Szatmári Napló, 1905. február (2. évfolyam, 26-38. szám)

1905-02-22 / 36. szám

Szatmár, 1905. február 22. Szerda Második évfolyam 36. szám. szatmári aaplo FÜGGETLEN ÚJSÁG Vt, v v' v * c ’S ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Helyben házhoz hordva: I Vidékre postán küldve : Egész évre 10 K I Negyed évre 2.50 K Egész évre 12 K j N d Avrp oK Fél évre 5 K I Egy hóra 1 K | Fél évre 6 K ! evre J K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A bomba. Szatmár, feb. 20. A kozákpatkókon már kezdett szépecskén megaludni a vér s a ba­rikádok hőseinek sírját is vastagon be­födte a hó. A lázadó raszolgafajzatot begyümöszölték a kazamattákba s a zsarnokság vigyorgó örömmel ünne­pelte a szuronyok diadalát a forrada­lom üszkein. Vagy mit forradalom? A felnyílt szemű csőcselék lázadását gázoltatta le a portarthuri orosz sere­gek hadura. Mit akar az a csőcselék? Jogot akar, igazságot akar, világossá­got, szabadságot? Ahol szuronyokkal írják a törvényt s ágyúval diktálják a császári parancsot? Szergiusz Ale- xandrovics nagyherezegnek aligha le­hetett boldogabb napja az életében, mint mikor jelentette czárjának, hogy a forradalom vérébe fűlt, megjuhászo- dott. ts a világba hamarosan szerte ment a hir, hogy a nagy lánggal fel­lobbant tűz immár hamu. Hamu Pétervár és Moszkva utczáin olyan a csönd, a béke, aminőt a czárok legszebb álmai látnak. És ime a hamu alatt ott izzik a tűz, a világokat robbantó erő, amely tegnap uj lángot vetett. A forradalom él s minden hatalmával sem tudta el­némítani a szabadság égretörő szavát a czár. A moszkvai Kreml táján is­mét ömlött a vér, de ezt a vért nem a nyomorult orosz parasztok szivéből fakasztották a zsoidosfegyverek. Szer­giusz nagyherczeggel végzett a forra­dalmárok bombája. Odadobták a hin­tája elé s a bomba szerte-szét tépte a szabadság legádázabb ellenségét, a nép kegyetlen gyilkosát. Szergiusz nagyherczeg a czár nagybátyja volt. A gyenge uralkodót nem egy ilyen nagybácsi vette körül, de Szergiusznak volt legnagyobb be­folyása a kormányzatra és az ő intri­káin tört meg minden alkotmányos törekvés az atyuska birodalmában. Ri­deg reakeziónárius egyéniség a refor­moktól is irtózó. Ezért volt eleitől fogva czéltáblája a forradalmároknak. Ki mondták rá a halálos Ítéletet és el kellett pusztulnia. Kérdés, hogy Szergiusz Alexand- rovicsal elpusztult-e az a szellem is, amely eddig útját álta Oroszország­ban a világosságnak? Annak is el kellett tűnnie és el kell következnie a diadalmas pirkadásnak, ha csak a napot is meg nem akadályozza kelé­sében a szurony. A bombától szét- marczangolt tetem ravatalánál talán megszületik a gondolat, hogy a né­pet, amelynek ereje minden császá­rok erejénél hatalmasabb, meg kell szabadítani rablánczaitól. Az esemé­nyek konzekvencziája parancsolja ezt. Mert semmiféle hadsereg nem szorít­hatja vissza diadallal előtörő utján a népek igazságát. Vagy a Romanavok akár egész életükben se tegyenek mást csak kapkodják a fejüket a fe­nyegető bombák elől? Vájjon mit gondolhatott a czár, a mikor kibocsátotta kiáltványát, hogy szeretett nagybátyja drága éle­tét elrabolták ádáz gyilkosok, minél­fogva bizik abban, hogy hü alattvalói részt vesznek fájdalmában ? Gondlot-e arra, hogy abban a roppant végtelen birodalomban már nincsenek hü alatt­valók? . . . Kifogásolt mandátumok. A képvi­selőház bíráló bizottsága a következő man­dátumok ellen tolult kifogások: Révai Mór, Geréb Lajos, Gál Sándor, Nagy Sándor, Kállay Tamás, Mezőfi Vilmos, Serbán Mik­lós, gróf Zichy Aladár, Boda Vilmos, Dö­mötör Mihály, Hrabovszky Guidé. Rakovszky István Artim Mihály, gróf Benyovszky Mó­ric, Vlád Aurél, Bauer Mihály, Kaufmann Géza, gróf Mailáth Géza, Jankovick Mar­cell, Pop C. István, Mezőssy Béla, Papp Marcell, Pop C. István, Mezőssfi Béla, Papp Sándor, Szüllő Géza képviselők mandá­tumát. Leányszokteíés a jövőben. — A „Szatmári Napló“ eredeti tárczája. — Sixos Jet körtil-belül a XXXIII. szá­zad elején a föld második felosztása után élt. Lakott az északi féltekén, a keleti hosz- szuság 21°53’ az északi szélesség (tán) 47n2’ alatt. Mint kitűnő régiségbuvár fölfedezte, hogy ez az ő lakóhelye a hajdani Európá­ban, Augr (Magyarország) országának Bi­har nevű tartományára esett. Ásatások al­kalmával talált kések, borotvák, kardok szu­ronyok puskák s egyéb ily leletekből pedig megállapította, hogy az országban hajdan igen barbár törzsek laktak, kik olykor, ha vért szomjaztak, vagy tán ha húsra fájt a foguk —: fegyverrel öldösték egymást. Ilyet!? ... No de hagyjuk! Volt Sixosnak egy csodaszép leánya, kit Sá-nak hívták (E név a nemzetközi, va­gyis egyetemes nyelven volt, s a régi Sárá­ból származhatott: A kutató.) Csodaszép- mint mondám- s ez elég volt Et Pé-nek, a szomszéd szép daliás fiának, hogy halá- j losan beleszeressen, emi ellen a lány sem igen apellált. Pé (Péter) egy napon megkérte az öreg Sixostól leánya kezét, ki ezt azonban tőle megtagadta, mivel ellenszenvvel viseltetett az egész Et család iránt. Ez ellenszenv onnan származott, hogy Sixos-ki már testileg-lelkileg nemzet nélküli voit-megtudta, hogy Et-ék maguk között olykor titkos nyelven beszélgetnek, mely nyelvet- úgy vette legnagyobb megbotrán- kozásssal észre-e földnek barbár őslakói: a magyarok beszélték. Nem akarta tehát lányát olyannak oda­adni, aki nem áttalja ily barbár nép nyel­vét használni, esetleg e nemzetet ősének vallani. Pé azonban nem az a legény volt, ki valamitől hamar visszariad. Mikor Sixostól kijött, igy szólt a künn reá várakozó lányhoz: —- Atyád visszautasitett, de én elvisz­lek erőszakkal. Elszöktetlek. Elrabollak. Be­leegyezel ? — Hogyne, mondta Sá. — Rendben van, szólt Pé. Azzal fogta a lányt, beleültette a már jóelőre előkészített repülő-masinába, megnyo­mott azon egy gombot, s mint a szélvész, repültek-szálltak fölfelé. Pár perez múlva, midőn a lány atyja megtudta a történteket, már oly messze voltak, hogy sem szabadszemmel, sem a kéznél le­vő távcsővel őket észrevenni nem lehetett. De az öreg Sixos nem esett kétség­be. Kihozatta gyorsan a távfotografáló ké­szüléket s azzal az egész fölötte levő le­vegő-eget pár pillanat alatt lekapta. A képen oszt meglátta legnagyobb bosszúságára a repüfő, csókolózó fiatal párt, amint ép a szerelmesek csillaga: a Vénusz felé tartott. — Meg vagy kutya! — mond az öreg s felszereltette repülő-gépét. Hogy ám eine hamarkodja a dolgot, óvintézicedésből az összes 16 főbolygó rendőrségeihez a követ­kező szövegű táviratot intézte: Fénykép szerinti párt kéri letartóz­tatni Egy földlakó h. k. m. Ezen utolsó 3 betű annyit jelentett: Honorarium, költség megtérítés. Aztán kapta magát, beleült a masi­nába; a távfotografáló gép által kapott fény­képet mint valami mappát maga elé terité azzal hajrá utánok: . . Pé jól tudta: az apa üldözni fogja őket. Hogy tehát őt félrevezesse, a Vénus Van szerencsém a n. é. közönség b. tudomására hozni, hogy üzletemet Deák-tér 4. szám alá a volt Frankó-féle helyiségbe helyeztem át. Ellenben a régi helyiségemben levő üzletemet teljesen beszüntettem. — Uj helyiségemet a legjobb minőségű áruval tetemeseu megnagyobbítva ren­deztem be úgy, hogy a legkényesebb igényeknek is megfelelhetek. Olcsó ár, pontos, gyors kiszol­gálásról biztosítom tisztelt vevőimet. Kérem továbbra is nagybecsű pártfogásukat. Teljes tisztelettel Meiíner Miiimán vnsheresheiio ^g^düifeíáíusTtá?.11

Next

/
Oldalképek
Tartalom