A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)

1913-11-02 / 23. szám

23. szám. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 3-ik oldal. jük Demidor Ignác rendőrkapitány ős tüzoltőfőparancsnok úrtól, aki az elmondott veszedelemhez kocsin ellátogatni szíveskedett, miként méltóztatik gondolkodni most ? Mert hiszen most saját szakértői szemeivel látta ezen állapotot s nem azokkal az öreg szemekkel, ame­lyeket az ilyen fontos kérdéseknél elővesz, tudniillik Csorba kapitány szemeivel! Tartott-e az igen tisz­telt Főparancsnok úr ezúttal a magasan lobogó fáklyák és piros- szemű lámpák fényénél egy kis terepszemlét ? S ha igen átlátta-é, hogy abból a házból tűzvészedé lem esetében menekülni nem le­hetne, úgy össze van tákolgatva fakerítések és ólakkal, oltásról pedig beszélni sem lehetne! Hisz- szük, hogy látta és segíteni fog rajta még pedig sürgősen! Lépre kerüli kivándorlási ügynökök. Az 1909. évi II. t.-cikk szigorú kor­látok közzé szorította a kivándorlási mozgalmat s száz féle oly körülmény van, amelynek fenforgása esetében az útlevél ki nem adható. A jó törvény azonban csak csiszoltabbá tette a ravasz ügynökök eszét s a honi földön elége­detlen elemeknek csak kívánatosabbá tette az amerikai »Ígéret földjét*. Meg­állapítható, hogy a szigorú törvény óta, az éberszemü fővárosi és államrend­őrség működése dacára a kivándorlás évről-évre nő. Ha nem kaphat útlevelet, megy anélkül s mire ■ a hatóság meg­tudja, már a tengeren jár. Csak az a csudálatos, hogy a hatóság emberei nem tudják még a módját ennek. Kétség­telen, hogy körmönfont ügynökök raja tanyázik az országban, akik közziil ha fognak is el olykor-olykor egyet-kettőt, száz akad helyébe. Ha ez igy megy sokáig, valóban nemcsak katonai állítás- kötelesek ezrei s a tartalékosok száz­ezrei lesznek távol az országból, hanem a még munkabíró 36 éven felüliek s főként a mezőgazdasági munkások. — Most a budapesti rendőrség letartóz­tatta Tarodi Géza volt villamos kalauzt, Schlenger Nándor és Miskő Lipót ügy­nököket, a kik Szatmármegyéből töme­gesen szállították a kivándorlókat Ame­rika felé. Egy-egy kivándorlótól 160—180 korona províziót vettek fel és úgy csempészték ki őket az országból, hogy a bécsi lószállitmányoknál mint hajcsá­rokat szerepeltették. Letartóztatta a rend­őrség Klein Dezső ügynököt is, a ki ugyancsak Szatmármegyében toborozta a kivándorlókat a rokona, Klein Izidor segítségével. Érdekes, hogy Klein Izidor most szolgálja katonaéveit a Szatmáron állomásozó ezrednél, ahol közlegény. Klein Dezsőt letartóztaták, Klein Izidor ellen pedig a katonai hatóság megindí­totta az eljárást. Reformáció évfordulója. 1517. Október 31-ike egyike azon világtörtőnelmileg neveze­tessé tett napnak, amelytől az A nagy^árolyi hontfédlakíanya ü£/e. Nagykároly város újabb költség elé néz. A mostani nagy befektetés mellett épített honvédkaszárnyáról a bizottságok javaslata alapján kimondotta a Honvédelmi miniszter, hogy a honvéd­ség átszervezése folytán beálló létszám szaporulatra tekintettel többé a célnak meg nem felel. Ha tehát a város ra­gaszkodik továbbra is a honvédséghez, megfelelő telek vételéről ős szabvány- szerű építkezésről kell gondoskodnia. A honvédelmi miniszter a törvény- hatósághoz e tárgyban 115524. sz. alatt azt a leiratot közölte,' hogy sürgősen közöltessék vele, miszerint hajlandó-ó a város uj laktanya építéséről gondos­kodni, melynek költségeit 25 óv alatt fogná a városnak megtéríteni, fia igen, úgy hajlandó a helyi bizottságot szer­vezni. Igen természetes, hogy nemleges esetben Nagykárolyban nem lesz honvéd- laktanya. Most csak az a kérdés, hogy a vá­ros miképen tudja megoldani ezt a kér­dést, mert tudni kell, hogy a mostani kaszárnya építési költségei még nin- csennek fedezve s ennek költségeit a honvédelmi kincstár abban az esetben, ha a város a laktanya tekintetében úgy határoz, hogy uj építkezésbe bele megy, megtéríteni nem is fogja. Tekintettél a borzalmasan magas pótadőra s az évenként emelkedő s ter­mészetszerűnek kitüntetett emelkedésre s a város szegénységére kiváncsiak vagyunk, hogy miként fogja ezen kér­dést előterjeszteni a városi tanács. S vájjon fog-e már végre a város nevében könyörögni ott ahol segítésre számolni lehet! Nem szabad szemérmesnek ma­radni, hiszen koldusok vagyunk s való­ban üres a tarisznyánk! HÍREK. Kartársak figyelmét felhívjuk a vár­megyei hivatalos lap 490. oldalán lapunkra vonatkozó Alispáni intézkedésre. — Kitüntetés. Őfelsége Sprenger Ferenc szatmári segédtanfelügye­lőnek a kir. tanfelügyelői címet és jelleget adományozta. A kitün­tetés méltó tanügyi férfit ért. Uj ügyvédek Szatmáron. Dr. Uray Endre Géza, Dr. Bertalan István és Dr. Göncy Béla az ügyvédi vizsgát letették és irodát Szatmáron nyitnak. — Tisztelgés a hajdudorogi püs­pöknél Debrecenben. Hatvan tagú küldöttség tisztelgett ma Nagy­károlyból az uj pöspöknél Deb- reczeni István kir. tanácsos pol­gármester vezetése alatt. A püspök igen kegyes volt, de a székhely­kérdés tekintetőben kitérően vála­szolt. A küldöttség tagjainak az a feltevése, hogy küldetésüknek haszna nincs s hogy a püspöknek Nagykárolyra nézve kedvezőtlen tervei vannak. Ez a feltevés álta­lános lehangoltságot keltett. — Iskolagondnokság. Csaba Ador­ján főispán az érendrédi állami iskola gondnokságának elnökévé Dr. Falussy Árpád ny. főispánt, helyettesévé Nagy István felelős szerkesztőnket, tagokká pedig Bö­szörményi Ferencet és Nagy Lajost nevezte ki. — Hymen. Nagy Elek nagy­károlyi közkórház gondnoka özv. Sarkadi N. Zsigmondnéval, Kürthy Károly nagykárolyi ref. segédlelkész Vida Rózsikéval, — Bockó Gusztáv jolsvatapolcai evan­gélikus lelkész Nagy Erzsiké okle­veles tanítónővel a napokban jegyet váltottak. — Jubilláló egyesület. A szatmári »Iparos Olvasókör« November 9-én fé­nyes ünnepség keretében üli meg Cso- konay-utcai saját házában fennállásának 25 éves évfordülój át. — Oláh papok törvénytisztelete. Julius hó 13-án történt, hogy Marosán Pátri- cius koloznai gör. kath. lelkész és Hosz- szu Romulus pribékfalvai illetőségű pap­növendék Kővárhosszufalu község ha­tárában a szamosvölgyi vasút védtöltó- sére sétára indultak. A vasúti töltésen eljutottak egész a Borszópatak mellett levő vasúti összekötő Ilidig, itt azonban a hid őrizetére kirendelt vasúti őr Sza­bó János utjokat állotta és kijelentette, hogy a vasúti összekötő hid nem gya­logjárók részére lett építve és azon nem engedi őket keresztül. A két pap a vasúti őr viszszautasitására oly ha­ragra lobbant, hogy elkezdték az Isten és a szentek neveit ráolvasni a köteles­ségét teljesítő vasúti őrre. A vasúti őr azonban a kitörésekre sem reagált, ha­nem még egyszer kijelentette, hogy még e szavak dacára sem engedi át a va­súti hídon, Ez a kijelentése a vasúti őrnek a két lelkipásztor fejébe kergette a vért és most már egyesült erővel neki estek a jámbor pályaőrnek és vele dula­kodni kezdtek. A dulakodás hevében a két magáról és hivatásáról megfeled­kezett pap a földre teperte és többször arculverdeste Szabó Jánost és hivatása teljesítésében erőszakkal meggátolta. A vasúti őr jelentette az esetet felettes ha­tóságának és orvosi látleletet vétetett fel, mely szerint sérülése 8 napon belül gyó­gyuló. A szamosvölgyi vasút igazgató­sága azután feljelentést tett a két erő­szakos pap ellen az ügyészségen, ahol most adtak be ellenük a törvényszék­hez a vádiratot. — A Szatmár szinérváraljai ut. Szinérváralja, Apa, Patóháza, Sza- mosberence és Szatmárudvari köz­ujabbkori műveltség és alapeszmék megnyilvánulását számitják. Nagy tévedés volna azért az, ha e dátumot tekintenénk a refor­máció (javítás) kezdetének ; ennek a hatása már jóval előbb érez­hető volt, a művelődés minden ágában fel lehetett ismerni a bekö­vetkezendő nagy átalakulást. Egy századdal előbb a konstanzi és és bázeli zsinatok Wiklef és Húsz tanai a reformáció alapjait már megvetették. A fenti napon az történt, hogy Luther Márton az ágostoni kol­duló rend szerzetese, a X. Leo pápa által 1517-ben kiadott bűn­bocsátó levelek árulásánál elkö­vetett visszaélések ellen vittenber- gai vártemplom ajtaján kiragasz­tott 95 tételben kikelt és az ab­ban foglalt hittani igazságoknak bárkivel szemben megvédelmezé- sére késznek nyilatkozott. Minthogy e naptól Luther a katholikus egyháztól mindinkább eltávolodott, sőt egyházi és biro­dalmi átok alá vettetett és az uj vallás terjedt: e naptól számítják a reformáció kezdetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom