Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
Ha csak nevelődési regényként olvasnám, akkor a főhős felnőtté érésének tökéletes megvalósulásáról lehetne szó. S eszerint a kitartás, az erkölcsi helytállás példázata lenne a történet üzenete. Azonban a regény épp a felnőtté válás problematikusságára hívja fel a figyelmet. Misi szocializációja és a regény kicsinyítő tükrei, metaforái, poétikai alakzatai támogatják ezt az olvasatot. A regénynek nemcsak metonimikus, hanem metaforikus olvashatósága is lehetséges, ebben az olvasatban pedig fontos szerepe van az állandósult szókapcsolatoknak. Baranyai állapítja meg a regény erkölcsi maximáinak a nyelvi megformáltságáról azt, hogy az erkölcsi értékrend maximái is nyelvi struktúrák. Szövegszerűek, tehát ebből következik, hogy félreérthetők. Ez az erkölcsi példázat értelmezésének viszonylagosságára hívhatja fel a figyelmünket! Az etikai normarendszer jelentése a mindenkori interpretációnak van kiszolgáltatva, azaz az egyéni olvasatoknak. így az egyirányúsított jelentésadás kérdőjeleződik meg, egyúttal ez teheti a kortárs kérdésfeltevés számára izgalmassá és érdekessé a művet (Baranyai, 2010. 95-96). A metaforikus olvasás kínálja fel annak lehetőséget is, hogy alaposabban feltárhassuk a regény biblikus hátterét, s így a XX. századi művet világirodalmi kontextusba helyezzük. Ennek vizsgálatánál érdemes a címből kiindulnunk. A „Úgy jó mindhalálig1 regényeim bibliai szövegpárhuzama János evangélista Jelenések könyvének 2. része 10. versében így olvasható: „Légy hív mind halálig és néked adom az életnek koronáját'. Ha ezt a mondatot viszszahelyezzük eredeti kontextusába, ezt olvashatjuk: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Imé a Sátán egynéhányat ti közjiletek a tömlöchefog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz &Z naPf tartó nyomorúságtok: Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.” Az eredeti kontextusába visszahelyezett cím tehát utal arra a bibliai szöveghelyre, mely Krisztus levele a smirnai gyülekezethez és annak felvigyázójához. A tágabb szövegkörnyezetben hét gyülekezethez (az efézusi, a smirnai, a pergamoni, a thiatirai, a sárdisi, a filadelfiai és a laodiczeai) szóló levelek között a smirnai sorrendben a második. Már a biblikus szöveg is metaforikus olvasatot kínál. János patmosi látomásában a hét csillag a gyülekezet hét angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet metaforája. Az idézett helyen a szenvedés, a tömlöc és a megpróbáltatás kifejezések szerepelnek (Károli Biblia). Ezek a kifejezések a regényben is jelentőséggel bírnak. Ha a metaforikus olvasatot részesítjük előnyben, és a Móricz-szöveget együtt olvassuk a Jelenések könyvével, egy sajátos megváltástörténetet sejtethet a regény. Más bibliai helyek is támogathatják ezt az értelmezési lehetőséget. Pál apostolnak a korinthusi gyülekezethez írt I. levelében, annak is a 9. rész 24-25. versében az alábbiakat olvashatjuk: „Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el ajutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig, pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető, azpk ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlantP Ezen a helyen Pál apostol az ókori görög sportoló metaforájával utal a krisztusi megváltásra. Hasonlóképpen küzd az élet harcában a hívő ember, ahogyan a versenypályán a sportoló, csakhogy a Krisztushívő nem romlandó babérkoszorúért, mely a földi dicsőséget hirdeti, hanem romolhatatlanért, azaz az „igazság koronájáért”: a megváltásért. Pál így összegzi saját földi pályafutását (II. Tim. 4. 7-8.): „Ama nemes harcot meghurcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája”. Az apostol szerint az egyéni életsors vállalása, a hitért 64
