A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)

1913-11-02 / 23. szám

SZ ATM ÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 23. szám. 2-ik oldal. egyházi év utolsó vasárnapján, vagyis a pünkösd utáni vasár­napon. Üzenet a Szerkesztőnek. Rácz Dezső körjegyzőtől. Tekintetes Szerkesztő úr! Kedves Kartársam N. I. A miként Te üzentél nekem a lap­ban — hátul, — azonképen üzenek Én neked a Téged illető helyen, — elől. Kérted további munkámat, — hát itt vagyok megint és félek, hogy betel­jesedik rajtunk a közmondás, hogy fo­gadd be a tótot (rácot, — mindegy) stb. A múlt héten is nagyobb helyet foglaltam le a lapból, mint illett volna, pedig annak az Írásomnak a számlája sincs még kiegyenlítve és félek, hogy készül számomra az elnöki, — pipaszár ! És most vigyázz, — mert ráültem a Pegazusodra és sarkantyúm nem fogja kímélni a vékonyát, — sőt ha szükséges, amúgy magyarosan a füle közzé is fogok csendíteni. Ez a lap, a mi lapunk. Célja re­mélem, hogy nemcsak a vasúti szabad­jegy, hanem az is, hogy általa a közön­ségtudomást vegyen létezésünkről. Olyan dolgokkal kell tehát előhozakodnunk, amely a mi céljaink mellett, — a közön­ség érdeklődését is felköltse. Van téma hál’ istennek elég, meid a mindennapi élet a rendezést igénylő kérdések egész tömkelegét zúdítja nya­kunk közzé, csak ember kell, aki tollára szúrja. Kezdjük meg általános kérdésekkel. Ismertessük magunkat és mutatkozzunk be a t. c. publikumnak. Kezdődik a mozi előadás. Tessék besétálni. Én majd konferálok. Pardon, — még nem vagyunk készen. A publi­kumot az előadásra kell csőditeni. Ve­gyünk kölcsön nehány községi dobot. Mi üssük, — de hogy minket is ne üsse­nek, fedezetül rendeljük be a két »Erdőst,« a komorzánit és a csoltit. — Most már kezdhetjük. Első kép. Fregoli az átváltozó mű­vészet mestere meghallotta az égben, hogy a magyarországi jegyzők az ő mesterségét folytatják és érdeklődött Szent Péternél, hogy miben jeleskednek és miként élnek az ő utódai. Hát bizony különös fajzat ez fiam, — informálja őt Péter. Külsőleg van köztük, aki urnák is néz ki, de csak egy, — az is Fábián- házán lakik, — a többi se nem ur, sem nem paraszt. Parancsolója van annyi, mint az égen a csillag. Teendője még több. Ó a közigazgatásnak nevezett káosz mindenese. Anyakönyveket vezet, — házassá­gokat köt, adót vet ki az emberekre és azt be is szedi tőlük, — bíráskodik, katonát állít, utat csinál, árvizet állít, kolerát, sertésvészt és mindenféle nya­valyát őriz, irtja az arankát, — szedi a cserebogarakat és azokat kínjába meg is eszi. De van e mindezekért legalább jó fizetése, érdeklődik a mester? Van fiam, mindennap 4 K-át kap fizetésül, de nem tudom, hogy mit csi­nálnak ezzel a rengeteg pénzzel, mert ha ide kerül, — mind éhes — és nem győzünk nekik enni adni. ______________ A múltkor az egyiket megverte egy vasúti bakter, mert azt merte mon­dani, hogy neki több fizetése van — és a bakternek volt igaza. Egy fiskális leikével is összeveszett, hogy miért vették el tőllük a mellékjövedelmeket, — de itt is kikapott. Fregoli mester csak bániul a hal­lottakon és kijelenti ilyen szegénység és sokoldalúság mellett, — ő csak kö­zönséges svindler, — visszamegy a sír­jába és forog, de aludni npír nem tud. . . . Tisztelt közönség, vége a mai elő­adásnak. Legyen szerencsénk máskor is. A képeket méltóztatnak ismerni. Kedves Szerkesztőm ! Sípolni és dobolni kell a publikumnak. Felkelteni a figyel­mét és érdeklődését. Vásári komédiát is tudunk mi rendezni, ha más módon nem lehet az érzelmeket kiváltani. Nekem pedig többet ne üzengess, hogy Írjak, — mert megteszem. Három tüzeset Nagykárolyban. E hó 26-án éjjel Pósz János Agos- ton-utca 2. sz. alatt levő házának udva­rán mintegy 10 szekérre való szalma lobbant lángra, amelyet az idejében ki­vonult tűzoltóság lokalizált. 27-én reggel 6 és 7 óra között Ignác Jenőné Deák­téri kereskedésének udvarán gyuladt fel a szemét, valószínűleg az odahordott zsarátnokos hamutól. Könnyen végze­tessé válható tiiz ütött ki 28-án este 9 és 10 óra között özv. Pucser Istvánná Kaplony-oteai telkén, amely az igen szűk Kaszinó-utcába nyúlik be. A Kaszinó utca felőli kerítés közvetlen közelébe lévő száz éves náddal fedett csűr a bal sar­kén gyuladt ki és égett le egekig törő lánggal, szörnyű ropogással. A város e részében lévő házak valóban a tűz martalékai lettek, volnak, ha a tűz pár óra múlva tör ki, mert az utóbbi időben agyon dicsért tűzoltóság aludt babérain. S ha a még ébren levő lakosság és né­hány bátor ember a szomszédos s már tüzet fogott épületeket meg nem védel­mezi, szörnyű pusztulás történt volna. Az égő csűr oly pokoli hőséget támasz­tott, hogy az utca átellenében levő Ba- labán polgári iskolai tanár féle háznak ablaküvegei berepedeztek s az ablak redőnyök tüzet fogtak. Nem lehet eléggé csudálkozni e tüzeset alkalmával a tűzoltóság készii- letlenségén! A megérkezett szivattyúk közül kettő nem működött s tehetetle­nül kellett várni a harmadik szivattyú megérkezésére, amely véletlenül jó volt. Mintha a polgárok vagyonával valószí­nűleg gyújtogatok által rendezett tűzi­játék csak nyári mulatság lenne! Tűz­jelző állomás már október 1. óta nincs dacára a meleg és száraz időjárásnak; sőt harangjelzésre sincs már a tűzoltó­ság berendezve, ez abból látszik, hogy az e célra is felhasznált róm. kath. templomi harangozást — bár a tűz a templomtól ős városházától alig 300 mé­terre vult — nem halottuk ! Talán nem kellene a naptári időhöz sem oly szi­gorúan alkalmazkodni, hanem bölcsen belátni, hogy a tűzjelző állomás fentar- tását az időjárás kitolhatja. Nagykároly város közönségének pedig végre be kellene látni, hogy a tűzoltó intézmény fejlesztése, különösen rendszeres tüzfigyelő állomás létesitése oly érdek, mely mellett minden egyéb!) eltörpül. A mindenáron való aszfaltozás helyett ezt kellene létesíteni. Méltán el­lehetne várni Nagykárolytól, a tűzvész- lől annyit szenvedett várostól, hogy ez irányban a kellő lépéseket megtegye. OKTÓBER VÉGÉN. Énekli e's sóhajtja egy tiizkárosult háziúr. Vén asszonyok nyara ez Nincs semmi hibája, Csak egy kicsit mesterkélt A tiize, a bája! . . . IIa|ykár@lyi gyújtoga­tások és tűzfészkek. A gyakori tüzesetek már eddig is szándékos gyújtogatások rémes gondolatát támasztották a város lakosságában s nem is hiába! A Pucser-íéle tűz keletkezésének rész­letei olyanok, hogy kétségtelen a a gonosz kezek munkája. De alig 2 nappal ezután történt Kaszinó­utcai esetnél biztossággal megálla­pítható a gyújtogatás. A Bekker Lila tulajdonát ké­pezi a Kaszinó utca 4. számú ház, amelynek udvari részén az ember­magasságnál- alig magasabb eresz kezdett égni 30-án este 7 órakor, amelyet a tőszomszéd Papp Jenő vármegyei irodatiszt vett észre s a házbeliekkel együtt sikeresen eloltott. Az égett részek helyzeté­ből kitűnt, hogy a tűz másként nem keletkezett, mint úgy, hogy valaki égő anyagot az alacsony ereszbe elhelyezett. A tűzoltóság lapunk szerkesztőségéből telepho­non értesítve lett. Az azonnal, tel­jes felszereléssel megjelent tüzoltó- ség alapos vizsgálata szintén nem tudott más positivumra jutni. A gyujtogatót mindenesetre nyo­mozni fogja a rendőrség s talán meg is csípheti, de a megfigyelés mit ez eset nyújt — nem érdek­telen, amelyet a rendőrség figyel­mébe ajánlunk ; a gyújtogató rend­szerint oly helyen működik, ahol nincs meg a tűzbiztonság s mint­egy azt mutatja meg a rendőr­ségnek, hogy itt a tűzveszély s a rendőrség nem látja! S valóban ott működött most is ! Hiszen aki látja elborzad arra, hogy az újon­nan épült Papp Jenő háza össze van építve a Bekker Lila 20 mé­ter hosszú s csupa gyúlékony anyaggal meghordott színjével! Hát nem botrány ez ? Hát nincs a városnak szépészeti bizottsága, ha már a rendőrsége és mérnöke ilyen szűk látókörű? Az egész utca rút e miatt s a mint tudjuk Papp Jenő ezt hiába panaszolta, nincs meghallgattatás! De kérd­Saját készitményü s nem gyári áruban még senki sem csalatkozott, ha cipőit 1L Papp László Dagykároly Gróf Károlyi György-téri raktárából szerezi be. Gyermek szandálok, amerikai cipők dús választékban Csak Papp László által készített cipőt használjon. M

Next

/
Oldalképek
Tartalom