Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Történelem
Gerényi Zoltán alelnök, Muzsnay Árpád titkár, Bura László, Kereskényi Sándor és Nagy Gyula tagok. Ezzel szemben kezdetben a legmeghatározóbb emberek Parászka Miklós - Visky András - Formanek Ferenc voltak, majd az értelmiségiek lassú kiszorulását követően Formanek Ferenc és András Imre lettek a meghatározó emberek. 1990. áprilisában a helyi sajtóban vita bontakozott ki a magyar elit között az RMDSZ által követendő taktikáról a kisebbségi kérdést illetően. A vitát Baranyai Attila cikke nyitotta, amiben bírálta az RMDSZ addigi politikáját, szerinte az apró lépések taktikája lenne a kifizetődőbb, jobban odafigyelni a többség akaratára, s az igényeket folyamatosan a közhangulathoz igazítani. A vitához hozzászólók nem értettek egyet a kisebbségi kérdés megoldásának elodázásával, s a túlzott kompromisszumkészéggel, ugyanakkor azt elfogadták, hogy az erkölcsi normák feladása nélkül a többséggel egyféle megállapodást kell kötni. A vitához Kereskényi Sándor szólt hozzá először. Szerinte megengedett a szervezeten belül a platformszabadság, kérdés, hogy van-e a szervezetben kellő intellektuális tartalék az igazi pluralizmus létrehozására. Nem értett egyet azzal, hogy a kisebbségi jogok kivívását odébb kell tolni, de azzal igen, hogy az RMDSZ-nek taktikát kellene váltania. A következő hozzászóló, Formanek Ferenc vitába szállt mindkét addigi hozzászólóval. Szerinte a taktikáról és stratégiáról szóló viták csak üres szavak, a kérdés az, hogy meddig lehet kompromisszumot kötni az erkölcsi értékek feladása nélkül. Szerinte az RMDSZ-ben egyre inkább az önkormányzati modell megvalósítása kerül előtérbe. A túlzott taktikázás a kisebbségi kérdés perifériára szorulását eredményezi, a cél szerinte megtalálni a román politikusok között azokat, akik „Európára néznek.” Kulcsár Edit a MADISZ nevében szólt hozzá a vitához. Szerinte a magatartás és a társadalmi szemlélet változására van szükség. Cél a demokrácia és az önmagát felépítő civil társadalom megteremtése. Utolsónak Parászka Miklós szólt hozzá a vitához. Elmondása szerint megállapodást kell létrehozni a többség és kisebbség között. Felkínálják a kétmilliós kisebbség alkotó energiáját, kulturális értékeit, közvetítő szerepét, cserébe kérik a kisebbségeket a 20. század végén megillető jogokat. Véleménye szerint a visszarendeződésre nem lehet mérsékelt taktikával válaszolni, mivel céljaik nem a többség megrövidítését eredményezik. Hogyanjelentkezett az átrendeződés periódusában a nemzetiségi kérdés Szatmárnémetiben ésfrissen alakult NMF-en belül? A magyarság képviselői csak az RMDSZ megalakulását követően, 1990. januárjában kerültek be a NMF vezetőségébe. Ekkor mind a megyei, mind a városi NMF esetében megszerezték az alelnöki tisztséget, illetve emellett 10 tagot delegálhattak. Ezt követően a magyarok is előadhatták kéréseiket, s azok meghallgatásra találtak. Ezt jól jelzi az iskolakérdés gyors rendezése, aminek köszönhetően 1990. januárjában már megnyílhatott a Kölcsey Ferenc Líceum. Az elért eredményeket jól jelzi, hogy a helyi RMDSZ nem csatlakozott a február 10-én zajló gyertyás felvonuláshoz, mivel elégedett volt az eddig elért eredményekkel. A nemzetiségi kérdés február második felében került előtérbe, majd a március 15-i eseményeket követően a két tábor közötti viszony megmerevedett, s attól kezdve már túlzónak tartották a magyarság követeléseit, minden etnikai alapra helyeződött, illetve mindennek ára lett. Ezt mutatja, hogy 1990. március 28-án betiltották a kétnyelvű feliratokat a városban. Február 7-én a Gazeta de Nord-Vest helyi román nyelvű lap a Vatra Românească marosvásárhelyi megalakulásáról közölt híreket. A szervezet 89
