A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)

1913-06-08 / 2. szám

2. szám. A VÁRMEGYE 3-ik oldal. san elér, hogy a gyermekek megkedvelik a virá­gokat, megtanulják azokat ápolni, gondozni, meg­szeretik őket és azon gyermekből, ki a virágot megtanulta szeretni, nem lesz annak bántalmazó] a nagy korában sem. Ligeteink, parkjaink nem fognak annyit szenvedni, nem fognak annyiba kerülni s mindez könnyen elérhető kevés körültekintéssel, kevés fáradsággal. S mily szép az a város, melynek minden kis üres zugában növény és virág díszeleg. Láttunk már egész kis községeket, ahol az ott lévő egyedüli iskola, értem a tanítót és tanít­ványait, oly parkot teremtettek és tartottak fenn, melynek örvendhetne gém egy nagyobb város is. S miért nem lehetne célszerűséggel városban elérni legalább azt, hogy a már meglevő maradjon meg és fejlődjék? KÖZIGAZGATÁS. A tagositási óvadék. A földmivelésügyi miniszter a még tagositatlan községek helyzetén akarván segíteni és könnyíteni, rendeletileg intézkedett a tagositási óvadékok elengedéséről. Ugyanis sok községben a tagosítás még nem történhetett meg, mert az óvadékot a község vagy nem volt képes lefizetni, vagy pedig nem akarták lefizetni, ami által képesek voltak a tagosítás megkezdését el­odázni. A földmivelésügyi miniszter rendeletében most kimondja, hogy a vármegyei gazdasági egyesület javaslata alapján a biztosítékot elengedi, és erről értés'íti áZ érdekelteket és a gazdasági egyesületet. Mindenesetre ezen intézkedés legelső sorban a gazdaközönség részére anyagi előnyt biztosit. Rendkívüli városi közgyűlés lesz ma délelőtt 10 órakor Nagykárolyban a vármegyeháza nagy­termében. — A közkórházak. Hogy milyen nyomorúságo­sak a viszonyok a vidéken kórházak tekintetében arról már régóta folyik a szó. De bármennyi panasz hangzott is el az utolsó évtizedben a kórházak elhanyagoltsága miatt, az állam csakis most kezd foglalkozni azzal, hogy az országos betegápolási alapból évenkint négy millió koronát fordítson a vidéki kórházakra. Az országos köz­egészségi tanács, amelyhez a kincstár vélemény- adás céljából fordult, nagyobb szabású fölterjesz­tést intézett a pénzügyminisztériumhoz, felsorolva azokat a vidéki kórházakat is, amelyek ez idő szerint a legszerényebb igényeknek sem felelnek meg. Ezek között szerepel vármegyénkből a szatmári közkórház. A rozoga és nyolcvanhárom ágyas kórház Szatmárnémeti harmincötezernyi lakosnak igényeit egyáltalában nem képes kielé­gíteni. Felsorol még a tanács több olyan várost és községet, amelyekben a kórházak szegényesek, túlzsúfoltak és a helyzetnek épen nem megfelelőek. Azután azokra a vidéki kórházakra tért át, ame­lyeket sürgősen ki kell bővíteni. Természetesen itt is felemlítve a szatmári közkórházát Jegyzők és ügyvédeit­Tudvalevő dolog, hogy az ügyvédek erős küzdelmet folytatnak az iránt, hogy a községi jegyzők a magánmunkálatoktól tiltassanak el. A jegyzők, — többek véleményét kértük ki, — saját szempontjukból megfelelő kártalanítás mellett szívesen megválnak a magánmunkálatoktól. Azon­ban a községek és falvak lakosságának az érdeke tiltakozik az ellen és joggal követeli a jegyzői magánmunkálatok meghagyását. Igaz, hogy mind­két fél küzdelme mögött a mindenkori anyagi érdek is lappang és nem lehet rossz néven venni az ügyvédi szövetségtől sem, hogy az ügyvédek anyagi helyzetének javítását gondolja a jegyzői magánmunkálatok megszüntetésével elérhetni. Mégis az ügyvédek nem sokat nyernének, mig ellenben az amúgy is rosszul dotált jegyzők tetemes veszteséget szenvednének. Végre is a jegyzők a megengedett magánmunkálatok elvégzésére ele­gendő szakértelemmel bírnak, a község érdeke pedig határozottan a jegyzők magánmunkálkodá­sának fentartását követeli A jegyzők sokkal helyesebben, sokkal olcsóbban, a felekre nézve sokkal kényelmesebben láthatják el a felek meg­bízásait, mint a felekkel s a viszonyokkal isme­retlen, távoli ügyvédek. És valószínű, hogy épen ezen szempontok miatt, még a jegyzők államosí­tása esetén is fenn fogják tartani a magánmun­kálati jogot a jegyzőknek. Nem a jegyzők érdekei szempontjából, hiszen azok kárpótlást nyernének, hanem a községi lakosság jól felfogott érdekéből. Mert ugyebár, hol az az ügyvéd, ki egy 1000—1500 lakossal biró községben irodát nyit ? És lehet a falusi népet arra kényszeríteni, hogy minden lényegtelen ügyirat készítéséért idő és pénz- pocsékolással távollevő közjegyzői és ügyvédi irodába menjen. Ha az a falusi adófizető polgárki­vetett adóját túlsóknak találja, kihez menjen, hanem a jegyzőhöz? Általában a jegyzői magánmunkálatok túlnyomó része olyan, hogy elintézése tökéletes helyi ismeretet követel és azok végzéseinek jogát a jegyzőtől elvonni nem lehet. S mig a jegyző a község élő lexikonja lesz, addig a magánmunká­latok jogát a közönség érdekének óriási meg­csonkítása nélkül tőle nem is fogja elvitatni senki sem. Saját készitményü s nem gyári áruban még senki sem csalatkozott, ha cipőit PAPP LÁSZLÓ Hagykárol/, Gróf Károlyi György-téri raktárából szerezi be. Gyermek yzandálok, amerikai cipők dús Választékban. Csak Papp László által készített cipőt használjon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom