Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
Olvasmányok 1. Ifjú Pápai Ferenc 1687-ben született Nagyenyeden, a híres professzor gyermekeként. Szülővárosában és Nagyszebenben tanult, 1711-ben peregrinációra indult. 1714- ben Halléban orvosdoktorrá avatták. Innen Leidenbe, majd Franekerbe ment, később Angliában, Svájcban, Hollandiában folytatta útját. 1726-ban tért haza. A peregrinációs albumába bejegyzők között voltak magyarok (8 magyarországi és 29 erdélyi személy), németek (31), angolok (15), hollandok (14), svájciak (12), franciák (3), lengyelek (3), valamint egy dán személy. Foglalkozás szerint pedig 19 lelkész, 17 teológus professzor, 16 teológus hallgató, hat püspök, tíz bölcsésztanár, négy bölcsészhallgató, tíz főrangú ember és magasabb tisztségviselő, illetve hivatalnok, öt orvosprofesszor, nyolc orvostanhallgató, három gyakorló orvos, két jogászprofesszor, három jogászhallgató, négy természettudós, egy festő, két iskolás. A bejegyzések latin, görög, héber, arab, szír, angol, német, francia, olasz, spanyol és provanszál nyelven történtek. 46 bejegyzés bibliai idézet, 41 szállóigévé vált gondolat, 32 neves gondolkodóktól, 5 teológusoktól, 5 középkori szerzőtől választott idézet. 15 bejegyző saját versét örökítette meg. (A peregrinációs album bemutatása: Rozsondai M.) 2. A kisbácsi születésű M.-né K. Mária (sz. 1949) 1963-ban édesapjától nőnapi ajándékként kapta azt a 48 lapos füzetet, amelyet emlékek számára nyitott meg. Líceumi osztálytársnőit és barátnőit kérte vesírásra, a következő verskérő verssel: „Nem kérek tőletek örökös hűséget/Csak egyetlen egyet: ,^Adjatok emléket.A füzet az érettségiig, 1966-ig volt nyitva, 17 személy jegyzett bele. A kolozsvári osztály hajdani tanulóinak nagy része külföldre távozott. M.-né K. Mária becses emlékként őrzi a füzetet, gyakran fellapozza. Különösen büszke a művészi pályára lépett osztálytársnő bejegyzésére. Az emlékezésben lánya is támogatja, akivel egy háztartásban él, s aki szintén aprólékosan ismeri édesanyja emlékes füzetét. A verseket emlékezetében őrzi. Utoljára 2002-ben jegyzett emlékverset, lányunokája füzetébe. 3. A borsi B.-né szül. V. Márta-Magdolna (sz. 1959) érettségi előtt másfél évvel nyitotta meg füzetét, 1975-ben, akárcsak minden más lány a környezetében, s akárcsak 20 évvel korábban az édesanyja, s 20 évvel későbben a lánya. Fémkapoccsal zárható, bőrkötésű album. 6 fiú és 16 lány jegyzett emléket, valamennyien osztálytársak és barátok, Márta- Magdolna kortársai. A társas lapot 38 személy írta alá. Egy személy 19 verset jegyzett, legtöbben azonban csupán 1-2 szöveget. Gyakori az illusztráció: a rajzokon legtöbbször virág, néhányszer Walt Disney figura jelenik meg. A füzetet édesanyja füzetével együtt féltve őrzi, néha fellapozza, szívesen mutatja családja fiatalabb tagjainak. Kedvenc emlékverse a következő: „Mindig szeret és mindig megbocsájt:/Isten és az édesanyád.” 4. A székelyudvarhelyi B. Tivadar 19 évesen, 1979-ben vonult be katonai szolgálatra. Erre az alkalomra emlékverses füzetet készített a maga számára, 39 verssel. Ezek szerelmi vallomást, az életre, boldogságra vonatkozó tanácsokat, kíváságokat tartalmaznak. Az emlékverseken kívül 16 slágerszöveget vitt magával, amelyek szintén a szerelemről, az életről és a boldogságról szólnak. A versek és a slágerek bizonyára segítségére voltak a rideg kaszárnyában. A katonai szolgálat idején szilveszter táján naplót nyitott, amelybe néhány jellegzetes élményét jegyezte be (melegvíz, fűtés hiánya, koránkelés, fárasztó kiképzés). Az emlékvers-füzetek eljárását követve a füzetben Tankos oldak készített. A 48
