Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Történelem
1989 előtt — visszaemlékezők szerint — a szatmárnémeti magyar elit nem volt tagja semmilyen korábban szerveződött ellenzéki csoportosulásnak. Egyénileg voltak kapcsolataik bukaresti vagy kolozsvári értelmiségiekkel, de ezek nem alkottak összefüggő hálózatot. Helyi szinten kezdetben a színház, illetve az ott dolgozó emberek játszották a vezető szerepet, elsősorban Parászka Miklós rendező és Visky András író. A későbbiekben a NMF-be bekerült emberek számítottak a meghatározó figuráknak, elsősorban Formanek Ferenc fizikus, tanár, illetve Pécsi Ferenc közgazdász. Ok idővel az RMDSZ vezetőségébe is meghatározó szerepet vittek. Kereskényi Sándor elmondása szerint létezett egy magyar értelmiségi kör a városban, akik a decemberi eseményeket megelőzően találkozgattak egymás lakásán, ahol megosztották a birtokukban lévő információkat, olvasmányélményeiket, beszélgettek a romániai helyzetről. A társaság tagjai Visky András, Parászka Miklós, Nagy Gyula, Bura László, Formanek Ferenc, Kereskényi Sándor, Láng Zsolt és Veres István voltak. Ezen találkozások fő jellemzője az volt, hogy bírálták a rendszert, de mindig azon belül gondolkoztak, nem merült fel radikális elképzelés, illetve semmilyen konkrét forgatókönyvet nem dolgoztak ki. Arra azonban készültek, hogy változás esetén aktívan fognak fellépni. Voltak kapcsolataik hasonló romániai magyar értelmiségi és magyarországi ellenzéki körökkel. Ez elsősorban Visky Andrásról, Parászka Miklósról és Láng Zsoltról mondható el. Visky a Limes kör tagja volt és személyes kapcsolatot tartott fenn Esterházy Péter íróval, Németh Zsolt politikussal és Solt Otília polgárjogi aktivistával. Egyes román személyiségekkel is tartottak fenn kapcsolatokat (mint Radu Ulmenau, loan Vădan, Gheorghe Vulturescu), akik többnyire a megye különböző kulturális intézményeiben dolgoztak, akkor már vezető beosztásban. Kereskényi szerint a román értelmiségiek egy csoportja is bírálta a rendszert, s változás esetén egy européer, de ugyanakkor románabb, nemzetiesítőbb rendszerben gondolkodtak. A rendszer szorítása miatt az 1970—80-as években a két nemzetiségi csoport között meglévő ellentétek 1989-re enyhülni látszottak, s az események bekövetkezte előtt a magyar értelmiségiek esélyt láttak arra, hogy a két népcsoport képes lesz összefogni. Mikor vonult ki a% utcára a szatmári lakosság.? Békés tüntetés volt-e a városban, lövöldözések nélkül, vagy itt is voltak áldozatai a tüntetéseknek? 1989. december 22-e előtt Szatmárnémetiben nem került sor utcai megmozdulásra, a tömeg csak a Ceauşescu házaspár elmenekülésének bejelentését követően vonult ki az utcára, s alakult ki spontán megmozdulás a város új főterén. Itt spontán beszédek hangzottak el, majd délután folyamán bejelentették a helyi NMF megalakulását is. így a városban nem voltak lövöldözések, ebből kifolyólag helyi szinten áldozatai sem. Összesen hét áldozatot tartanak számon, ezek azonban nem a városban estek el, többségük sorkatonai szolgálatát töltötte különböző városokban. Másnap, december 23-án zajlott az első, úgynevezett szabad népgyűlés, amin már magyar lakosok is felszólaltak, azonban egyeztetés folyt a román féllel arról, hogy kik szólalhatnak fel. December 22-23-át követően teljesen megváltozott a helyzet a városban. A lakosságon eufória lett úrrá, de már ekkor megjelentek az első nyugtalanító szóbeszédek. Mindenféle rémhírek terjedtek el különböző terroristákról, akik behatoltak a városba, illetve megmérgezték az ivóvizet. Mindezek nemcsak helyi, hanem a hadsereg parancsnoksága szintjén is elterjedtek. December 22-én éjjel a kolozsvári 4. román hadsereg parancsnoksága élénk mozgást észlelt a radarokon Szatmár87
