A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-10-05 / 19. szám
Nagykároly 1913. október 5. Vasárnap. „A VÁRMEGYE I. évfolyanrPl9. szám. Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Kaszinó-utca 10. szám. Telefon 115. Felelős szerkesztő s NAGV ISTVÁN aszatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Előfizetési ár : Egész évre — — Félévre — — — Nyilttór sora 40 fillér. — — 8 korona. — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. Quo UűÖÍ5? (D. I.) Évtizedek óta nyomasztó súlyként nehezedik nemcsak a mindenkori kormány vállaira, hanem a közéletre is azon nagyfon- tosságu és az állami élet legfőbb szükségletét képező beléleti rendet alkotó ama kérdés, melyet köz- igazgatási rendnek nevezhetünk. Egyptom megalkotója, Ména király ezelőtt 8000 évvel, feladatául mindeneknek eléje a belkor- mányzatot, a közigazgatás rendjét tette. Ily őseredete, ily végtelen időknek mélyéig benyúló kezdete van annak a nagyfontosságu kérdésnek, mely nélkül állami élet lehetetlenség és amelynek megoldásához a fokozatos fejlődés okozta parancsoló szükségesség folytán, a hivatott építőmesterek, mint fészekrakó partifecskék jelentek meg és gyűltek évről-évre össze az ország jegyzői, a legközvetlenebb szemlélők, az ország dobogó szivében, az ország fővárossában, hogy megmutassák az utat és megadják a hatóerőt a nagyfontosságu kérdés megoldásához. Itt e helyeken ott volt mindannyiszor a belügyi kormány képviselője s úgy az itt nyert im- pessió, mint a közakaratu Magyar- ország csaknem minden kormányának jelszavául adta e kérdés megoldását. Bizonyítéka ez annak, hogy oly kérdéssel állunk szemben, melyért a minkennapi élet tükre a közvélemény szól parancsolólag. A populus románusnak a »pánem et circenses« jelszava kielégítése nem volt oly politikai, oly népéleti, oly nemzet egységesítési szükségesség, mint a köz- igazgatás rendezése hazánkban. A politikai ős társadalmi állam a városok és a községek sumári- uma, kerete, foglalatja. S bár ez elvitatliatlan tény, mégis Magyar- országon a helyi intézőség fejlesztésére úgyszólván semmi sem tétetett, de a rendelkező hatóságok légiója állíttatott fel tultengőleg, harcot vivható katonák nélkül. Pedig ha a közélet kívánni valója nem respektáltatik, akkor beáll az állami élet agóniája. E parancsoló szükségesség hatása a közigazgatás rendezése kérdésének folyton szőnyegen való tartása. Mi a magyar közigazgatás ma ? Erre válaszul az arabok mondását idézem: »A közigazgatási törvény olyan háló, melyet a nagydongók szétszakítanak, de a kis legyek fennakadnak benne«. Igen nézzük az állami élet mikéntjét hazánkban behatóan. Az állami törvényhozás nap-nap utáni alkotása, a megszámlálhatatlan hatóságok rendeletéinek átültetése a mai községi jegyző vállain nyugszik. Ennek kell ostorcsapóját végig pattogtatni az adózók nvaka közt s ennek kell az ütések helyeit gyógyírral kenegetni; csakhogy gyógy- tára erre nincs, neki kell minden járványra ható orvosságot esetenként feltalálni. A nemzeti érdek, a magyar nemzetiesség istápolása hazafias kötelessége, melyért igen sok esetben a felsőbbség részéről hallgatagon és közömbösen nézett — ádáz tusát kell vívnia, ama faji kötelesség és erkölcsi parancsból »Hazádnak rendületlenül, légy hive ó magyar!« A politika vezérlete pedig feltétlen kötelessége épen az előbb jelzett okból. Tehát e testület a közélet által prae- destinált népvezéri jelleggel van felruházva. S ez tényleg igy is van. A jegyző felel a község népének minden tettéért, szaváért, sőt álmáért is s miben áll ezért az elismerés, a megbecsülés ? — A íelsőbbségek istápolása helyett legtöbbször a kötekedés, gáncsolás, felelőssé tétel értéktelen dolgokért s ehhez járul a felsőbb hatósági egyénekkel j óviszonyb an levő > ugynevezett zsentrik« (tisztelet a kivételeknek) viselkedése, kik csak ha bajt éreznek, adóznak elismeréssel, máskor figymálólag keresztül néznek rajtuk, mint Jupiter a világon. Ilyen körülmények között nem csoda, ha igen sok jegyző elkeseredik és minden tevékenységi energia kihal belőle. De hát ki is tud a százkaru polypnak eleget tenni ? ! S kinek a kára ez, nem az állami életé ? Mindég elszorul a szivem, midőn a bíróság leltározással megbízó végzését veszem, melyben »közegként« említi a jegyzőt, azt a hivatali egyént, kihez az összes hatóságok, jogi téren mozgó egyének felvilágosításért fordulnak. Hát közeg az, akinek ajtaján a község egész közönsége, az állam alkotó népélet tanácsért kopog; ki az ország törvényeit alkalmazza, kinek működésétől, egyéniségétől a nép társadalmi, nemzetiségi és politikai érdeke és értéke függ? Hát ez igy nem tarthat. Egy ezredéves elavult épületet uj fundamentumra kell helyezni, uj falazat és tető alatt. Tullia római cezárnő apagyilkossa szerepét ez állam vezetősége fel nem veheti és halotti roncscsá nem teheti e nemzetet s száguldó lóval át nem rohanhat rajta. Tagadhatatlan, hogy a községi jegyzők véleménye, sőt mondhatni akarata tömöríti össze, illetve adja a parlament tagjait. Tehát ily ténykedést ruházott e testületre az élet, akkor sietni kell a törvényhozásnak, hogy eme tényt szankcionálja s tételes törvénynyel rögzítse meg ama színvonalat, melyet e kormányzó testület feltartóztathatatlanul már elfoglalt. Szentesíteni kell az állami élet által kijelölt tényt, hogy az üdvös ténykedés, a láncszemszerü összefüggés az ország kormányzatában meg legyen. Mert legtöbbször hiába való a munkálkodás, ha Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltők, függönyök, térítők, szőnyegek legtökéletesebb festése. A Bőrkabátok, keztyük festése. 11 Minta után vaió festés! I . Hauffel Sámuel * villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő és vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-utca 1. szám. A rém. kath. templom mellett. Műhely : Petöfi-utca 59. szám. Bármely kénes szín yüés gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. = Plisé-gouvré. = Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. □
