Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Események, évfordulók
Bertha Zoltán 60 Bertha Zoltán irodalomtörténész, kridkus és egyetemi oktató 1955-ben született Sárospatakon. Jelenleg a Károlyi Gáspár Református Egyetem habilitált docense és az Agria, a Stádium, valamint a Kelet Felől c. folyóiratok szerkesztőbizottságának a tagja, folyóiratunknak munkatársa. Vagyaink még néhányan ezen a pályán, akik betöltötték a hatvanadik életévüket, már megtette velünk a sors, amit csak akart, eddigi életünk nagyobbik felét a kommunizmusban töltöttük, Bertha Zoltán Magyarországon, én pedig a Partiumban. írhatnék 1981-es debreceni megismerkedésünkről, három és fél évtizedes barátságunkról, de Zoli személyiségét nem lehet magáncélra kisajátítani, aki mindenre és mindenkire figyel, ami az egyetemes magyar irodalomban történik, közérdeklődést érdemlő egyéniség. Vannak közös magyar szellemi és irodalmi életünknek jól bejáratott értékrendjei, minőségi fokozatai, ilyen például a kisebbségi — nemzeti - egyetemes sorrend. Mégis, ha igazi nevükön akarjuk szólítani és önértékei szerint akarjuk megítélni irodalmunk rendhagyó jelenségeit, személyiségeit, új paradigmasort kell felállítanunk. így van ez a hatvanéves Bartha Zoltán esetében is, javasolt sorrendem: kisebbségi — nemzeti — berthazoltáni. Fenntartások nélkül helyettesíthető az egyetemes jelző a személlyel. A kisebbségi és a nemzeti már elfogadott és (többek között Bertha Zoltán tanulmányaiból) ismert besorolás, viszont tartozom a berthazoltáni magyarázatával. Közismert és legendás szerénysége miatt ezt ő maga sohasem tenné meg. A (kisebbségi, nemzeti, egyetemes) irodalomban nem a tipikus vonásokat keresi, hanem a sajátosat, azokat a karakter jegyeket, amelyek egyénítenek, megkülönböztetnek. Megállapításai mégis egyetemes értékszíntűek, a sajátosban megnyilvánuló egyetemesség a viszonyítási alapjuk. Ez nem külső fiüszteri póz, hanem belülről jövő, habitusához tartozó adottság, ehhez párosul továbbá az a szellemi-lelki hév vagy felhajtó erő, amelyet egy állandó lánggal lobogó belső tűz táplál. A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagságát köszöntő Ködöböcz Gábort idézve: /B.Z./ „a töredékek helyett a teljességet, a szétszakítottság helyett az összetartozást, a részek helyett pedig az egészet karja látni és láttatni”. Ennek a szándéknak a megvalósulását tapasztalhatjuk számtalan tanulmányában és kritikájában, melyeket a huszadik század modern és kortárs magyar irodalmáról, a Nyugat-nemzedékekről, a népi írókról, a kisebbségi magyar irodalmakról írt. Megjelent tizenöt könyve közül kiemelendő: A hetvenes évek romániai magyar irodalma — Görömbei Andrással (1983,1985), Sütő András (1995, 1998), „Világteremtő enciklopedizmus” — Tanulmányok Németh Lászlóról (2005), Fekete-piros versek költője — Kányádi Sándor (2006), „Székely Homérosz” — Tanulmányok Tamási Áronról (2012). Kedves Zoli! Életednek fele centenáriumát egy évtizeddel túllépve kívánok neked a magam és a szerkesztőség nevében további termékeny évtizedeket és hozzájuk kellő egészséget, hogy bensődből az alkotó munkádat tápláló tűz soha ki ne aludjék. (végti) 129
