Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Események, évfordulók
HORVÁTH-KOVÁCS SZILÁRD „A németek deportálásakor nem nézték, hogy ki volt náci, vagy hogy ki melyik * oldalon harcolt” A 60-75 ezer deportált közül több mint kilencezren belehaltak az embertelen körülményekbe a „málenkij robot” során. Sárándi Tamás történésszel beszélgettünk a 75 évvel ezelőtti tragédiáról. Az idén emlékezett meg a romániai német közösség a második világháborút követő „német származásúak” deportálásának 75-ik évfordulójáról. Már egy kisebb kutakodás után is kiderül, hogy a „romániai németek”, mint egységes kisebbségi identitás, csupán körülbelül 100 évesek, hiszen csak 1918 után jöhetett létre ilyen közös eszme Romániában. Ennek a nemzeti identitásnak éppen az egyik alapeleme az 1945-ben történt kollektív büntetés, aminek a nevében összeírják, bevagonírozzák őket és több évre az akkori Szovjetunió területére deportálják „egy kis munkára”, azaz „málenkij robot”-ra. A 60-75 ezerre becsült létszámú deportáltak közül több mint kilencezren belehaltak az embertelen körülményekbe és megterhelésbe. Romániában a „német kisebbség” elnevezés eltérő történetű, különböző közösségeket foglal magában. A legnagyobb és legnépesebb csoportot az erdélyi szászok képezik, akik három területen élnek: a Királyföldön (Szeben, Fogaras), a Barcaságban (Brassó) és a Beszterce-vidéken. A szászok mellett az ország nyugati felében élnek a svábok, akik ismét három nagyobb csoportot alkotnak, a szatmári, a bánsági és a bánsági-hegyvidéki svábokét. Mellettük még számon tartják a máramarosi cipsztereket, a bukovinai és dobrudzsai németséget, illetve az elszórtan élő regáti és a szudétai német kisközösségeket. így a romániai német kisebbségnek van a legtöbb, legszerteágazóbb története, hiszen all közösség különböző korokban, különböző államformákban, különböző okokból került a mai Romániába. Megkerestük Sárándi Tamást történészt, a Maros Megyei Múzeum történeti részlegének munkatársát, hogy körüljárjuk a szatmári svábok és az erdélyi szászok deportálásának kontextusát, történetét. Mi az alapvető különbség a romániai svábok és szászok közötti A különbségek elsősorban a közösségek eltérő történetében rejlenek. A szászokat a Magyar Királyság telepíti Erdélybe már a 13-ik században, akik majd leginkább kereskedelemmel foglalkoznak, illetve számtalan mesterembert adnak. Már érkezésüktől különböző kedvezményeket kapnak, és privilegizált helyzetüket mindvégig sikerült megőrizniük, újra és újra megerősíteniük. Tehát egy gazdag és népes közösségről beszélhetünk, akik a 20. század elejéig megőrzik jó viszonyukat a mindenkori poütikai-adminisztratív hatalommal, saját gazdasággal, adminisztrációval, intézményrendszerrel, kultúrával rendelkeznek. A reformáció után protestánsokká válnak, evangélikus-lutheránus közösség lesznek és mindvégig élveznek valamilyen formában megvalósuló autonómiát (közigazgatási, kulturális, politikai stb.). Az erdélyi szászoktól eltérően a svábokat csak a 18. század elején telepítik be a Partium és a Bánság elnéptelenedett területeire, ugyanis az elhúzódó, oszmánokkal szembeni háborúk, továbbá a járványok ezen vidékek lakosságának jelentős részét kipusztították. A szatmári és a bánsági svábok betelepítése az 1700-as évek első 103
