Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
filctollal rajzolt 28 tankba katonatársai jegyezték be a nevüket és a dátumot. Hazatérte után, 1981-ben a füzet all éves húga tulajdonába került. B. Judit 41 verset gyűjtött össze, többnyire tréfás tartalommal. 12 verset pedig barátnői jegyeztek. A társas lapot 18 személy írta alá/’ 5. A kolozsvári B. Ibolya 1982-ben született. Az első osztályt 1989 őszén kezdte. 1990-ben, a tanév vége felé közeledve megnyitotta emlékvers-füzetét. A füzet egy éven keresztül volt nyitva, 15 személy jegyzett bele, egyikük 3, egy személy 2, 4 pedig 1-1 verset. A többiek csupán rajzot hagytak emlékben. A füzet tulajdonosának egyelőre szűk a kapcsolathálója, ketten 8. osztályosok, négyen elsősök, a többi bejegyző szülő vagy testvér. A bejegyzők nagyobb része az életkora miatt nem szöveges bejegyzést készített, hanem rajzolt, bohócot, királykisasszonyt, karácsonyfát, szívet, hóvirágot, tulipánt. Szívesen használtak színes ceruzát és filctollat. A 15 személy közül 11 -en titoksarkot készítettek. Gyakoriak a helyesírási hibák. B. Ibolya türelmedenül várta, hogy iskolás korba képhessen. A családból ismerte már keresztanyja, K. Erzsébet 8. osztályos korában, 1978—1980 között készített füzetét. A két füzet azonos méretű, mindkettő piros füzetborítóval van bevonva. Ibolya füzetét is a keresztmama címezte meg és datálta. A társas lapot Ibolya készítette elő, a mintául használt füzetből ihletődve szíveket rajzolt a bejegyzők neve számára. A hagyomány szervesen adódik át a különböző generációhoz tartozó két személy között. Ugyanakkor a szövegrepertoár jelentős mértékben cserélődik.7 6. A következő példa a bejegyzésekben szereplő versek számát szemlélteti. M. Dénesné K. Margit hatodik osztályban, 1986-ban nyitott füzetet. A füzet négy évig volt nyitva. Ez idő alatt a tulajdonossal együtt 38-an jegyeztek a füzetbe. Mindannyian fiatalok, 33-an lányok, 4-en fiúk. A füzet a négy év alatt közkézen forgott, ezért egy-egy személy többször jegyzett, mindig új oldalakra. Összesen 406 vers került a füzetbe. Egy bejegyző tehát átlagban 10 verset jegyzett. Az egy személy által bejegyzett legtöbb vers száma 61. A versek nagy száma jelzi az emlékírás gesztusának népszerű voltát, a bejegyzők rendelkezésére álló repertoár gazdagságát, a bejegyzések érzelmi és gondolati világának árnyalt voltát/ 7. A mezősámsondi N. Rozália tanárnő 1947-ben született, 1964-ben nyitott füzetet, a líceumi tanulmányai kezdetén, Erdőszentgyörgyön. A füzetet Vörösmarty Mihály idézet indítja. Petőfi Sándor, Ady Endre, Kölcsey Ferenc, Mihai Eminescu is emlékversszerző. Csupán az iskolás években írt emléket. A verseket emlékezetből idézte fel, az elfelejtett szövegrészeket maga pótolta. A versek mellé rózsát és nefelejcset rajzolt, mert ezek könnyebben voltak ábrázolhatok, s mert kedvenc virágai voltak. A verseket később is szépnek tartotta; osztálytársait a füzetébe jegyzett versek alapján is számon tartotta. A füzetében több oldalt maga illusztrált. 18-an jegyeztek, 17 lány és egy fiú. Egy-egy személy többször elkérte a füzetet, T. Emma nyolcszor, N. Katalin ötször jegyzett. A füzetben szerepel titok. A társas lapon többen megörökítették nevüket, mint ahányan jegyeztek a füzetbe. A füzet utolsó lapjam eluralkodik a tréfás hangulat. Nagy Rozália vigyáz a füzetére, olykor-olykor fellapozza. Csupán gyermekének engedte meg, hogy ádapozza.; 49
