A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-06-15 / 3. szám
A VARMEGYE 2-ik oldal. 3. szám. Látja az abnormisan nagy pótadók ellenére is a községek koldusszegénységét és látja azt a kétségbeesett küzdelmet, amelyet a községi jegyző a deficit ellen viv. Az a régi, patrialkalis állapot, amikor a községi vagyon jövedelme fedezte a kiadásokat és igy a községi háztartást pótadó nélkül is lehetett adminisztrálni, már a mithosz világba esik. Ma már úgy áll a dolog, hogy ritka község, ahol 60—70 százalékon aluli pótadóval beéri a háztartás, legtöbb helyt 80—150 percent is szükséges, hogy a községnek anyagi kötelezettségei teljesítéséhez elegendő fedezete legyen. Adóssága úgyis van minden községnek : a jegyzői lak, orvosi lak, községháza, vágóhíd, iskolaépítés költségei, amelyeknek évi kölcsön részlete állandó tétele a községi háztartásnak, ami más szóval annyit is jelent, hogy a község ingatlanai 30—50 évre jól meg vannak terhelve. Napról-napra jönnek újabb szükségletek, iskolafejlesztés, állati hullaégető kemence, községi járványkórház stb., amely szükségletek fedezésére semmi más nem szolgálhat, csupán a polgárság pótadóviselő képessége. Jön silány termésű esztendő, jönnek kedvezőtlen közgazdasági alakulások, amelyek gyökerében támadják meg az adófizetők fizető- képességét. Egy-egy ilyen esztendő után felgyűlik az adóhátralék, ami keserves dolog a községi háztartásra, mert akármennyire biztosítja is a hátralékot az esetleges telekkönyvi bekebelezés, a község bekebelezett adókból nem fizetheti folyó kiadásait, elárvereztetni pedig csak nem lehet egy-egy ingatlant azért, mert adóhátraléka van ? Régóta hangoztatják a kormányok azt, hogy a községi háztartás hibáin segíteni kell. A segítés állítólag két irányú volna: egyrészt a községi adózást helyesebb, jogosabb alapokra fektetnék, másrészt pedig a községeket bizonyos állami jövedelmekből (fogyasztási adó,késedelmikamatok) részeltetnék vagy azokat nekik egészükben átengednék. Az eddigi kormányok programmjában volt a községi háztartási bajok rendezése és mind utódjára hagyta ezt a kérdést. Pedig nemcsak érdemes volna, de kellene is eri'ől a kérdésről gondolkozni, mert falusi kisgazdáink létérdeke forog kockán, már pedig hogy az állami életnek milyen készséges és nagy táboru adózó publikuma a kisgazda, az nem szorul igazolásra, ha pedig a községek — terheik alatt összeroskadva — csődbe kerülnek, ez a körülmény befejezné anyagi romlásukat, amelyet a legutóbbi idők silány közgazdasági viszonyai nem éppen eredménytelenül kezdettek meg. Telefonálás a robogó vonatról. Ha ma, a mi technikai találmányokkal átszőtt kultúránkat jellemezni akarjuk, ha dicsekedni akarunk azzal a nagy, kényelmetadó fejlődéssel, amelynek szemtanúivá együtt nőttünk fel a nagy műszaki találmányok küzdelmeivel, elég, ha annyit mondunk: a telefon. Ebben benne van minden. Benne van a nehézkes telegráf: dróttal, mert mennyivel jobb, ha a szobánkból telefonálhatunk a harmadik országba egy pillanat alatt, mintha a lassú postahivatalok és még lassúbb küldöncökre bízzuk sürgős üzenetünket, benne van : drót nélkül, mert aminthogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, ép úgy jobb ma egy biztos telefon, mint egy még kísérleti stádiumban levő monopolizált technikai csoda. A »telefon«-ban benne van a vasút, a hajó, az automobil, a léggömb, a repülőgép, mert mindezeknél gyorsabban jár a dróton átfutó, hangszülte rezgés, amely emberi szavakkal beszél a fülünkbe s nem csupán idétlen, jeleket kopogtat le kezdetleges szerkezeteken átvonuló papírcsíkokra, mint a jó öreg táviró. Ha valaki azt kérdezné tőlünk, hogy hova rohan, mily irány felé tart mai őrült vágtatá- sában a kisebb-nagyobb találmányokból táplálkozó technika, azt felelnénk neki, némely találmány közvetlenül és minden felfedezés közvetve egyetlen, kimondatlan cél kazánját füti. Ezt a célt mi nagy acéltestii automobil képében tudnánk lelki szemeinkkel magunk elé festeni, minden acólizmát szakadásig megfeszítve suhanó automobil alakjában, amelyre nagy betűkkel van felírva neve, a Gyorsaság. A mai technikán megszilárdult kultúránknak célja kimondatlanul, öntudatlanul is az idő után való vágtatás, az idő lokomotívjának utolérése. Minden technikai üzem jelszava az, hogy : pénz az idő, műveltségünk minden terén is az a legfőbb törekvésünk, hogy: rövid idő alatt sokat végezzünk. A legbiztosabb és főleg legkényelmesebb eszközünk arra, hogy igazán sok időt takarítsunk meg magunknak, a telefon. Sajnos, egyelőre még csak dróton járnak a reá bízott hangok, a drótnélküli telefonnal ma még kevés eredménynyel kísérleteznek. A telefonnak óriási haszna mellett éppen ezért eddig nagy hátránya volt helyhezkötöttsége. A dróttalan távíróval lehet jeleket adni mozgó tárgyakról is, pl. tengeren bolyongó hajókról, nem lehet azonban telefonálni ott, ahol az egyik állomás, vagy a feladó vagy a fölvevő, mozgásban volt. A közlekedési jármüvek közül hajóról, automobilról, aeroplánról telefonálni mindaddig lehetetlen lesz, amig dróttalanul telefonálni nem fogunk tudni. Másként áll azonban a dolog a vasúttal. A vasútnak az a nagy hátránya, amelyért oly sokan lekicsinylik, hogy csak biztos síneken tud tovagördülni, elméletileg lehetővé teszi azt, hogy róla telefonálhassunk. Épen a sínek, azok, Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltök, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, keztyük festése. II Minta után vaió festési! Hauff el 5ámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő es vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utca 1. szám. A róm. kath. templom mellett. Műhely: Petöfi-utca 59. szám. Bármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. =^= Plisé-gouvré. PI ü 8 h és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek.
