Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
értik meg egymást? Elbeszélnek egymás mellett, s ebből kifolyólag félreértik egymást. Ez a kommunikációs defektus egyetemes probléma. Általános és egyedi. Ismerős szituáció tanár és diák, szülő és gyermek között, valamint kortárs csoporton belül egyaránt. Schöpflin Aladár így ír Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének drámaátirata kapcsán: „[...] a% írónak sikerült valami egyetemest, minden emberre érvényest kifakasztani. Minden ember Nyilas Misi. Minden ember kapott gyermekkorában valami olyan sebet, ami felnőtt korban is sajog. Minden ember szenvedett gyermekkorában igazságtalanságot, amelyet nem tud elfelejteni [...]. Minden embernek volt konfliktusa az iskolával azért, mert a tanárok felnőttek, akik nem értik, nem érthetik a gyermek lelkét. Egyszóval: Nyilas Misi majdnem tragikusra fordult története lényeges elemeiben minden embernek története” (Schöpflin, 1931. 236-237). A szöveg Karádi Zsolt értelmezésében úgy szólítja meg a mindenkori olvasót vagy a színdarab a nézőt, hogy „az önmegértés egyben a másik ember megértésének közelébe viszi” (Karádi, 2016. 41). Baranyai Norbert szerint a regény talán legfontosabb kérdése az, hogy sikerül-e a metafizikai kötődéseitől megfosztott individuumnak megtalálni a lét értelmét úgy, hogy megleli helyét és feladatát a társadalomban. Ezen áll vagy bukik Misi nevelődéstörténetének sikere vagy kudarca (Baranyai, 2010. 82). Mint általában a Móricz-regényekre, úgy különösen jellemző a Eégy jó mindhaláliga az a sajátos recepciótörténet, melynek tanulságai kiindulópontként szolgálhatnak jelen tanulmány esetében is. Arról a sajátosságról van szó, amely meghatározta, és a Móricz-újraolvasás időszakáig be is fagyasztotta a Móricz-regények olvasatát. A regény Nyugat-beli megjelenésétől kezdve (1920 márciusa) elsősorban (önéletrajzi és szociális olvasata volt a meghatározó, ráadásul e mellé társult kanonizációjának sajátos módja, mely az ifjúsági regényként (kötelező olvasmányként) való olvasatot erősítette. ,^4. Légy jó mindhalálig recepciótörténetében tehát a móriczj életmű egészének értelmezését meghatározó (önéletrajzi és szpáális olvasási kód mellett műfaji besorolása okozhatta [...] jelentésszűkülését” - állapítja meg Baranyai Norbert (Baranyai, 2010. 62). Ugyanő vonja le azt a következtetést is, hogy szinte a regénnyel szemben támasztott interpretációs igény lett semmivé. Holott a Légy jó mindhalálig szövege egyszerre képes több jelentést is magába foglalni, így olvasható a nevelődési regény (Bildungsroman) példázatossága felől, valamint a metaforikus és öntükröző (intertextuális) alakzatokat értelmezve is rámutathatunk a regény világának összetettségére (i. m. 58, 62-63). Már a regény egyik első recenzense, Király György a Nyugatban közölt publikációjában rámutat arra, hogy „a történet tragikuma nem a Misi sorsában rejlik, hanem a körülötte élőfelnőttekében, akiknek gyerekekkel van dolga, s ott van a szörnyű távolság, a meg-nem-értés, mely a felnőttet a gyermek világától elválasztja” (Király, 1921). Erre épül az általunk alapul vett Baranyai-tanulmány is, mely a regény alapvető problémáját hermeneutikai problémaként értelmezi. Ha még azt is meggondoljuk, hogy Misi története éppen a felnőtté válás, a társadalomba való, iskolán keresztül végbemenő beilleszkedés kudarcáról szól, a művésszé válás társadalmon kívüliségének hangsúlyozásával, olyan kérdezői pozícióba kerülünk a regény kapcsán, mely sokkal izgalmasabb válaszokat is invokálhat, mint a korábban adott társadalomszociológiai vagy a regény genezise felől közelítő értelmezések. Azonban hangsúlyoznunk kell azt is, hogy nem csak egyetlen olvasat létezik, hanem egymás mellett élő olvasatok. Az olvasás tehát értelmezés is, s így minden olvasat más. Egyfajta olvasat tehát 62
