Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-26 / 21. szám
1905. január 26. SZATMÁRI NAPLÓ 3 kor bennük megérlelődött az a gondolat, hogy ennek a nemzeti erőkifejtésnek egy- szersmindenkorra végét kell vetni, annak a lehetőségét is el kell vágni. (Zaj.) És ebből a forrásból kiindulólag, nem a parla- mentárizmus megmentésének szempontjából és czéljáböl, hanem azért, hogy a nemzeti életnek teljességére való küzdelem soha ellentálló erőt többé ki ne fejthessen, — kellett ennek az egész csínynek történni; (élénk helyeslés és éljenzés. Zaj) ezért kell olyan házszabály, amely egyszer mindenkorra összetörje az ellenzéknek ellenálló erejét (ugyvan 1 ugyvan!) és ezért kell a fentartása egy olyan választási törvénynek, amely lehetetlenné teszi, hogy a parlamenti többségben őszintén megnyilvánuljon a nemzet igazi akarata. (Hosszas éljenzés és taps.) Mert az nem igaz, t. uraim, hogy a kérdés köztünk és ellenfeleink közt úgy áll, hogy ők a parlamenti rendet akarják, hogy ők a parlamentárizmust akarják megmenteni, mi pedig a parlamenti anarchiát képviseljük; az nem igaz, hogy ők a többségi elv megmentéséért küzdenek, mi pedig a többségi elvet — az alkotmányosságnak tagadhatatlanul egyik törvényét megtagadjuk : ez nem igaz; hiába fejti ki a miniszterelnök a tagadhatatlan ékes szólásának egész erejét, hiába zengeti dörgedelmesen azt a frázisát, hogy ha van nemzet, amelynek a parlamentárizmus drága kincse, ez a magyar nemzet, de más nemzetek valahogy megélhetnek, mint nemzetek alkotmány és parlamentáris kormány forma nélkül is, de a magyar nemzetnél a nemzeti lét hozzá van kötve az alkotmányossághoz és a parlamentárizmushoz“, — mert ez igaz, tökéletesen igaz: de hozzá van kötve, — ami a válaszunk, — hogy a parlamentárizmus nem az alkotmányosságnak, egyik önkényesen kiragadott, egyoldalulag értendő elvén, hanem az egész alkotmányosság, az egész parlamentárizmus érvényesülésben áll. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) _ És csodálatos dolog, mi a legnagyobb preczizióval állítottuk fel a kérdést: mi a parlamentárizmus megmentésére ira- nyaló ezen egyoldalú kísérletekkel szemben nem tagadó álláspontra helyezkedtünk, a mikor nekünk azt mondják, e többségi elv nem érvényesülhet, a töbségi elv érvényesülésének több biztosítékot kell teremteni s ezért módosítani kell a házszabályt; mi nem mondjuk, hogy az nem igaz, hanem azt feleljük erre: a többségi elv a parlamentáriz- musnak egyik elve, de nem is az egyetlen, nem is a legfőbb, nem is az, amely a magyar nemzeti lét biztosítékaival a legközvetlenebb összeköttétésben van (Élénk helyeslés.) a parlamentárizmusnak egy másik, sokkal fontosabb, és éppen éz a másik, nem második, hanem első elv, az amely a magyar nemzeti létfentartás biztosítékával szoros összeköttetésben áll: az, hogy a parlament őszintén juttassa kifejezésre a nemzeti akaratot. (Hosszas éljenzés, helyeslés és taps.) Ez az, a mi a magyar nemzetre életkérdés, nem az, hogy a mindenkori parlamenti többség döntsön: ez csak akkor üdvös a magyar nemzetre nézve, ha az a többség kifejezi a nemzeti akaratot, de miután a mi alkotmányos tényezőink, az uralkodóháznak tagja, amely más országok felett is uralkodik s igy kizárólagos magyar nemzeti szellemet a teljességében nem ápolirat magában, az alkotmányos élet tényezői közül egyedül a nemzeti képviselet az, amely természeténél fogva nem- j zeti, nemzeti t. i. akkor, ha, amint a törvények is akarják, valóban a nemzeti akaratot kifejezésre juttatja. (Élénk éljenzés és taps.) Ezt az alapelvet, a parlamentárizmusnak kell nekünk érvényesíteni, ezzel függ össze a magyar nemzet létének biztosítása s ezt a részét a dolognak a miniszterelnök ur mintha nem látná, erről ő époly következetesen halloat, amint hirdeti a másikat. (Élénk helyeslés.) Hát mi azt mondjuk ! igenis, legyen házszabálymódositás bizo- ! nyos észszerű határok közt, legyen biztosítva a többségi akarat érvényesítése, de előbb legyen biztosítva a mi választási tör- | vényünknek reformja által az, hogy a magyar parlament valóban a nemzeti akaratnak kifejezője, (Élénk éljenzés és taps.) Ez a harcz a parlamentárizmusért! mi vagyunk ebben a harczban azok, akik megvédj ük a parlamentárizmust, mi vagyunk, akik meg- védjtik az alkotmányt, mert mi nem helyezzük annak másodrangu, bár fontos többségi elvét előtérbe, megtagadva és ig- norálva azt a másikat, hanem mi a nemzeti akarat érvényesülését helyezzük előtérbe, azt, hogy ne válaszszon a nemzet polgárai közt a a felnőtt férfiak közül csak egynegyed rész, akiknek pedig talán egyti- zed része az államtól, a kormánytól függő emberekből áll, (úgy van.) a többinek pedig elfojtlák meggyőződését a hivatalos presszió által, megmételyezik őket a pártkasszának a korrupcziója által (Hosszas éljen és taps.) Ezeket a mételyeket irtsuk ki, adjunk jogot azoknak is, akiket, most az állam alkotmányában csak igavonó állatoknak tekintenek, akik polgárok, ha adót fizetni, katonáskodni kell, de nem polgárok akkor, ha jogokat kell gyakorolni (élénk éljenzés és taps,) és szabadítsuk fel a polgárok szabad akaratát, hogy az nyilvánuljon meg az akaratukban, amit ők gondolnak, nem az, amit a hivatali főnök rájuk parancsol s nem az, amit a hivatalnok-sereg tolakodó korteskedése rájuk erőszakol is belőlük ki- pérsel s ne azok akarata döntsön, akiket judáspénzzel meg lehet vásárolni. (Nagy éljenzés és taps.) Így állunk a czélok takintetében egymással szemben. Az eszközök tekintetében pedig igy! Tegyük fel, hogy a kormány czéljai tiszták, helyesek, jól volnának, még akkor sem lett volna szabad olyan eszközt alkalmazni azok keresztíilviielere, mint november 18-án, (Helyeslés. (Felkltások: Gyalázat!) csak a formát sértették, úgy mondják, hogy megmentsék a lényeget. Csak a formát. Hát én jártam egy pár egyetemet, meglehetősen ismerem a közjogot és egyáltalán a jogi irodalmat, sok tudóssal személyesen érintkeztem, de én még azt az embert nem találtam meg, aki a jognak a terén megtudná vonni a határvonalat a lényeg és a forma közt. És csodálatos, hogy a formák lenézésével hivatkoznak azok, akiknek egész po- zicziója csupán csak formán alapul. (Élénk tetszés és helyeslés.) Ők arra hivatkoznak, hogy bírják a nemzet többségét, mert a képviselőház többsége mellettük van: helyes, én, aki nem vetem meg a formát, meghajtok ez előtt, de megállapítom, hogy ez pusztán csak formán alakul és nem lényegen, mert az a többség, amelyet ők állítólag képviselnek, a legjobb esetben a nemzet egészéből 900 ezer választónak többsége, ez lényegében nem a nemzet többsége, csak formailag az, mert a törvényes formák ezt a 900 embert ruházzák fel azzal azal a joggal, hogy a nemzet nevében válaszszon: de tovább megyek. Hiszen ennek a 900 ezer embernek többségét sem képviselik, mert olyan bolond választási törvény mellett s oly csodálatos elosztása mellett a választókerületeknek, amilyen nálunk áll feun„ ahol van választókerület, b melynek 12 ezer választója van, és van olyan, amelyikben 15é-en szavaznak: ők | csak a választókerületek többségét képvi- 1 selik, de nagyon könnyen meglehet s tény- j leg úgy is van, hogy miután épen azok az erdélyi kerületek szolgáltatják a kormánypárt állandó támaszai, a nagyobb kerületek ellenük vannnak és ha kevesebben vannak is az ellenzéki képviselők, mégis több választót képviselnek. (Élénk tetszés és éljenzés. Tehát még ennek a 900 ezer embernek sem képviselik lényegileg az akaratát, csak formailag. Ennélfogva ezeknek az uraknak az egész hatalmi állása a lényeggel legmerevebb ellentétben áll, csupán csak formán alapul, mi ezt a formát tiszteljük és akik a formán ülnek rajta, azzal basáskodnak, ők mondják, hogy a formának a lényegét nem szabad feláldozni (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) De t. uraim, nemcsak formáról volt szó. A házszabályokat a 48-iki törvényhozás az alkotmány biztosítékai közzé sorozza, a házszabályok époly erejű jogszabályt ké- deznek a maguk körében, mint a törvény. (Élénk helyeslés; — Ami házszabályellenesen jött létre a képviselőházban, az jogilag semmis, érvénytelen, (élénk tetszés, helyeslés és éllenzés) mert a többségnek sincs ám absolut hatalma, a többségnek hatalma is korlátozva van a kisebbség jogai által, a többségnek több a joga, mint a kisebbségnek, de ami joga van a kisebbségnek, az éppen úgy szent, mint a többség nagyobb joga. (Hosszas éljenzés és taps.) Ha a kisebbségnek ezt a jogát meg lehet sérteni ma, úgynevezett magasabb szempontokból akkor teljesen ugyanilyen érkölcsi alapokon ugyanazon okoskodással félretolhatja majd egy erőszakos elnök a többség jogát és ez ellen neui panaszkodhatnak azok, akik a kisebbség jogát megsértették, mert a jog a maga egészében tud élni és érvényesülni, ha a jog megtartása, a jogszabályok tisztelése nem egy absolut elv, a mely kivétel nélkül érvényesül, akkor az egész világ ki van téve minden egyes hatalmaskodó ember szeszélyének, mert sohasem lehet tndni, hogy mikor fedez fel valaki egy úgynevezett magasabb szempontot, amelynek a jogot egy adott pillanatban tel- áldozza. (Hosszas éljenzés és tetszés. Taps.) Mármost, t. barátaim, vessük össze azokat, amiket mondottam. Történt a jognak egy megsértése. Ez magába véve, ha nem orvosoltatik, ha meghajlunk előtte, halálos csapás a magyar alkotmányt fentartó elvre, a jogfolytonosság elvére arra a nagy elvre, amelyben egyesül Kossuth Lajos és Deák Fe- rencz hagyatéka. (Hosszas helyeslés és éljenzés.), De amint láttuk, úgy történt ez a jogsértés, mint egy kétségbeesett kísérlete azoknak a hatalmasságoknak, akik Magyarország önállásának és teljes nemzeti létének eszméjével nem tudnak megbarátkozni ; történt azért, hogy a magyar nemzet ellenálló erejét egyszersmindenkorra megtörjék, hogy házszabálymódositás törje meg a kisebbséget és egy rut választási rendszer törje meg a nemzet többségét; ha ez megállhat, nem marad semmi biztosítékunk, összekötött kezekkel, lábakkal, elnémítva, kivagyunk szolgáltatva kegyelemre azoknak a hatalmasságoknak, amelyek előtt épp úgy czél a magyar nemzeti állam létrejövetelnének megakadályozása, amint nekünk czél annak kiépítése. (Viharos éljenzés és taps.) T. Uraim, ha ez igy van, hát akkor egy rettenetes vagy-vagy előtt állunk ebben a küzdelemben. Ha a kormány győz, amely kormányról hinni akarom, hogy nem tudja, mit cselekszik, amely kormányról hini akarom, hogy egy ádár szenvedélynek elfogulatlansága kergeti, úgy, hogy öntudatlan eszköze annak a sötét hatalomnak, amely a mi nemzeti létünk ellen folyton agyarkodik; akár öntudatos akár öntudatlan, de ragaszkodom az utóbbihoz, mert nem akarok magyar emberről azon rossz véleménynyel lenni, hogy öntudata; — ha, mondom, győz, akkor egy olyan zsarnokság meghonosításának nézünk eléje, akkor egy olyan nemzetellenes korszaknak tekintünk eléje, melyben a magyar nemzet jogainak megnyirbálásában csattogni fog a hatalom ollója, — amilyet ez a nemzet, mióta él, soha nem tapasztalt (Nagy zaj.) Ha pedig mi győzünk, akkor eszközök vagyunk mi gyarló emberek a gondviselés azon izgalmas intézkedésének szolgálatában, amely a rosszból jött tud kifejteni s abból a magyar nemzet elleni merényletből kit tudta fejteni azt az ébredést, amely uj erősségekkel, uj biztosítékokkal látja el a nemzetyt és közelebb viszi az önálló független Magyarország nagy eszméjéhez! (Viharzó éljenzés és taps.) T. Uraim, ez nem közönséges választás, mint többi, amelyeken eddig keresztül mentünk. Mindenkor lelkiismeretbe vágó egy választóra, hogy minő jelölt, minő párt, minő politikai törekvés mellett adja le szavazatát, de ma a nemzeti lét
