Szatmári Újság, 1917. november (1. évfolyam, 1-23. szám)
1917-11-04 / 1. szám
1 Szaímár, 1917. Szatmári Újság 3-ik oldal. Ám ezt a bomlást megállítani nekünk nem érdekünk, mert ami bomlik: az Ausztria és ami felé históriánk halad az nem más, mit a két állam között mesterségesen bogozott szálak gyengülése s egy gyönge Ausztria és egy erős Magyarország perszonális uniója. Azóta nemcsak a csengeri képviselő ur kiáltotta el magát, hogy a munkapárt is a 48-at védi, azóta Ausztriában is uj hangokkal bővült a cha- otikus orcseszter, a csehek magyar- falásain kívül a derék jó osztrák-németek, a szent dualizmus támaszai is felénk harsogták: „Los von Ungarn!“ Úgy van, úgy. Lássák be a 67-es kényszerházasságnak osztrák és magyar imádói, hogy mindkét házasfélre nyűg és bilincs ez a kapocs. Uralkodónk közösségével megtarthatjuk a házasság formalitását, de váljunk el ágytól és asztaltól, csináljuk meg az önálló vámterületet, a külön jegybankot és a külön magyar hadsereget. Csak igy, külön gazdasági berendezkedéssel érhetjük el azt, amire pedig természeti kincseink, termő rónáink, ércekkel bélelt bányáink jogot és lehetőséget adnak: hogy országunkat és lakóit, jómóduakká, müveitekké és megelégedetté tegyük. Ez az uj „függetlenségi politika, amely uj Magyarország igéretföldjére akarja vezetni a nemzetet. Házi ezredeink visszahelyezése. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, nov. 4. A 12. honvédek és az 5-ös közösök pótkereteinek Szatmárra való visszahelyezése érdekében nem csak városunk tett felterjesztést a honvédelmi minszterhez, J é k e y Sándor főispánunk közben járásán kívül dr. Nagy Vince Szatmár város orszgy. képviselője is magáévá tette a két házi ezred ügyét, amelynek tisztikara és legénysége számos levélben kérte fel erre képviselőnket. Levélbeli és személyes interveniálására báró Szurmay Sándor honvédelmi miniszter már is elrendelte a kassai honvédkerületnél, hogy vegyes bizottság állapítsa meg a helyszínén a 12. honvédek visszahelyezésének lehetőségeit. A napokban J é k e y Sándor főispán és Nagy Vince képviselő együttesen keresték fel báró Szurmay minisztert ebben az ügyben. A miniszter a legnagyobb jóindulatáról biztosította őket és megígérte, hogy a kérdés jelentőségét méltányolva fog dönteni a 12-esek ügyében. Az 5-ösökre nézve küldötteink azt kérték, hogy ha Szatmárra helyezésük nem volna lehetséges, inkább hagyják őket Mezőkövesden, mintsem hogy Kissze- benbe helyezzék át őket. Belpolitika. A hazug válság hírek. Budapesti tudósítónk jelenti: A függetlenségi párt a mai napon a következő nyilatkozatot tette közzé: „A munkapárti lapok válsághíreivel szemben a függetlenségi párt megállapítja, hogy a mint eddig a leg- loyalisabban támogatta a kormányt ezután is támogatni fogja a közös nagy célok elérésében“. A vészharang előadásain a közönség tapsorkánba tör ki. Városi gazdálkodás. Szatmár, 1917. november 3. A háborús viszonyokkal járó rendkívüli drágaság nemcsak az egyes polgárok, hanem a polgárok közösségének a városoknak háztartási költségeit is jelentékenyen felszapo- ritotta. Azok, a kik a mi városunk közgyűléseinek lefolyását csak némi figyelemre Is méltatták, föltétlenül tapasztalták, hogy úgyszólván minden közgyűlés uj és uj költségszaporulatot volt kénytelen megszavazni. Nem állítjuk, hogy az uj kiadások megszavazásában a’ törv. hatósági biz. tagjai nem jártak volna el kellő megfontoltsággal és takarékossággal. Ámde a közgyűlés elé terjesztett kiadási többletek csaknem kizárólag olyanok voltak, amelyeknek [megszavazása elől elzárkózni nem lehetett és a törvh. biz. nak csak dicséretére válik, hogy ettől nem is zárkózott el. A kiadások megszavazásánál néha pár száz koronás tételek fölött hosszas Viták folytak le úgy a szakbizottságokban, mint a közgyűlésen. Olyan viták,, a melyek nem állottak arányban a szőnyegen lévő kiadási■ tétellel. Ezzel szemben azonban a város bevételeinek kérdésével a közgyűlés úgyszólván soha sem foglalkozott. Bátran merjük áilitáni, hogy a törvh. biz. tagjainak túlnyosbó többsége nem bir tudomással arról, hogy a. városnak minő vagyontárgyai vannak és még kevésbbé bir tudomással arról, hogy ezen vagyontárgyak és a reális jogok milyen módon vannak hasznosítva. Néni is lehet erről a törvh. biz. tagjainak tudomása, mert hiszen az egyes ingatlanok és más jövedalmet hozó vagyontárgyak miként való hasznosításáról a közgyűlés eddig sohasem lett informálva. Ha jól tudfuk, a városnak még megfelelő vagyonleltára sincsen. Már pedig ha a város háztartásának egyensúlyát fenn akarjuk tartani, akkor a város vagyontárgyainak és reális jogainak gazdaságos hasznosításáról kell a legnagyobb körültekintéssel gondoskodunk. Csakis ily módon lehet a költségvetés kiadási oldalát, megfelelő bevételi oldallal ellensúlyozni. Az eddig folytatott gazdálkodás mellett máris nagy rejtett deficitnek kell lenni a város háztartásában. Ezt a már kétségtelenül meglévő és a jövőben még föltétlenül szaporodó hiányt csakis a város vagyonainak gazdaságosabb hasznosításával lehet kiegyenlíteni, A városi pótadó emelése erre a czélre nem alkalmas. Mert eltekintve attól, hogy a városi pótadónak néhány, sőt 20—30 százalékkal való felemelése a kiadási többletnek még néhány százalékát fedezné, a póíadó felemelésével való operálás úgyszólván a legigazságtalanabb és a legkevesebb szellemi befektetést igénylő módja volna a városi háztartás egyensúlyba hozásának és egyensúlyban való tartásának. Az utóbbi évek folyamán ugyanis a városi pótadó csak percentuálitásban kifejezve stagnált, valójában azonban igen nagy mértékben emelkedett. Emelkednie kellett, mert hiszen az alapját képező állami adókulcs szintén jelentékenyen emelkedett. Ezzel szemben az adóalanyok jövedelmének emelkedését a háború előtti s a háború első két évében a nyomasztó gazdasági viszonyok, utóbb pedig a háborús lakbérrendeletek teljesen megakadályozták. Nem volna tehát méltányos, a városi polgárság amúgy is nehéz helyzetét a pótadó percentuális emelésével még súlyosabbá tenni. De nem is lesz erre szükség, ha a város vagyona kellő gondossággal és alapossággal lesz hasznosítva. Nem czélunk, ezúttal részletekbe bocsátkozni, csak általánosságban kívánunk arra reámutatni, hogy mily módon lehet a városi háztartás jövedelmét a városi polgárság megterhelése nélkül igán nagy mértékben fokozni. Az avasi erdő rendszeresebb kitermelésével a városi pénztár egy igen nagy és állandó jövedelemhez jutna. A jelenlegi kitermelés, hogy enyhe szóval éljünk: fölötte vérszegény. Az a körülmény, hogy e vérszegény kitermelés is a folyó évben pár száz ezer koronát juttatott a városi pénztárba, senkit sem ejthet tévedésbe. Ez a körülmény nem a kitermelés megfelelő voltát, hanem a fa soha el sem képzelhető konjunktúráját és azt igazolja, hogy rendszeres kitermelés mellett óriási jövedelemhez jutna a város. A jelenlegi kitermelés az üzemterv szerint az egy évre eső vágás területet sem tudja kitermelni, pedig ez csak circa 175 kát. hold. Pedig a város abban az előnyös helyzetben van} hogy circa 1500 kát. hold kitermelésével van eddig hátralékban. A város többi mezőgazdasági ingatlanainak évi hozadéka, ezen ingatlanok tőke értékének 1 százalékát se üti meg. Hogy a jövedelem fokozása itt is lehetséges, az nem szenvedhet kétséget. Nem kevésbbé fokozható a város hasznot hajtó jogainak jövedelmezősége is. A város minden polgárának nemcsak joga, de önmaga iránti kötelessége is a város vagyonának megfelelő hasznosítására közreműködni. Ha tehát arról szerez tudomást, hogy a város valamely vagyona nem megfelelően van hasznosítva, hívja fel e körülményre a tanács figyelmét. Az erre irányuló tárgyilagos felhívások részére lapunk mindenkinek módot fog nyújtani. Ezzel nem a magistratus támadása a czélunk, hanem a több szem többet lát elvénél fogva a magistratus figyelmének a felhívása olyan dolgokra, a melyek kétségkívül nagymérvű elfoglaltságánál fogva figyelmét esetleg elkerülték.
