Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)

Tanulmány, recenzió, kritika

a drámapedagógia módszereivel történő (alapvetően Baranyai Norbert gondolatmenetéhez igazodó) megközelítés is.

Baranyai Norbert olvasata éppen abban tér el a Bori Imre, Kiczenkó Judit, valamint Arató László által javasolt olvasattok, hogy pontosan a társadalomba való sikeres beilleszkedést kérdőjelezi meg. Hiszen végső soron Misi a tanári kar felmentő ítélete árán sem akar debreceni diák maradni. Eszerint a regény összetett szerkezete önnön állításait sorozatosan cáfolja. Ezáltal válhat a kortárs kérdésfeltevés egyik izgalmas művévé (Baranyai, 2010. 91-92).

Sajátos recepciótörténet jellemzi a regényt még Móricz életművén belül is. Ami közös: a kortársi újraértés hiánya. A I Jgyjó mindhalálig az egyik „legolvasottabb”3 Móricz-regény, már csak kötelező mivoltánál fogva is, stabil részét képezi a kánonnak, s éppen ez okozza paradox módon egyirányúsodott olvasatát is. Az első recenzorok kiemelik a pontos lélekrajzot, a hiteles miliőt, a társadalmi ábrázolást, az önéletrajzi kontextust, s ebből a szerzői önértelmezés sem mozdította ki a regényt. A marxista irodalomkritika is igazodott ehhez az értelmezéshez. A regényhez önéletrajzi és szociális genezise felől közelítettek. Ennyiben hasonlít más Móricz-regény interpretációjának sematizálódásához. A Úgy jó mindhalálig abban tér el ettől, hogy kedvezőtlenül befolyásolta a regény kanonizációjának módja, műfaji besorolása: jelesül ifjúsági regényként való olvasása és kötelező olvasmánnyá válása. Mindez elegendő volt ahhoz, hogy a regénnyel szembeni interpretációs igény váljon semmissé. Ehhez képest némi ellentmondással szolgálhat, hogy a kánon részévé eleve olyan mű válhat, amely a kortársi befogadás által aktualizált kérdésekre képes válaszolni. S e regényt pont az irodalmi kánonban kijelölt helye fosztotta meg a korszerű olvasatok kialakításától (i. m. 56-58).

Érdemes itt feltenni Baranyaival egyetértve azt a kérdést is, hogy mi az ifjúsági regény. Milyen szempontok alapján sorolunk egy művet ebbe a kategóriába (i. m. 58-61)? Komáromi Gabriella a befogadó korosztály felől közelíti meg a kérdést, szerinte ugyanis nincs külön poétikai sajátossága az ifjúsági irodalomnak, meghatározásánál olvasásszociológiai szempontok érvényesülnek (Komáromi, 1999. 9). gyermekirodalmi mű sem más, mint a valóság komplex modellje" — írja (uo.). Itt ráadásul a felnőttek által kijelölt művekről van szó! Tehát irodalmon kívüli szempontok alapján utalunk egy művet az ifjúsági regény kategóriájába. Az ifjúsági irodalom szövegeire jellemző szerinte: az egyértelmű jelentésképzés, a nyitott struktúrájú szövegek elkerülése, az erkölcsi jóra nevelés, tehát a didaktikusság. Ezért az ifjúsági irodalom nem is szépirodalmi, hanem pedagógiai diszciplína (i. m. 11)! A fentebbi elemzésből kiderült, hogy a Úgy jó mindhalálig nem ifjúsági regény, csupán akként is olvasható!4

Az életrajz és a fikció keveredése jellemző a szövegre, hangsúlyozva, hogy mint regény erősen fikcionalizált szöveg. Azonban ennek az eldöntetlensége (valós és imaginárius közötti ide-oda mozgása) az olvasás folyamatos kizökkentését viheti véghez. S ez Arató László szerint az ezredvég modern magyar prózájához (Nádas Péter, Esterházy Péter írásművészetéhez) kapcsolja a regényt (Arató, 2001. 131).5 Ez pedig a realista olvasat felszámolását jelenti a mitikus világ- és szövegalkotás vizsgálata által. A történetmondás metonimikus (ok-okozati összefüggésekben gondolkodó) jellege helyett a metaforikus és öntükröző (intertextuális) alakzatok értelmezése nyújthat termékeny olvasási módot.

63