Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
ta önmaga számára életprogrammá, célkitűzéssé. írásaiban felismerhetően ötvöződnek két példaképének erényei: Németh László esszéírásának nemzeti elkötelezettsége, mélysége és magassága, továbbá Beke Györgynek az erdélyi sorsot megvallató konok szorgalma, fáradhatatlan igyekezete. Miként közeledett Erdélyhez a magyar szellemi élet géniusza? „Aki ismeri Erdély kultúrhistóriáját, vár innét valamit. Aki ismeri az erdélyi magyarságot, rendkívülit vár.” A „barangoló könyvek” írója a hozzá való hűségre kereste és mutatta fel a példát, önismeretünk bátor őrzőit és ápolóit idézve elénk. Cseke Péter e kötete módosítani látszik ezt a cselekvési teret, annak tájékozódási pontjait. A szellemi „székesegyhá-építő” Németh László mellé odahelyezi az erdélyi Jancsó Bélát. Közös vonásként hivatkozik a szellemi életet szervező munkásságukra, hisz mindketten, a maguk helyén — a megcsonkított hazában, illetve az attól elszakított területen — a cselekvés programját hirdették meg, szekértáborba igyekeztek tömöríteni a szellem embereit, a népet képviselő erőket. Ebben az erőtérben termékenyül meg a népi irodalom, s annak szárnyvonalán a népszolgálatra elszegődött erdélyi Balázs Ferenc, Tamási Áron..., a budapesti Válás^ és az Erdélyi Fiatalok folyóiratok köré szerveződött, a jelent faggató és jövőt kutató írók közössége. Közös bennük, hogy híven fölvállalják szellemi irányítóik — Németh László és Jancsó Béla — útmutatásait, cselekvési terük a nemzeti és európaiság/egyetemesség koordináta-rendszerére épül, törekvéseikben különös hangsúlyt kap „a tágabb közép-európai haza fölfedezése”. Németh László tevékenységében a tejtestvériség szelleme, „a megismerés: megértés, a megértés: szeretet” axiómává magasztosult szavai irányjelző, szellemi tájékozódási pontként, követendő erkölcsi parancsként állhatnak előttünk. Az e tematikai tárgykörben született, csokorba szedett Cseke-tanulmányok az említett példaemberek „párhuzamos élettényei” bennünk is fölvetik, újra generálják az Ady Endre által kora társadalma elé állított kérdést: „hol tévesztettünk utat, mi vezetett a végzetes szétszóródáshoz”? És ez már távolról sem csak irodalmi gondolat! A dunai sorsközösség igényének a szelleme ma sem évült el: „a dunai népeknek össze kell fogni”. Ennek megvalósulása, kiteljesítése, szilárd alapokra helyezése azonban „nem képzelhető el a kisebbségi kérdés mindenütt való becsületes rendezése nélkül”. Ennek elméleti megalapozására, eszmei tisztázására, szolgálatára jött létre — a magyarországi népi írók mozgalmából ihletve - a kolozsvári Erdélyi Fiatalok, a Hitel köré csoportosult „értelmiség-nevelő műhely”, csatlakozva azokhoz, akik „a magyar sorskérdések rendszeres feldolgozásá”-ra szegődtek el. A Cseke Péter szellemi égboltján ragyogó csillagképként világító Németh László és Jancsó Béla közös „korélménye” - Ady szellemisége — nem csupán kettejük, nem csupán nemzedéktársaik számára szolgált intő példaként, hanem a maiaknak is megszívlelendő tanulságként szolgál. „.. .belső megújulás nélkül semmiféle külső változás nem hozhat megoldást a Kárpát-medencében megosztva élő magyarságnak”. Nem hozott száz ével ezelőtt, nem hoz ma sem! A nagy gondolatok, eszmék megvalósítása mindenkor személyhez kötött. így volt ez a múltban, így van ma is. Amikor Cseke Péter elődeinkhez fordul, eszméikre, tetteikre irányítja figyelmünket, a példaadás igényével és szándékával teszi azt. Azzal a nem titkolt szándékkal, buzdítással, hogy a magunk szerepének, helyének a felismeréséből fakadóan mi is megfogalmazzuk cselekvéseink irányát. Arra buzdít, hogy itt és most magunk is megalkossuk jövőt építő létstratégiánkat. Ezt sugallják a Dsida Jenőről szóló írások is. 59
