Szatmári Újság, 1917. november (1. évfolyam, 1-23. szám)
1917-11-04 / 1. szám
( 2-ik oldal. Több mint 200.000 a foglyok száma. A zsákmányok, nehéz ágyuk az 1800-at is meghaladják. A gépfegyverek, aknavetők, málhák, hadiszerek számát megközelítőleg sem lehetett eddig meg állapítani. Krobatin tábornok csapatai délről nyomulnak előre és az olaszok vissza-vonulását komolyan veszélyeztetik. A fényes eredmény, amely az óla- i szók elleni offenzivánkat kiséri, teljessé j fogja tenni az olaszok vereségét. Nyugati harctér. A Rajna-menti csatornán elkeseredett harcok folytak. A mai napon vitéz csapataink észak-amerikai katonákat ejtettek foglyokul. Legújabb. Sajtószállás, nov. 3. ; j Csapataink a Tagliamentőn átkeltek és a folyó mindkét partját az ellenségtől megtisztították és elérték Latusanat, ahonnan annyi az ut Velencéig, mint Görztől Latusanaig. Csapataink lábukat mindenütt megvetették. A hadműveletek tervszerűen, egységesen haladnak előre. Uj Magyarország felé. Irta: Dr. Nagy Vince orszgy. képv. Embermilliók gyilkolják egymást. Ágyuszörnyetegek ontják a halált. Szárazon és tengeren, levegőben és viz alatt folyik a pusztítás munkája. A világ, az emberiség véres vajúdása ez. Kiszámíthatatlan az elpusztított értékek nagysága, felbecsülhetetlen a veszteség, amely a kultúrát és az emberiséget érte. De talán nem patakzott hiába a tengernyi vér, talán nem ömlik hasztalan a könnyek zivatarja, ha ebből a véres vajúdásból igazán aj világ születik. Annak kell jönni. Uj világnak uj emberekkel. Nemcsak trónok dőltek le most, nemcsak országok tűntek el Európa térképéről, — bigott elméletek trónusa is romba dőlt, diplomáciai gazságok és butaságok országa is eltűnőben van. Az emberek, a népek látni kezdenek és gondolkozni. És cselekedni. Kezükbe veszik sorsuk intézését, — itt Szat'mári Újság Szatmár, 1917. előbb, ott utóbb, de mihamarább min- j denütt. Ez a szó „uralom“ kiesik az ! állami élet fogalomtárából. Mert a nép- j uralom nem uralkodás, nem lesz zsarnok és rabszolga, nem lesznek uralkodó és kizsákmányolt osztályok, csak dolgos nép lesz, amely önmagát, a maga életét kormányozza. És az államok, amelyeknek sorsát maga a nép intézi, — egészen más kapcsolatokat fognak teremteni egymás között, mint amilyenek az eddigiek voltak. Nem egymás leigázására vagy kiuzsorázására, hanem egymás támogatására fognak szövetkezni. Anyagi és kulturális fölöslegeikkel egymást kell hogy segítsék és igy nem hogy útjában állanának egymás fejlődésének, ellenkezőleg: az „adok, hogy kapjak“ elvnek becsületes betartásával kölcsönös istápolói lesznek egymásnak, ami bizonyára nagyobb értékeket fog teremni az emberiség nagy közösségének, az általános haladásnak, mint a féltékenyen nemzeti, az ura- [ lomra, más népek uralmára törő imperialista politika. , i És ebben az uj államcsoporiulás- ban hogyan fog részt venni a mi kis | Magyarországunk? Hogyan kerülünk í ki e világkonflagrációból ? Mit nyer- | hetünk? Ezek a kérdések érdekelnek, iz- ; gatnak minket, mennél inkább torkunkon tartja kezét a háború szörnye. ; Vezető államférfiáink folyton a ; . fülünkbe harsogták, hogy mi nem hóditó, hanem ránk kényszeritett védelmi ; háborút folytatunk. Ezt az elvet tehát következetesen végig kell vinnünk: mi a békekötésnél sem kívánhatunk egy talpalatnyi területhóditást sem. Annál kevésbbé szabad ilyen ábrándokkal a béke esélyeit rontanunk s a háborút ; meghosszabbítanunk, mert ellenfeleink legveszedelmesebbje, a nagy Oroszország is elejtette azt a neki imputált tervet, hogy a monarchia feldarabolá- ! sára törekednék. Ha ők, a támadók, nem akarnak hódítani, hogyan tudnók i mi, az életünket védők, ilyen szándékainkat igazolni a történelem itélő- ! széke előtt? És mig ekként területben nem nyerünk semmit, ki tudná felsorolni tényleges veszteségünket ? Mit vesztettünk emberben, gazdasági javakban, kulturális és gazdasági visszahanyat- lásban? Sokat, rengeteget. Hát akkor miért küzdöttünk, miért fagytak meg a nagybajuszu öreg népfelkelők a Kárpátokban, miért szenvedték fiaink a modern pokol minden borzalmát az Isonzónál, miért szenvedünk itthon szénhiányt, liszthiányt és boldogsághiányt, miért hagytuk el foglalkozásunkat és otthonunkat? Azért, hogy jobban éljenek azok, akik megmaradnak s akik utánunk következnek. Azért, hogy az egyesek jobblétével együtt ez az ország is gazdagabb, erősebb és boldogabb legyen. Ha nem tudnók, hogy erre megy a parti, hogy ennek a nyereségnek okvetlenül miénknek kel! lenni, akkor még ma visszahivnók fiainkat, testvéreinket a hasztalan vérontás mezejéről. De ez nemcsak hit bennünk. Elhatározás. Ezt kiverekedjük, ezt magunk megvalósítjuk mindenkivel szemben. Hívják azt az ellenséget antantnak, retrograd feudális magyar kormányzatnak, cseh rugdalózásnak vagy osztrák perfidiának. Az átalakító munka kettős irányú. A belső politikában egy friss levegővel teli, demokratikus politikának kell elkövetkeznie, amelynek csak első lépcsője az általános választói jog. Ezt egy széles skálájú szociális berendezkedésnek kell követni uj birtokpolitikával, uj adópolitikával, jobb köz- igazgatással, jobb utakkal, jobb egészségüggyel, jobb iskolatörvényekkel. Tisztességes megélhetés és a műveltség eddigi eredményei minden Magyarországon született embernek köny- nyen elérhetők legyenek. Ha ezt kiverekedték a meszesgödrökben fekvő hősök, ha utódjaiknak a földszerzés, nyugodt megélhetés és művelődés lehetőségeit megszerezték : nem haltak hiába. De mindehhez, egy állam belső életének uj alapokra fektetéséhez, meglevő erőforrásai kifejtéséhez feltétlenül szükséges a maga teljes mozgási szabadsága, független önrendelkezési joga, kell, hogy államjogi és gazdasági béklyóktól mentesen rendezze be az ország a maga életét, egyedül a saját erőinek és a saját szükségleteinek figyelembe vevésével. És itt bontakozik ki az elavultnak, meghaladottnak vádolt függetlenségi programm a maga friss életrevalóságában, a háborúban uj szineket nyert modern szükségességében és a 67-es üvöltő derviseket elhallgattató nélkülözhetetlenségében, azt mondhatnám: az egyedül helyes, okos és igazán magyar jövőképes politikai irányzat perspektívájában. Azt mondtam júliusi beszámolómban a Tisza-féle trialista ijjesztgeté- sekre: valami tényleg bomlik, rothad a monarchiában, valami felé csakugyan halad nálunk is a történelem szekere.
