A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-09-14 / 16. szám
A VÁRMEGYE Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Nagykároly 1913. szeptember 14. ____________Vasárnap.____________________I. évfolyam 16. szám, Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő : Előfizetési ár t Nagykároly, Kaszinó-u 10. N A G V I S T V Á N j ^fre_ ZZZZZl _________Telefon 115. ___ jj a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Nyüttér sora 40 fillér. - E«yes szám 20 fillér. Sz étforgácsolt erők. (M ) E lap hasábj ain az eszmék egész történetét olvashatta bárki is, ki figyelemmel kisőrte a jegyzői egyesület ezen orgánumát keletkezésétől kezdve. Hézagot pótolni volt hivatva e lap — szerény véleményem szerint — azért, mert a jegyzői kar kezdte érezni erejét, hatalmát, mely mindaddig gyengeség számba megy, mig decentralizált, míg egy központ nem irányítja. Egy- egy eszme hatalmas erővel pattant elő és hóditó lelkesedéssel csatasorba állította a híveket, de maradandó nyomot keveset hagyott hátra. A tömeg akarata az egyének akaratából lesz. De helyes, igaz és jó eszmék megvalósításához szükséges az akarat, az egésznek akarata. Ahol ez nincs ős az akarat hiányzik, ott az eszmék megmaradnak eszméknek, rohamosan egymásra torlódnak s a végén mint hullámhegyek egymás ellen küzdenek, sőt egymást meg is ölik. Egy egy határozat megákkor is alkotó erővel rendelkezzék, ha nem szívesen hódol neki mindenki. Hiszen az a katona is talán inkább balra fordulna, ha jobbra vezénylik, de nem teszi, nem teheti, mert az erő és akarat összpontosítására áll ott. S igy vagyunk egyesületek, egyletek stb. belső életében is. Mert az egyéneknek a saját akaratukat sokszor alá kell vetniök a tömeg akaratának, ami az első lépés az egységessé felé. Addig mig az nincs, nincs egység. Vagy pedig kifejezést kell adni saját akaratának eszméjének, mely ha jobb, tőrt hódit és az ellentábort — ha ugyan ilyenről igaz eszmék megvalósításakor egyáltalában beszélni is szabad — meggyőzi s követésre bírja. A szétforgácsolt erőket csakis úgy lehet erőhalmazzá összehozni ha eszmék szolgálatában állva a kicsinyességtől szabadulunk. Az egyéniséget alávetjük az összeségnek. És ekkor az alkotástól már csak nehány pillanat választ el, az eszmék nemcsak hóditó csatasorba állítanak bennünket, hanem ott meg is tartanak, velünk rendelkeznek, bennünket felhasználnak és nyomok fognak maradni, maradandó nyomok, melyek alkotásában a mi, az egyének ereje mind benfoglaltatik. A jegyzői kar, az a hatalmas oroszlán, alkotni fog tudni, de csak akkor, ha egy szive lesz, ha erejét nem szétforgácsolja, ha egységes, tömör egészszé lesz. Ahhoz azonban az akarat fölötti uralom szükséges az egyénekben, annak alárendelése az eszmék szolgálatában. S akkor talán lesz alkalmunk alkotásról is olvasni e lap hasábjain, amely szintén talán még mindig csak eszme! „Hétköznapok“ Nagy írónk: Jókaitól vettük e címet, a miért is tőle engedelmet kérünk. Node hát ilyenek a kapzsi emberek; ha nincs nekik, veszik a másét, kérkednek a máséval. Azonban ez nem mindig hiba! Megilletődve állunk meg Jókai dicsőült szelleme, ragyogó tudása előtt, ki oly hűen tudá festeni a magasságot és mélységet, a csillárfőnyü pompában uszu meseszerü tündérpaloták termeit s a falusi mécsvilágu meszelt falu, homokos földü falusi lakokat.
