Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
KÜRTI LÁSZLÓ Kürti László 1976-ban született Vásárosnaményban. Költő, szerkesztő, tanár. Mátészalkán él. Antall Pistának telefonon hívtalak legelőbb, úgy terveztem, eldumálgatunk a bajok mellett, búcsúzunk, örvendünk, cukkoljuk egymást valami csibészséggel. persze nem vetted fel a mobilt, és mire visszahívtál, már tárgyszerű őszinteséggel beszéltünk karácsonyi ajándékcsomagodról: rákodról, ami a májadban burjánzik, de még nem sikerült a kezeléseket felvenned, a gyógyfürdők viszont enyhítik a fájdalmaidat és az jó. bárhol futunk össze, velem dicsekszel és: „hogy van még bőr a pofádon, ilyen eleven verseket írni?” nyáron abban egyeztünk, elmegyünk a hegyalja legjobb borászához, ahhoz az isteni bigéhez, aki úgy búg a furmintjáról, hogy percen belül bezsongok én is. és hagyjam a sok lőrét másra, de figyeljem azt az újságíró kiscsajt, ahogyan a tollszárral babrál, halálról soha, elevenségről volt szó mindig is közöttünk: „lacikám, tudod, férfiember állva hal meg, szóval látogass meg mielőbb, és adj egy utolsó interjút nekem.” csinálni többé percekig álltam előtte, előbb odaköszönt, majd ránézett a naptárára, szökőnap, meg sem történt találkozás a miénk, még néhány koncentrált lélegzetvétel, valami könnyű, súlytalan viccelődés a többiekkel, elegáns a világ, erre gondolok, majd keresgélek a tárcámban, nincs apróm, nagyvonal van. nagy megbecsültség, nagy bukások utáni ürességek, egyszer kölcsön adtam neki 15
