A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-06-08 / 2. szám
2-ik oldal. A VÁRMEGYE 2. szára. réme jelent meg folyton: „Mi lesz velünk?“ A gazda megállóit a határban, nézte, nézte a földet, melyet verejtékkel munkált meg, amibe bele vetette minden reménységét, bizalmát, bele vetette az élet föltételét: a kenyéradó magot. Uj idők, jobb idők ! Az ég és föld — úgy látszik — megkötötték a békét. A szárazság kiveszi a részét, azonban az eső is meghozza a maga áldását. Hiszen mindenki érzi a vészt, amely a rideg nedves szellőkből fujdogál felénk, vagy pedig a derült égből gyújtó melegével figyelmeztet óriási hatalmára. Mindenki tudja, hogy egy elképzelhetetlen szegénység és nyomorúságnak előre küldött hírnöke, az a fekete felhő az égen, mely fölöttünk kavarog, vagy az a tikkasztó tavaszi forróság, mely idő előtt jelenik meg. És rá kell jönnünk arra az igazságra vagy igazságtalanságra, hogy egy ország létét nem lehet függővé tenni egy véletlentől. Egy nagy országnak, millióknak a sorsa nem függhet kizárólag attól, jó lesz-e a termés vagy sem ? Mi lesz, ha a rossz időjárás valamelyike ismét reánk szakad ? Ha kiimánk csakugyan megváltozik, ha megfordul az idő felettünk ? A nép erről nem vesz tudomást, Szent György, Péter és Pál és a többi napja osztja be a gazdák szándékát, vetését, aratását, ami rendes körülmények között jó számítás, de nem időszerű. Szilárdabb létalapot kell teremteni ennek a népnek, egy egész országnak nem szabadna teljesen kétségbe esni az időjárás miatt. Azonban a reánk szabadított lidércek kezdenek ritkulni, a vetések állása kielégítő, a pénzügyi helyzet, bár erős nagyitón nézve, kezd javulni, a dolgos kezek legnagyobb része visszatért munkájához a határszélekről és az ország megzavart \rérkeringése kezd rendbe jönni. Uj idők jönnek, talán jobb idők! Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága Csaba Adorján főispán elnöklete alatt 1913. év junius 6-án rendkiAŰili közgyűlést tartott a törvényhatóság tagjainak igen gyér részvéte mellett. A határozatok monoton sebességgel az előadói javaslat szerint mondattak ki s csupán a Farkasaszó—erdőszádai vicinális ut kérdésénél volt felszólalás gróf Dégenfeld uradalma részéről, melynek alapján IlosAmy Aladár Arármegyei alispán a községek terhein könnyítendő ez útvonalnak a törvényhatósági úthálózatba Araló felvételét ja- Arasolta s ez értelemben mondatott ki a határozat is. Széchenyi Lajos íellebezését, melyben a honvédlaktanya építését kifogásolta, az állandó választmány véleményével egyezőleg elutasították. A rÖA'id tartamú közgyűlés a főispán élteté- séArel ért Aréget. A virágok és oltalmazóik. Vármegyénk nagyobb A'árosaiban bár kevés számmal, de találunk ligeteket, parkokat, szép és keArésbé szép virág csoportokkal, jő és kevésbé jó rendbe tartva. Mégis kissé nyomasztólag hat a virágot, növényt, általában a természetet kedvelő és abban gyönyörködni szerető ember szÍArére, hogy városaink, még inkább községeink nagyon keArás gondot fordítanak a parkírozásra. Látszólag ez a benyomás, pedig nem egészen igy Aran. Bár — sajnos — nálunk nem szeretnek hivatalos emberek virágos kertekkel bajlódni, hacsak nem a sajátjukkal, mégis nem kizárólag bennünk van a hiba. A lakosság — a nagyot, felnőttet sem véve ki, — nem tud megbarátkozni a virággal. A szép AÜrágot, a AŰrágos csoportokat szereti nézni, az árnyékos fák alatt menekühre a harmincöt fokos meleg elől szeret pihenni, de védelmére kelni annak a Arédtelen növénynek, tulkÍAránság volna. Szatmárnémetiben a Kossuth-kert egy gyönyörű csoportját tették tönkre néhány nappal ezelőtt, Nagykárolyban a tisztAÜselő telepen a magán lakások AÜrágos kertjeit dúlják fel durvra kezek. És miért? Mindössze csak azért, mert a lelkűk oly alacson fokon áll, hogy a szépet nem képesek felismerni. Mert ha felismernék, nem bántanák. Az iskola van hivatAra, mint mindig, itt is közreműködni akkor, midőn a gyermek lelkét még nem vonta be az a dumm kéreg, mely későbben nem tűri, hogy legalább más gyönyörködjék a szépben, a természet szépségében. Ligeteink legnagyobb ellenségei a gyermekek és a részeg emberek. Elsőktől az iskola kell hogy megvédje néhány parkunkat és az abban gonddal és fáradsággal ápolt virágokat ős növényeket, utóbbiaktól pedig a rendőrség és bíróságok könyörtelensége óvhatná meg csak telepeinket. A közönség azon része, mely a természet csodás erejének és szépségének dicsőítője, segédkezet nyújtson a rendőrségnek. Jobb és biztosabb oltalmazója nem lehet a parknak, ligetnek, mint a közönség, mely a legkisebb durvaságot sem nézi el. Csak érezzék azok a duhajkodó, lelketlen, durva emberek, hogy ha nincs is a közelben mellettünk rendőr, de lehet hogy a nagyközönségből egyszerre tizen is feljelentik, Aragy rendőrt hívnak és átadják, ha nem is tanulja meg a növényt, a virágot szeretni, de megtanulja azt kímélni és nem bántalmazni. Az uj iskolai éATben pedig fogjanak össze az iskolák a hatóságok támogatásával; osszanak széjjel tavasszal az iskolákban kis virágpalántákat, a tavasz \régén, a tanév ATégén kiállítást rendezzenek és azokat a gyermekeket, akiknek virágaik a legszebbek, részesítsék jutalmakban, dijakban. A tanulók a virágokat, palántákat ingyen kapják, és tulajdonuk is marad. Merjük állítani, hogy a verseny nem lesz eredménytelen. Egy célt biztoÖF Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltők, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. /»K Bőrkabátok, keztyük festése. !! Minta után vaió festés!! Hauff el 5ámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő es vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utca 1. szám. A róm. kath. te-iplom mellett. Műhely: Petőfi-utca 59. szám. Bármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanernüek vegyileg tisztittatnak. = Plisé-gouvré. = Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
