Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Események, évfordulók
„Az értékközvetítő” 2016. áprilisában nyílt meg a Szatmár Megyei Múzeumban Muhi Sándor-hipos^tá^isok. A% értékközvetítő c. kiállítás. Az alábbiakban a kiállítás műsorfüzetéből idézünk. Felician Pop: „Muhi Sándor nem egyszerű művészalkat, aki elmélkedéseinek elefántcsonttornyába húzódik vissza, hanem utcára vonuló művészemberként az idő hagyta nyomokból építi fel érzelmdús világát. Munkái az Ezeregy éjszakából lépnek elő, Seherezádéja képből képbe költözteti meséit. Muhit sohasem varázsolja el az eszetetizáló szolgálatkészség varázslata; munkáinak látszólag könnyen megfejthető üzenetei vannak, de minden felfedezés előjátéka csupán egy izgalmasnak Ígérkező meditációnak. Életműve gondolatsorozatok rafinált beöltöztetése különféle vonalakba és körökbe.” Cristina Busuioc: „Muhi Sándor zseniális építkező, fáradhatadan dolgozik azon, hogy a művészetet összeillessze az ipari tevékenységgel, a szellem emberét a kétkezű munkással, mintegy felszámolva a határokat munka és művészet között. A Kortárs kötőhelyek című sorozatában a mediatizálás zsúfolt kontextusaival kísérletezik, a Pillepalack kalandja/ban pedig a gyermeki világra irányítja a figyelmet, amelyben a munka játék, a jéték pedig alkotás. Példát kapunk arról is, hogyan terjeszthetők ki a személyes élmények a valóságra.” Gál Gyöngyi: „Muhi Sándor szatmári diákok százait, ezreit tanította rajzra, jó ízlésre, ezáltal pedig az igazság és a szépség áldozatkész szeretetére. Tanította őket továbbá életstílusra, hagyománytiszteletre, magyarságtudatra is. Leghitelesebb nevelési munkája talán mégis az önnevelési modell, amelyet mindannyiunknak megtanított, és amelynek az alapja az alkotói én minél célszerűbb, minél teljesebb megvalósítása. A grafikus, a történész Muhi is a szakadatian önnevelés irigylésre méltó ’eredménye’. Követendő példa egy olyan világban, amelyben mintha minden összefogna a példázatosság ellen. Ahol minden, ami nagynak tűnik, percek alatt eltörpíthető, lejáratható, és ahol a jelentéktelen bármikor és bárhol jelentőssé, sőt mérvadóvá tehető. A sűrű főhajtások világában Muhi Sándor létrehozta a szépség szerény, de hatásos kultuszát. Azt a szépségtiszteletet, amely belőlünk kiszolgáltatott, de jobb sorsra érdemes emberekből szabadságszerető lényeket nevelhet. S ez annyira nagy dolog, hogy nem lehet eléggé és elégszer megköszönni.” Elek György: „Aki alkot, munkájába örömeit-bánatait, egész világát belesugározza; munkája minden mást elfüggönyöz előle; saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet; örül, hogy neked is adhat. Az alkotó és a műélvező igénye nem mindig fedi egymást, de valamilyen módon a jól megalkotott mű mindenkit magával sodor. A jó alkotás az, ami magával vonzza az ember figyelmét, érdekélődővé teszi, tekintete megragadja a lényeget, gondolkodásra készteti és részleteiben önmagára ismer. A jó alkotás meggyőzi a nézőt, lelkesíti. Aki nem ismeri a művészetet, az nem ismeri a világosságot, a meleget. Nem érzi, mi az igazi teremtő erő, az igazi éltető erő. Mert a művészet az emberiség maradandó kincseit fedezi fel, de nem törekszik azok fölé emelkedni. Csak azt fogja fel belőlük igazán, ami bennük mozgalmas: a teremtés apró mozzanatait, az egésznek egy részét. Arra törekszik, hogy a teremtés maradjon meg a maga természetességében, ne gépiesedjen el. A művész teremtő gondolatai oldottan lebegnek az élet szakadozó áramlatában és vigyáz arra, hogy a teremtés ne érjen sohasem véget, hogy a teremtő kedv ne enyésszen el. Olyan lelki erő a művészet, amely határtalanul evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.” 128
