Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Történelem
németi térségében, aminek nyomán légi csapást valószínűsítettek Magyarország irányából. December 23-án éjjel a szatmári parancsnokság Kolozsvárra küldött jelentése szerint légi deszantegységek szálltak le a szatmári repülőtéren. A kolozsvári parancsnokság utasította a nagybányai és a zilahi tankegységeket, hogy vegyék fel velük a harcot. Ezek a hírek később mind tévesnek, pontosabban diverziónak bizonyultak, azonban akkor nagy riadalmat keltettek, illetve megalapozták az azóta is létező, a forradalom egyik nagy rejtélyének számító jelenségét, a „terroristák részvételét.” Hogyan zajlott le elitcsere? Mi lett a régi elit sorsa, kik a%ok, akik „helyzetbe” kerültek a változást követően? Az elitcsere is látszólag spontánul zajlott le, s viszonylag gyorsan. December 22-én már be is jelentették a helyi NMF megalakulását, ennek élére Gheorghe Bilanici ezredes, a Hazafias Gárda korábbi parancsnoka került, akiről a helyi lakosságnak nem voltak információi, nem ismerték. A december 22-i megmozdulást követően a pártszékházban tartózkodó RKP vezetői elhagyták az épületet, s teljesen visszavonultak a közélettől, többségük a várost is elhagyta. Ezt megelőzően azonban kiürítették irodáikat, illetve Maria Bradea, az RKP korábbi megyei első titkára a lakását is kiüríthette. Az NMF gyűlésen felmerült a korábbi RKP vezetőinek sorsa, de felelősségre vonásukhoz nem volt meg a kellő politikai akarat, mivel jelentős részük átmentette magát, illetve fontos gazdasági tisztségeket is betöltötték. A kialakuló új elitet három csoportba sorolhatjuk. Első kör a hadsereg tagjait jelenti, elsősorban Gheorghe Bilanici ezredest, Petru Goiban ezredest, illetve a későbbiekben loan Orbán Brînduşan ezredest. Ok ismeredenek voltak a helyi lakosság előtt, azonban az NMF mind a megye, mind a város esetében a hadsereg kezében volt, így ők játszották a legfontosabb szerepet az átmenet hónapjaiban, mondhatjuk azt, hogy a megyében s városban a hadsereg vette át az irányítást. A második s legnagyobb csoportot azok alkották, akik tagjai voltak korábban is a pártapparátusnak, de abban nem játszottak vezető szerepet - pl. nem voltak a politikai bizottság tagjai -, a nyilvánosság számára nem voltak ismertek, így nem is kompromittálódtak. A harmadik körben pedig olyan személyeket sorolhatunk, akik úgymond „önként” jelentkeztek. Ezen felosztás megfeleltethető mind a megyei, városi NMF összetételére, mind a kialakuló új magyar elitre. A Szatmárnémetiben létező fentebb említett magyar értelmiségi kör, amely december 22-i fordulatot követően azonnal aktívabb fellépésre szánta el magát, felvetette egy érdekvédelmi szervezet megalakításának az ötletét. Ebből alakult asytán a% RMDSZ helyi s^erve^ete? Mit kell tudnunk a „taktika-vitáról”? A temesvári események hatására december 22-én már megbeszélést tartottak a színházban, ahol felmerült egy érdekvédelmi szervezet megalakítása. Ennek eredményeként december 24-én létre is hozták a Magyar Demokratikus Tanácsot, ami mutatja, hogy a kezdeményezés helyi szinten született meg, s nem központi utasításra. A hivatalos alakuló ülést december 26-án tartották meg, ekkor már a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség Szatmár Megyei Tanácsa néven. Az átmenet hónapjaiban a szervezet vezető testületé több alkalommal is átalakult, s az elfoglalt tisztségek nem mindig tükrözték a szervezeten belük valódi erőviszonyokat. Megalakulásakor az elnök Báthory Zoltán, alelnök Formanek Ferenc, titkár Bura László, szóvivő Parászka Miklós volt. 1990 márciusában az elnökség tagjai: Báthory Zoltán tiszteletbeli elnök, Formanek Ferenc elnök, Pécsi Ferenc alelnök, 88
