A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-06-22 / 4. szám
Nagykároly 1913. junius 22. Vasárnap I. évfolyam 4. szám. A VÁRMEGYE Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőseg és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő: < Előfizetési ár: Nagykároly, Kaszinó-u 10. NAGV ISTVÁN ZZZZZl ______ Telefon 115. | a SZatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője | Nyilttér sora 40 fillér. - Egyes szám 20 fillér. (N . I.) Odysseus bolyongása jut eszembe, midőn Kalipszó nymfa bűvkörébe jut társaival s nem tud, bármennyire törekszik, kibontakozni az igézet hatása alól. Beligazgatásunk szintén igézet alatt áll s nem tud a bűvkör hatása alól szabadulni, pedig az igézet boszorkányos hatalma alóli módot a falusi nőném- és húgom asszonyok már kitalálták. Egyszerűen pohárba szenet vetnek s Jóka ördöge tovn szűkei ördöngős szekerén. Mi az adminisztráció tényleges munkásai, kiknek vállain az összes kormányzati követelmények ólomsulya nyugszik, kik egy oly labirintusban élünk, mozgunk, hogy milliárd ösvényét, üregét, barlangját egy lefolyt élet után sem vagyunk képesek teljesen megismerni, megnevezni, mi várjuk ama bűvös köd eloszlatóját, a szenet vető gondos dadát, ki megnyitja létünk korszakát, ki a ködfátyolt lefejti adminisztrációnk bakacsing felhős egéről, ki az igézet hamis leplét fellebbenti, ki egy az égtáj ak minden része felől nem faltörő kosokkal, hanem modern ágyuk srapnel lövegeivel támadott tisztikar baján segit, ki a Danaidák hordóját töltögető jegyzők segélyére jön, mert rég múlt azon idő, mikor még jó tyukodi Uray bátyánk szerint úgy irtanak a községeknek »Ajánlom szolgálatomat Tyúkod község hadnagyának«. Ma D am okles kardja függ minden jegyző fejénél, dárda mellének szegezve. Ma mesebeli táltosoknak kell lenni a jegyzőknek, kik azt sem tudják, mennyi parancsnokuk van s ehhez még az a baj is járul, hogy mindenik azt hiszi csak ő ad^munkát. Eredetileg a íőszolgabirák volnának a közvetlen dirigensek, kik mindenkor méltányosan is viselkedtek a belkormányzat mindeneseivel, de az óriási megbővitett kormányzati ágazatok gomba módra növelték a felsőbb hatóságok és ellenőrök legiój át. Röpül az idő, futnak az évek, fejlődik a világ, gőzhajók szelik a vizeket, automobilok rohannak egyik országból a másikba, repülőgépek lengenek a magas őgürben, csak egy áll, a magyar belkormányzat dobogó ere, a belkormányzat igazi végrehajtó szerve, a községi jegyzői állás fejlődés nélkül. Tudjuk, hogy a fejlődés kívánalma rótta a jegyzők vállára a kormányzat újabb és újabb tennivalóját seme szükség parancsa ellen nem is emelünk szót, csak az emberi megbirhatóság figyelembe vételét kell követelnünk. De kell követelnünk az általános fejlődés törvényéből kifolyólag a községi jegyzők magas előkőpesitősőt is s ennek következményeként teljes elsőfokú hatósági jogkört; helyeztessék ki az állam kormányzat jogereje a községekbe, hogy ott helyben az állam hatalomnak ne csak szolgái, de kifejezői s respektált megszemélyesítői legyenek a jelenlegi jegyzők. Dobassák ki a válaszfal a közigazgatás munkásai közül s a közigazgatás terén előbb egy azon képzettség megszerzésére köteleztessenek, hogy igy a községek kormányzatát ellátó jegyzők és felsőbb tényezők közötti bűvös lepel eltávolíttassák. Igen, a jelenlegi jegyző elnevezés alatt működő közkormányzati szervbe lépők köteleztessenek jogvégzettségre s az egyetemen még külön tárgyul beállítandó köz- igazgatási tanszék hallgatására, hogy igy képzettségileg teljesen magas nívójú tisztikar lássa el Magyarország belkormányzatát, melyre a modern fejlődés, a különös nemzetiségi megoszlás belkormányzatunkat
