterium labirintussában születő tömkelegben eligazodjanak e's hogy az ezek alá rendelt szakkirendeltségek mindeni- kének eleget tenni képesek legyenek, hogy társadalmilag vezessenek. Tehát a jegyzői hivatás amily értékes, magasztos: olyan zaklatott s üldözött. * De felhozok és fellobogtatok egy másik elszomorító esetet is. v. A jegyzők fizetését december elsőtől mint értesültünk, ismét beszüntetik, mert nincs pénz s igy ha nincs pénz, egyetek téli ködöt, znz- morát, jégcsapot s kaptok dorongot, bedobnak farkas verembe és odaállítanak puskavégre, mint a toportyán férget. A nemzeti ellenállás idején 60-as bizottság alakult és a vármegyei tisztviselők dotációját biz- tositotta. Helyes volt, dicsérendő cselekedet. Nem irigyeljük, csak constatálni kivánjuk, hogy rólluk minden körülményekkel szemben gondoskodtak és biztosították a miatyánkban kért »mindennapi kenyeret«, de hogy történhetik meg az, hogy a jegyzők fizetését, a számvevőség egyszerűen beszünteti ? Nincs pénz. Pont. Hát előlegezzen az államkincstár, hát vétessék kölcsön a jegyzői nyugdíjalapból. Tudtunkkal az ok abban rejlik, hogy a községek fizetni nem tudnak. Különleges helyzet. Két egymás utáni romboló gazdasági év ölte meg a községek fizető képességét s ezt tekinteni kell. Ki kell segitni a községeket, hisz ezekben csak van garantia. Az előtártak tudtával tehát nem lehet azon csudálkozni, ha olykoron az általános elégedetlenség moraja zug fel, sőt azon sem lehetne majd csudálkozni, ha a föld erejéből, a nép őlettalajá- ból felszívott erő földrengést okoz s ha a jegyző-testület egy jobb jövő napjának pirkadását lesi, várja s Fráter Loránd dalát sóhajtja: Jöjj elő már boldog kor egy szóra.« A magyar városok országos nyugdijintézete. Irta: dr. Antal Géza orsz. képviselő./ A városi törvénynek úgy a tisztviselők helyzetére, mint a városi közigazgatásra nézve fontos intézkedései között egyike a legfontosabbaknak az a rendelkezése, melylyel a városok a tisztviselők nyugdíj ügyének az állami és vármegyei tisztviselőkkel való viszonosság elvei szerint való szabályozására utasittattak, még pedig azzal a megjegyzéssel, hogy a részint újonnan alkotandó, részint átdolgozandó nyugdíj szabályzatok már 1914. évi január hó 1-től érvénybe léphessenek. Amily üdvös e rendelkezés általában, épp oly nehézségek tornyosulnak megvalósítása elé éppen azoknál a városoknál, melyeknek eddig egyáltalában nem volt sem nyugdíj szabályzatuk, sem nyugdíjalapjuk, mint szintén azoknál melyeknek ha nvugdijszabályzatuk volt is, nyugdíjalapjuk nem elegendő a tisztviselők nyugdíjigényeinek a lakosság nagyobbmőrvü megterheltetése nélkül való biztosítására. E nehézségek feltüntetése céljából néhány adatra óhajtok hivatkozni, — ez adatokat a magyar városok statisztikai évkönyvéből veszem, — bár e statisztikai évkönyv csak az 1908. évig terjedő adatokat dolgozza fel. IJjabb hiányában azonban annyival joHÍV Kfí DIVATÁRUHÁZÁNAK knríiczmjjf/J árJs Szives tudomására hozom a mélyen tisztelt vevő közönségnek, hogy a l/oropcnnv/i If ÍÓ CilCÍf CSCt mpcrkpzdpttpm a következő árakon: 120 cm. széles kelme métere 90 f. 80 cm. széles gyapjú- Kdl dUSUIiyi Mal U5IUIM megkezdettem delin 78 f. Blúz-selymek minden színben K 160, 2 —. 75 cm. széles barhet flanel 42 f. 75 cm. széles kretonok 50 f. 1 drb férfi ernyő K 295. 1 drb női ernyő K 2'95. 1 drb női kötött mellény K 295. 5 drb fekete női clath szoknya K 4'—. 1 drb gyapjú schal K 2‘80. Állandóan nagy raktár az alant felsorolt cikkekből u. m.: női és gyermek téli kötött sapka, harisnya, keztyü, camasni, női kötött téli mellény, női és leányka teveszőr kötött kabát, gyapjú schal sima és kockás, gallérvédő és plastronok, úgyszintén mindenféle maradékok felárban. ■ □ Szatmármegye jegyzői bizton várják és reményét fejezi ki, hogy Alispánunk a fenti célzatnak elejét veszi és a jegyzők fizetését joghatóságának tekintélyével biztosítani fogja.
