Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
szlovákiai magyar” lap, a Magyar írás (1932-1937). A következőkben felsorolja a szerző a legfontosabb fórumokat, irodalmi szervezeteket, amilyen a Mohaik kultúregyesület, a Gyöngyösi Irodalmi Társaság, a Kárpátaljai Tudományos Társaság, a kétnyelvű Zorja - Hajnal (amely a ruszin és a magyar alkotó értelmiségieket tömöríti egy társaságba). A Szovjetunióhoz való erőszakos hozzácsatolás után és a kollektív bűnösség vádja következményeként a férfi lakosságot megtizedelték, a civil társadalom működése megszűnt. A sztálini időkben remény sem maradt irodalmi életre. Azonban a fogságból hazatért magyaroknak hála, hazakerültek a lágerekben írt naplók, versek, egyéb írások. A következő korszakban szigorúan ellenőrzött magyar irodalmi élet létezett. A fórumok között a szerző megemlíti a Kárpáti Igaz S jfk, a Beregszászi Irodalmi Egyesületet, a Vörös Zászlót, kiemelve Bállá László vezető szerepét ebben a korszakban. 1957-től enyhülés állt be a társadalmi életben, a magyarországi kiadványok kezdtek hozzáférhetővé válni, kialakult az előfizetés rendszere. A hruscsovi és brezsnyevi, de főleg a gorbacsovi időkben kialakul a helyi magyar irodalom, megalakul a Beregszászi Népi Színház, az Ungvári Állami Egyetem keretén belül pedig a Magyar Nyelv és Irodalom Kar, valamint a televízió regionális szerkesztősége, a Kárpáti Igaz^zj című újság, a magyar tannyelvű oktatás rendszere. A rendszerváltás után először 1993-ban részesültek elismerésben kárpátaljai szerzők. Gortvay Erzsébet, Vári Fábián László, Dupka György Berzsenyi-díjban részesültek. Mihály Nagy Zoltán A sátán fattya című regénye 1991-ben, Penckófer János Hamuther című regénye pedig 1999-ben lett Magyarországon az „év regénye”. A szerző méltatja Vári Fábián László költészetét, amely része a „magyar szellemi vérkeringésnek”. ígéretesnek tartja a szerző Kis Bakos Károlyt, Berniczki Évát, Srek Tímeát, Lőrincz P. Gabriellát, valamint a tudományos közléseikkel kitűnt Beregszászi Anikót, Csernicskó Istvánt, Horváth Sándort, Cebei Lajost, Dupka Györgyöt és másokat. A kárpátaljai magyar irodalom legértékesebb alkotásai helyet kaptak Az év versei, Az év esszéi, Gyönyörű versek és egyéb gyűjteményes kötetekben. Mindezek mellett irodalomtörténeti munkák, doktori disszertációk tanulmányozzák a kárpátaljai magyar irodalom képviselőinek műveit, életútját. Németh Zoltán Bevezetés a szlovákiai magyar irodalomba című tanulmánya felvázolja az 1918-tól datálható csehszlovákiai-szlovákiai irodalom kialakulásának főbb mozzanatait, a történelem diktálta változó körülmények között. A szerző szerint a szlovákiai magyar irodalom önnön létezését kérdőjelezi meg, szinte szükségszerűen, időnként éppen a saját írói, költői által. Két álláspontot említ meg a szerző ezzel a jelenséggel kapcsolatban: 1. csak akkor van létjogosultsága a szlovákiai magyar irodalomnak, ha értékes műveket produkál, amelyek a magyar irodalmi kánonoknak is megfelelnek. 2. Szlovákiában nincsenek a magyar nyelvű irodalomnak olyan meghatározó, közös vonásai, amelyek a létjogosultságát igazolnák. A cikk szerzője felsorolja a szlovákiai magyar irodalom legfontosabb antológiáit (Fiatal szlovákiai magyar költők - 1958, Egyszemű éjszaka -1970, Fekete szél -1972, Próbaút - 1986). A 90-es évek után a Madách kiadó (később: Madách-Posonium) mellett új kiadók jelentek meg, amilyen a Kalligram, Lilium Aurum, Partitúra, Opus. Méltatja a szerző az új, 2000 után jelentkező, legfiatalabb generáció képviselőit is, akik újraértelmezik a legváltozatosabb témaköröket, kiemelve Benyovszky Krisztián, Polgár 53
