Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-26 / 21. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ a volt nemzeti partból többen, sajnos, m is a miniszterelnök táborában vannak és ; azoknak bizonyára háborgó lelkiismeretét valamivel meg kell nyugtatni azoknak fájó szivére valamelyes irt kell adni. (Élénk tetszés és helyeslés.) De nézzük csak meg, hogyan áll ez a dolog, hogy vájjon csakugyan van-e mit dicsekedni azokkal a nemzeti vívmányokkal, amelyek a miniszterelnök ur szerint mpst a 67-es alapon elérettek, állítólag a volt nemzeti párt programijának megíelelöleg? Ha lehetne is dicsekedni, de se'”Tiiesetre se volra joga és oka dicsekedni izekkel a miniszterelnök urnák, aki azok;-■; csak leszedte, mint érett gyümölcsöket - áról, a faültetésének, a fa j ápolásának n ....xáját mások végezték és a j fa fejlődése kézben a reménység és csüg- gedés összes váltakozásának súlyát mások viselték, nem ő, ő mindig készen tartotta a fejszét, hogy azt a fát kivághassa, amelyet mi oly nagy fáradsággal ültettünk. (Hosz- szas éljenzés. Abczug Tisza!) Tehát van-e általában ok ezeket a vívmányokat oly nagyra becsülni? Azt mondja, hogy a katonai oktatás terén eljutottunk odáig, hogy a katonai iskoláinkban a tantárgyak egy része magyarul adatik elő, meg vannak a honvédágyuk, meg lesz a két éves katonai szolgálat. Hát, t. polgártársaim, hogy a magyar katonai oktatásban előre akartunk haladni, hogy erőt kaptunk, miszerint ezen a téren előrehaladjunk, azt egyedül a sokat ócsárojt — és a maga tulságaiban általam sem helyeselt — obstrukcziónak köszönhetjük. (Élénk helyeslés.) Mert a magyar nemzet történetének van egy szomorú tanúsága és ez az, hogy sima eszközökkel soha nem értünk el semmit, csak akkor, amidőn tőlünk félni kezdettek. (Úgy van, úgy van.) Magyar katonai oktatás, uraim, hiszen az a gyakorlatban úgy néz ki, hogy úszni és tornászni, no meg vegytant, no meg fizikát magyar nyelven fognak tanítani a katonai intézetekben, (Derültség. Zaj.) de épen azokat a %utfdígyáicái, a v37fcuírant Kiveve, — arrie- , lyet úgy is botrányosan csekély óraszámra redukálnak a katonai tanintézetekben, t. i. hetenként egy órára és melynél még nincs tisztába hozva, hogy a magyar nyelv vagy az ugynevézett anya-nyelv tehát a nemzetiségi nyelvek, fognak-e érvényesülni, — egyetlen oly tárgyat sem adnak elő magyarul, amely a növendékeknek erkölcsi és szellemi világával függne össze, hanem csupán olyanokat, ahol egy csomó nyaka- tekert műszót tanulhat meg, de a maga erkölcsi és szellemi világát magyar gondolatokkal, magyar kifejezések utján, magyar nyelven kifejlődő gondolatokkal . meg nem gazdagítja. (Élénk helyeslés.) Ez tehát in- j kább szédelgés, mint vívmány. (Élénk helyeslés.) T, barátaim! Hogy a honvédség el fog láttatni ágyukkal, ez, igenis, haladás, de jól tudjuk, hogy a honvédséghez évenként 12500 fiunkat sorozzák be a közöshadseregbe pedig 45 usque 50 ezret, hát j mit ér a honvédségnél ez a, a mi pénzünkön elnyerendő vívmány, amit én különben helyeslek, azoknak a megrögzött állapotoknak az egész hadseregben, "amelybe ujon- czainknak évenként négy ötödrésze megy be, a hadsereg németségének s a nemzettől elkülönitettségénck fentartásával szemben ? És a kétéves katonai szolgálat, hiszen ez is olyan gyümölcs, amely éz ellenzéknek a fáján termett (élénk helyeslés), és tartok tőle, hogy nem lesz benne köszönet. (Úgy van; Úgy van:) Tartok tőle, hogy ez az ujonczlétszámnak olyan fcl- emelésévle és ezzel a hadi kiadásoknak olyan gyarapításával fog járni, hogy ennek a népszerű és tetszetős eszmének elfoga- i dását is hadügyeink vezetői felfogják használni arra, miszerint igy kerülő utón ked- vencz eszméjüket, a létszámemelést és ezzel a katonai terhek még súlyosabbá tételét vigyék ki. (Úgy van! Úgy van! Zaj.) Szóval, t. barátaim, igaz, amit Eötvös Károly Budapesten mondott, hogy ezekkel az egynevezett nemzeti vívmányokkal a 67-es I alapon úgy vagyunk, hogy 30 esztendeig j kell várni, mig valamelyikük meg lesz és aztán amelyik meg lesz, az íem ér semmit. (Élénk helyeslés és tetszés. Éljenzés.) 1 barátaim, a volt nemzeti pártnak ha van valami érdeme Magyarország politikai fejlődésében, az nem azokban az egyes programmpontokban áll, amelyeke'; ő alapgondolatának, hogy úgy mondjam megvilágitásaképen felhozott és felállított, amelyek sohasem volt az alkalmasak arra, hogy a magyar nemzet jogos aspirációinak teljességét kielégítsék, ha valami érdeme, az abban áll, hogy sok évi munkásságával azt a kétértelműséget, mely a 67-iki törvények felett, mint egy köd, elhúzódott, legalább a magyar felfogásban szétoszlatta, azt a kétértelműséget, mely benne van a 67-es törvényeknek még egyes kifejezéseiben. amely benne van a magyar és aa osztrák magyarázatnak egymást kizáró különbözőségében, azt a kétértetmüséget t. i. hogy vájjon a 67-es intézmények Magyarországot önnálló államként akarták elismerni vagy csak az osztrák ősszbiroda- lomnak egy több-kevesebb helyi közigazgatással ellátott tartományává teszik, — Magyarországon legalább tisztáztuk, itt minden elmébe, még a legbárányabb tü- relmü mameluknak leikébe is belevittük i azt a tudatot, hogy a 67-es intézmények után is Magyarország egy önálló állam, hogy azoknak más magyarázatot adni nem szabad s elértük, hogy azt az osztrák magyarázatot, mely egyszersmind a közös ügyek kezelőinek magyarázata s mely ma- | gyarázat felé hagyományainál fogva hajlik : a dinasztia is, mely szerint 67 tulajdon- '-Wn elismerte volna az osztrák összbiro- daimi eszmei, — Magyarságon meg csak erÉiteni, még csak sejtetni sem meri senki. (E'ink tetszés.) Azt, hogy ez a magyarázat tényuo- érvényesül, ezt mindenféle hamis . látszatom által palástolni iparkodnak (zaj.) erre illik szellemdus iró mondása, aki azt mondta, hogy „csúnya dolog ugyan a képmutavás, de a képmutatás mégis az a hódolat,, amelyet a bűn meg nem tagadhat az erénytől. (Hosszas éljenzés és taps.) De, t. barátaim, ha ez volt a volt nemzeti párt működésének tulajdonképeni értelme,- s ha van — ez volt érdeme; akkor az átmenet az én mostani álláspontomra, mintegy logikai szükség volt. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps,) Tehát ha állam vagyunk, nemzet is vagyunk (Taps); ha pedig nemzet vagyunk, akkor nem nélkülözhetjük a nemzeti életnek teljességét (Élénk éljenzés és taps.) Emberi test nem képzelhető úgy, hogy annak valamelyik iényeges tagja, karja, lába hiányozzék és ezt a hiányt fájdalmasan ne érezze (Úgy van!) s ha a béna, a sánta, a félkezti, féllábu emberek közt akadna olyan, akiben laknék annyi természetes gyógyerő, hogy ki tudná megint fejteni magából azt a hiányzó tagot: vájjon lehetne-e a világ minden bölcsességével azt a embert kapa- czitálni arra, hogy akadályozza meg azt, hogy neki uj karja, uj lába nőjjön, hogy ő megint egész ember legyen, ugy-e bár, ez lehetetlen ?! (Taps.) Hát a nemzetek szervezetében meg van az a gyógyító erő, hogy ki tudják magukból megint teremteni a nemzeti élet teljességének azon részeit, amelyek hiányoznak és valamint azt embert, 1905. január 26. aki tudna magának uj kart, uj lábat teremteni, amely hiányzik, nem lehet meggyőzni, hogy az okosabb, ha ezt nem teszi: úgy egy nemzetet, amelynél hiányzik nemzeti életének teljessége, nem lehet meggyőzui arról, hogy okosabban teszi, hogy a maga csonkaságában, bénaságával megmarad, — íintha a maga ős erejénél fogva a nemzeti élet teljességét magának kivívja! (Hosz- szas éljenzés és taps.) És, t. barátaim, ezzel egyszersmind eljutottam a mai helyzetnek tuiajdonképeni állásához. (Halljuk! Halljuk !) Itt áll egymással szemben két történelmi erő; a magyar nemzet az ő kiirha- tatlan, a nemzeti élettől elválaszthatatlan vágyával, legyőzhetetlen akaratával, hogy nemzet legyen a szónak teljes értelmében. (Hosszas éljenzés), hogy a maga csonkasá- ga tói megszabaduljon, hogy a nemzeti életnek egészet birja, ez az egyik nagy, történeti erő; — a másik oldalon pedig állanak azok a tényezők, amelyek 400 esztendő óta nem akarják elismerni a magyar nemzetnek a nemzeti életnek teljességéhez való jogait, melyek azt csonkán akarják fentartani, melyek nem ismerik el a nemzet törekvéseinek önczéluságát, hanem azt egy, úgynevezett magasabb összbi- rodalmi eszmének szekeréhez akarják kötni, anrak létesítéséhez eszközül akarják felhasználni (élénk helyeslés, éljenzés és taps). Ennek a két erőnek egymással való tusakodása a mi nemzeti történelmünknek 400 év óta a tartalma. (Ugyvan! Ugyvan!). És aztán hiába mondják nekünk bizonyos bölcsek, hogy hagyjunk egyszer már fel a sérelmi politikával, hogy ne feszegessünk minduntalan közjogi kérdéseket, hanem foglalkozzunk a népnek életszükségleteivel, foglalkozzunk gazdasági, kulturális nagyérdekeinkkel. T. barátaim, jó volna, ha ez igy volna, jó volna, ha ez igy lehetne, de erre csak eyyetlenegy mód van, ne csináljunk sérelmi politikát igenis: de ennek föltétele az, hogy ne legyenek sérelmek. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Szüntessük meg a közjogi küzdelmet igenis: de annak föltétele az, hogy a közjogi téren a nemzeti élet teljességét elérjük: akkor lesz béke, de mindaddig nem lesz béke ; mert, mint mondám, kárbaveszett bölcseség az, amely egy béna, egy csonka nemzetnek azt prédikálja, hogy elégedjék meg csonkaságával, csak egyék-igyék, de ne gondoljon egyébre, törje össze magában azt a kipusztithatatlan természeti ösztönt, amely arra viszi, hogy egész nemzet akarjon lenni. (Hosszas éljenzés és taps.) És az utolsó évek mozgalmaiban, amelynek minden részletét én sem tudom helyeselni, nagy erővel tört ki a magyar nem- z^tEek. kürthatatlan vágya, mikor tőlünk 22 ezer uj&ficcal többet követeltek az úgynevezett közös hadseregnek számára; akkor lehetetlen volt a magyar nemzetnek föl i;em tenni azt a kérdést, hogy tehát . micsoda is nekünk tulajdonképen ez a hadsereg és akkor láttuk, hogy a nemzeti élet egy lényeges szerve, a katonaság, mely nélkül nemzeti élet nem is gondolható, ránk nézve hiányzik: s ennek a hiánynak fájdalmas érzetéből, önmagunk kiegészítésének kiirthatatlan vágyából eredtek azután azok a mozgalmak, melyek az utolsó országgyűlésen olyan nagy hullámokat vertek föl, abból eredt az a hosszú ideig tartó obstrukezió, mely kényszerhelyzet a hatalomra nézve, hogy iparkodjék legalább illúziókat kelteni bizonyos, úgynevezett engedmények megtétele á)tai, — és akkor ezek a hatalmasságok attól, hogy ez a nemzet tud felébredni, feltámadni, tuderöt kifejteni azon követelések mellett, amelyeket ők sohasem akarnak elfogadni, és ak5 z a t«á r o n, Kazittczy-ntcza 17. sz. alegjobb Varrégígel; fcedVezi részletfizetésre tjaphatols a Zárdába! W szemben
