Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
ZSIDÓ FERENC Huszonnégy részlet egy készülő regényből Zsidó Ferenc 1967-ben született Székelyudvarhelyen. Prózaíró, szerkesztő. Szülővárosában él. Vajda Gergely megállt a 20-as apartman előtt. Az órájára pillantott, aha, mindjárt tíz óra, lehet, nem fognak örülni, de különben miért ne örülnének, egyebütt se volt gond, hajnali négykor se. Kálmán László, igen a másik vendégmunkás-család a tömbházban. Az elsőnél, Kántoréknál nem sokat tudott meg a vendégmunkáséletről, talán majd itt. Nem csupán emiatt várta izgatottan a velük való találkozást, hanem azért is, mert Laciról egyszer meséltek a munkatársai... Na, majd kiderül, mi igaz az egészből! Ha sikerül kihúzni belőle. Végre valaki, akiről ő is tud valami szaftosat! Meg hát, ugye, Irma néni százezer elsuttogott szava is ott van... Szóval, szezonmunka: három hónap ott, egy hónap itthon; talán hárman vannak a családban: a nála pár évvel idősebb Laci, a felesége, Teréz, s talán egy gyerek. Egy tizenkétéves-forma leányka. Vagy egy fiú is van még? Kopogtatott a fémbetétes, betörésbiztos, öt ponton záródó masszív ajtón. Úgy látszik, van féltenivalójuk, morfondírozott Vajda. Hiába, na, a külföldi munka, az új Kánaán... Az asszony nyitott ajtót, tekintetében csodálkozással keveredő rosszallás. — Jó estét, ö... szervusz! — köhintett Vajda. Szia... Zavarok? — Hát... éppen vacsorázni készültünk. Mi járatban? Hát, csak felugrottam, gondoltam, válthatnánk pár szót... — Munkát keresel odakint? — próbálta kifürkészni Teréz Vajda szándékát. Neem... Az asszony megvonta a vállát: —Na, gyere beljebb! Meghűl a pizza. Mielőtt Vajdának ideje lett volna Teréz csóré picsájára, vagy a többi, Irma néni által (e szavakkal!) elmondottra gondolni, Laci is kijött az előszobába. Hadd lám, kivel bájcseveg az én feleségem? Jaj, te vagy az, Gergő?!, na, gyertek beljebb, mért cövekeltetek úgy le itt? — kedélyeskedett, miközben kezet nyújtott. Tényleg nem zavarok? — aggályoskodott Vajda. 5
