Szatmári Újság, 1917. november (1. évfolyam, 1-23. szám)

1917-11-04 / 1. szám

4-ik oldal.

Tudomásunk szerint a városi párt megalakulásának is a város ügykezelésének és elsősorban vagzonkezeiésének czélszerübbé tétele volt a fő indító oka. Ehhez képest a párt czélja eszméket termelni s azok valóra válásáért a közgyűlésen küzdeni. A párt- értesüléseink szerint- minden törvh. biz. tag beléphet, a ki e czéiokat igazán szolgálni akarja. Ép ezért előlegezzük a bizalmat, de a tárgyilagos kritika jogát fenntartjuk. A városra üdvös tényekedéseiné! számíthat a párt lelkes támogatásunkra, hibás tényekéseit az- zonban tárgyilagos bírálatban fogjuk részesíteni.

9 városi bfizéiBlavzásí hivatal kőziemcip.

Megszűnt a burgonya vásárlási [engedélyek kiadása. Az eddig nem érvényesített vásárlási engedélyek azután már csakis az Országos Burgonyaközvetitő Iroda hozzájárulásával használhatók fel.

Előjegyzés : marok, petrezselyem, kelkáposzta, cékla és fejes káposztára.

A városi Közélelmezési Hivatal értesíti a közönséget, hogy az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter a 108.000— 1917. számú rendeletével a burgonya vásárlási engedélyek további kiadását beszüntette.

Egyben figyelmezteti a nagyközönségnek azon részét, a kik a kiadott hatósági vásárlási engedélyek alapján ezideig be nem szerezhették a szükséges burgonya mennyiséget, ezután már csakis az Országos Burgonya Közvetítő Iroda hozzájárulásával vásárolhatnak burgonyát az 500 kg-nyi meny- nyiségen alul is.

Igyekezzenek tehát az illetők a még kézben lévő vásárlási engedélyeket a fentebb jelzett Irodához — Budapest, IV., Gerlóczy- n. 11. sz. — mielőbb beküldeni s a vásárláshoz a kormány rendelet XI. szakasza alapján a hozzájárulást kikérni; jelezve azt is, hogy a kérdéses burgonya mennyiséget hol óhajtják bevásárolni.

Fölhívja egyúttal a hivatal a közönséget, hogy ma nem érvényesített, vagy érvényesíteni nem szándékolt hatósági burgonya vásárlási engedélyeket, a Városi Közélelmezési Hivatalnak szolgáltassák vissza.

Piacunk átalakulása.

irta: RÓTH LAJOS,

a Ferenc József rend lovagja, a Szatmári Leszámitolóbank Rt. vezérigazgatója.

Mindazok, akik e város közgazda- sági életét az elmúlt két évtized alatt rendszeresen figyelemmel kisérték és azt a különböző behatások folytán előállott változásokban még emlékezetükben tartják, nem fogják tagadhatni, hogy megfigyeléseim megállják helyüket és alkalmasak arra, hogy e cikk keretében megirott következtetéseimet helyeseknek és a jövőre nézve helytállóknak tarthassák.

Egészen kevés számú kivételtől

eltekintve városunk és közvetlen környékünk gazdasága, kereskedelme és ipara megegyeznek abban a közös vonásban, hogy a keretek amelyben mozogtak a legszerényebbek voltak. Ezen szerény berendezkedés, nemcsak külsőleg, de belső mozgató erők dolgában is észlelhető volt. Túlnyomó részben nélkülözték hosszú éveken keresztül a modern vívmányok, a kellő munkamegosztás, az általános helyzetbe való beilleszkedés [hasznosságát és inkább csak a kissebb lokális jelentőségű mértékben és az itthon kínálkozó alkalmak felhasználásában fejtették ki tevékenységüket.

Ezen szimptomák azonban nem is lehettek másak abban az időben. Ha visszaemlékezünk azokra az időkre, amikor a gazdálkodás a szó szoros értelmében a föld hozamára szorítkozott mellőzve minden egyéb kapcsolatos hasznothozó tevékenységet, amikor az iparos a tömegmunkát nem folytatta, ; mikor a kereskedő léte vagy nemléte | csak attól fügött, hogy megárulja e azt az összeget, amennyire az uitimója beváltására okvetlenül szüksége volt, nem is felődhetett ki a helyesgeredmé- nyes munka.

A kevés kivételtől.eltekintve, általános volt a közgazdasági élet terén a kellő tőke hiánya és igy ennek folytán a kellő forgalom és eredmény elmaradása. Piacunk ezen helyzete nemcsak itthon előttünk volt ismeretes, de tudott dolog volt országszerte. Nem lehet tagadnunk, hogy ^hosszú éveken keresztül kellett megküzdenünk azokkal a véleményekkel, hogy piacunk másod- rangú. Hogy az mit jelentet azt mindenki érezhette.

A gazda, kereskedő és iperos úgy pénz mint áruhitel igénybevételénél érezhetően megfizette ezt a hátrányos minősítését. Ezeknek a túlfizetéseknek az árát a köz adta meg egyrészt a rosszabb és drágább javak vásárlása által, másrészt azonban maga a gazda, kereskedő és iparos társadalom, melynek számos tagja szorgalmas munkás- jának eredménytelenségét, hiábavalóságát tapasztalhatta sőt nem ritkán egész existentiája esett áldozatul ezen körülménynek.

Az idők folyamán sajnosán tapasztalhattuk ezen utóbbit. A fizetési nehézségek piaczunk bonitását még jobban csökkentették és a piacról kialakult kedvzőtlen véleményt még jobban igazolták.

Piacunk akkori gyenge szervezetét erősen megtámadta az elmúlt idő alatt a három Ízben lezajlott pénzkrizis, és ennek folytán az áru és pénzhitel

hirtelen jött és lényeges méretű csökkentése és azok az egymásután következett rossz gazdasági esztendők.

Minthogy ezen röviden vázolt bajok gyakran és aránylag elég sürü időközökben következtek egymásután és belenyúltak a legújabb időkbe is, a világháború kitörése idejében valóban szomorú viszonyok között volt piacunk. Nem szabad tagadni senkinek sem, hogy agódva tekintett túlnyomó részben mindenki a jövő kialakulása elé. Bizonytalan és gondterhes idők voltak azok, éreznine kellett mindenkinek azt a fenyegető helyzetet, amelyben a piacz akkor volt.

És ime a legnagyobb tűz, a világháború legnagyobb hevében volt lehetséges az, amit lehetetlennek tartottunk, hogy e három foglalkozási ág megszerzi magának a szükséges anyagi és szellemi eszközöket, hogy munkájukkal nemcsak a háborús közgazdaság, de a maguk érdekeit is megtudták találni és felkészülhettek azokra az időkre és munkára, amikor és amelyeket tői ünk az ország és a piac várni fog. A háború keliett ahhoz, hogy a mi piacunk közgazdasági élete is egészséges alapokra helyezkedhessék. Ez a körülmény bekövetkezett; az eljövendő békés idők egy tőkeerős, kereskedelmi, ipari és gazdasági érzékükben meg- | edzett munkás társadalmat fognak itt taláini, mely teherbíró képességének lényeges javulása által úgy az ország,

1 mint e fejlődésre hivatott város köz- 1 terheinek elviselésére képes lesz.

Kellő tőke birtokában — és miután a javak a háború alatt nehezebben voltak feltalálhatok, — kellő jártasság szerzése által remélheti tőlük a pi- acz, hogy a-jövőben leendő termelésnél és áru beszerzésnél is hasznosítani fogják azokat az ismereteket, amelyeket a javak felkutatásában és okszerű termelésében szereztek.

A tőke birtoklása e város és környéke közgazdasági működését óvatosabbá fogja tenni, a tapasztalt kinövéseket a „van mit veszíteni“ elv lényegesen redukálni, az erkölcsi megbízhatóságot fokozni és igy a piac bonitását emelni fogja. Ha ezen feltevésemben csalódni nem fogok, egy nagy jövőre hivatott piaccá leszünk, mely szerencsés fekvésénél fogva Szatmár- Németi városát az ország egyik számottevő emporiumává fogja emelni,, melynek előidézése mindnyájunk kötelessége. Én hiszem, hogy e város minden polgára meg fogja érteni a reánk jövő békés idők nagy fontosságát és azokat a feladatokat, amiket a háború után a társadalom minden erejének és tudásának latbavetésével vállalnia kell.