A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-06-15 / 3. szám
Nagykároly 1913. junius 15. Vasárnap. I. évfolyam 3. szám. A VÁRMEGYE Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Kaszinó-u 10. Telefon 115. Felelős szerkesztő: NAGV ISTVÁN a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Előfizetési ár: Egész évre — — — —* — 8 korona. Félévre — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. — Egyes szám 20 fillér. KORHADT FALEVELEK. . (N. I.) A minden oroszok hatalmas cézára sétált Szentpétervár csillogó tündé- ries nyári kertjében egy francia diplomatával. A diplomata észre veszi, hogy a kerti sétány egy gyepes helyén, egy katona áll őrt. Ennek oka felől megkérdi a cárt, ez szárnysegédéhez fordul, ki minden irányban kutat, kérdez, levéltárt átvizsgál, de semmi felvilágosítást adni nem tud. Végre egy öreg lakálynak eszébe jut, hogy ő atyjától ki szintén kivénült lakály volt hallotta, hogy Katalin cárnő másfél századdal ezelőtt, egy kies reggelen, azon a helyen egy hóvirágot talált s megtiltotta, hogy leszakítsák. Erre őrt állítottak oda s azóta az őrség ott maradt. Az ország népe, társadalma, kormánya rég lepergett évek hosszú sora előtt, odaállított egy őrt, a községek őrszeméül s azóta az őr ott áll. Kevés dolga volt a cári őrnek s ma még kevesebb van. Kevés dolga volt a magyar községek őreinek s ma milliárd. Az egység csak abban van, hogy mindkettő ott feledett. Csodálatos sajátossága ez a magyar nemtörődömségnek, hogy előtte látja azt a heraklesi munkát végző, közvetlen Énjével összeforrt őrszemet s még sem lép fel erruptikus erővel, hogy a saját bölcsőjéből kikelt, az ő fájdalmait, szenvedéseit, bajait látó, tapasztaló, kormányzati szerv előtt megnyissa a lépcsőzetes utat a közigazgatás fensikjára, hova bevéve a gyakorlati kormányzat melegét, a közvetlen ember- ismeret dobogó szívverésével adja meg az ország kormányzati vérkeringését. Idejét múlt tények, korhadt falevelek már ezek. A nemzeti belélet fájának hulló levelét, gondos kertészeknek újra kell zöldeltetni, mert a nemzeti élet éltető tavasza ezt a természet parancsszavával követeli. A jelen beligazgatás nem felel már meg a fejlődés hivő szavának. S ha csak a közel nem multat, csak úgyszólván napok idejét szemléljük, kender sűrűséggel látjuk az újonnan keletkezett közbeneső, talán mellőzhető hivatalok megszületését s csak az adminisztráció stagnál, ez a cárné ottfeledett hóvirág őre. A tengerek királynéját, a tündér Velencét, megkövesedett oszlopok tartják, de ezen megkövesedett oszlopok is inognak már s a javítás elkerülhetetlen, ha a tenger hullámaiból kiemelkedő tündérpalotákat rommá dűlni nem engedik. A magyar állam kormányzatának kőoszlopai, pillérei, a peleskei nótáriusok, a falusi jegyzők. Ezen oszlopokat erősíteni, átjavitani kell, be kell vinni a felső kormányzati rétegbe ezek értékes néptapasztalatait, mert egy ország helyesebb kormányzata az ország bel-, sőt külereje, hatalma, a néprétegből, a közvetlenség tapasztalatából kiemelendő intézményen nyughatik biztos szilárdsággal. A községek zárszámadásai. A vármegyei tavaszi i'endes közgyűlések tárgysorozata tele van a múlt évi községi zárószámadások felülvizsgálatára vonatkozó intézkedésekkel. Két-háromszáz község zárszámadása van nagyobb vármegyékben a közgyűlés előtt, ami már magában véve jóformán teljesen kizárja annak a lehetőségét, hogy a felülvizsgálat alapos, részletekre kiterjedő legyen. A járási számvevő tételenkint átvizsgálta, a vármegyék számvevősége kontrollálta a számadásokat, de olyan, aki a községi gazdálkodás lényegébe, a községi háztartás mélyének vizsgálatába belement volna, nincsen sem a járásokban, sem a vármegyéknél. Pedig nagyon érdekes dolgokat lát az, aki a községi számadásokat és rajtuk keresztül a községek háztartását alaposabb figyelem tárgyává teszi.
