Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
Nem mindennapi program, melynek első darabja - Lászlóffy Aladár kötetben először közreadott versei - Erdélybe vezet, az elmúlt évtizedek transzszilván lírai világába. A továbbiakban, elismerésként, Cseke Péterrel folytatják a kiadói terv oly sokat ígérő sorát. „Visszaszámláló” és „előre tekintő” kötete hozzásegít ahhoz, hogy, a szerző szavai nyomán, mi is végig gondoljuk „az 1990 előtti és utáni erdélyi változásokat és változatlanságokat. Ha 1989. december 22-én még azt hittük, hogy végérvényesen megszabadultunk például a félelemtől, mostanra kiderült: »a szembeszegüléssel, ellenálással alanyi jogon megszerzett személyes szabadságnak« nincs közösségi érvényű hatása. (Még nincs.)” Cseke Péter, a hátsó borítólapon közölt vallomásában utal arra, hogy bár a Kriterion Kiadó, személyesen Domokos Géza kiadói programja számottevő előrelépésről tanúskodik, „a diktatúra által előidézett történelmi amnézia feloldásához nagyobb időtávlat szükségeltetett, mint amit az 1990-es »időrobbanás« lehetővé tett számunkra. Emberöltőnél későbben pedig már az is nyomasztó mulasztásaink közé tartozott, hogy nem volt erőnlétünk a színét váltó diktatúra ellenünk dolgozó szereplőinek elszámoltatásához”. Az „időrobbanás”-nak Cseke Péter életében, munkásságában - a kötet is szemléletesen bizonyítja — mégis meglett a maga hozama: az Erdélyi Fiatalok című kötete kiszabadult a cenzúra fogságából; azt követően életútja és munkássága töredenül ívelt magasba: tanulmányok, kötetek, általa szerkesztett tematikus Korunk-számok, általa gondozott kötetek hosszú sora jelzi a szellemi építő munka gyümölcseit. A nyolcvanas években megindult leletmentés volt az egyik főcsapás, amelyen elindult, haladt tovább. Nem a múltba nézés szivárványos ábrándja vezérelte, hanem a példafelmutatás a mának szóló, példaértékű életutak és szellemi teremtő akarat jelenünket megtermékenyítő, katalizátorként előre lendítő szándékával, annak példázatával, amely „erdélyi értelmiség-nevelő műhely”, s amely Apáczai Csere Jánostól kezdődőn mindmáig korparancsként áll előttünk. A Tizenegyek „színre lépése” a cselekvő akarat jegyében foganatként állhat a mai fiatalok előtt is. A megsemmisülés elől megmentett Jancsó Béla-levelezés közreadásának sem csak az a jelentősége, hogy elénk tárja a korabeli szellemi élet „sűrűsödési csomópontjait”, nemcsak arra jó, hogy „korát túlélő szellemét magunk közé idézzük”; arra is rávilágít, hogy minden időben lennie, támadnia kell olyan egyéniségeknek, akik a jó ügy élére, annak szolgálatába állnak. „Az emlékezet feltámasztása” a közelmúlt eseményeire is erkölcsi kötelezvényként áll előttünk. A kommunista diktatúra által béklyóba vert szellemi életről való tanúságtétel úgyszintén része annak a folyamatnak, amelynek ismerete nélkül nem léphetünk tovább, nem építkezhetünk, hisz Illyés Gyula szavait idézve - „a jelent a múlt kétségbeesettjei viszik előbbre”. A kétségbeesők sorát Cseke Péter tanulmányaiban/köteteiben nem a fájdalmukba zárkózók jelentik, hanem az „ahogy lehet” szerint cselekvők, a „muszáj” korlátszaggatók, az „igazságkereső bátor kérdezők”, a „kisebbségi létviszonyok keresztútjain járók” sora, akik példát adtak/adnak arról, hogy a tőlünk időben alig karnyújtásnyira lévő „s^abadsághiányos” korban miként lehetett „élni, megélni, átélni, túlélni”, a közösséget szolgálni. Ha röviden szeretnénk megfogalmazni, meghatározni Cseke Péter tudományos érdeklődésének, munkásságának fő csapásvonalát, akkor azt „a kisebbségi létértelmezés”-ben jelölhetnénk meg. Ez az elköteleződés, ez az indulás éveitől kitapintható szándék vezette tollát, ennek megismerésére biztatta olvasóit, annak kutatására buzdította diákjait, ezt avat-58
