Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Társművészetek
internátusba) fogadták be. A Szatmári diákok 1610-1852 (Szeged, 1994; közreadta: Bura László) kiadványban olvasható a neve a másodéves humanisták között 1838-ban: Mezey Iosephus, 15, re, Hung., Kis Léta, c. Szabolcs, Andreas, nobilis, regii salia offici obequitator, Misztitze. Bereg. Ez a bejegyzés megerősíti a következőket: Kislétán, Szabolcsban született, római katolikus vallású volt, édesapja András, nemesi származású, sóhivatali tisztviselő Miszticén, Beregben. A következő iskolai éveket nagy valószínűséggel szintén Szatmáron végezte, de erről már nincsenek megbízható adatok. Szatmáron a katolikus líceum létrehozása egybeesik az egyházmegye alapításával: 1804. A líceum növendékeinek döntő többsége itt is világi pályára készült és más vallásúak is látogathatták. Az igazgató Mezei tanulóévei ideje alatt Schlachta Márton volt. A diákok itt 1838-tól filozófiatörténetet, empirikus pszichológiát, analitikus logikát, matematikát, történelmet, magyar nyelvet és irodalmat, fizikát, valamint mezőgazdaságtant tanultak. A tantervben szó sincs képzőművészeti nevelésről vagy művészettörténetről. Mindez Hám János püspöksége idején (1827-1857) történt, egy olyan időszakban, amelyben a városra, annak gazdasági, kulturális életére igen nagy hatást gyakoroltak az egész városképet átalakító, átformáló nagy püspök kezdeményezései. Ez elsősorban a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye intézményrendszerének létrehozásához kötődött. Ebben az időszakban alakult át a város piacterén álló kis, 18. századvégi plébániatemplom kéttornyú, kupolás székesegyházzá, ekkor épült a Zárda-templom és kolostorépület, a Kálvária-templom, folytatták a püspökség megalakulása után megkezdett palota építését, amelynek első lakója Hám János volt. Felépült a mizerikordiánusok, irgalmas barátok rendháza és kórháza, a ferencesek kolostora, a temetőkápolna és még sorolhatnánk. Az építkezésekkel párhuzamosan nagyarányú felújítási és díszítési munkálatok is folytak, ebben a későbbiekben igen jelentős szerep jutott Mezei Józsefnek is, aki megrendelésre több tucat oltárképet készített. Arról, hogy milyen kapcsolatban volt Mezei Hám Jánossal, sajnos, egyetlen adat sincs, de nagy valószínűséggel kellett találkozniuk. Azt biztosan tudjuk, hogy jó viszonyban volt a nagybányai Szentháromság-templom plébánosával, a későbbi kanonokkal, Smolzer Ignáccal, aki nemcsak jelentős megrendelésekhez juttatta, hanem folyamatosan bátorította, ösztönözte a festőt. A 19. század első felében Szatmárnémetit már olyan iskolavárosként emlegették, amelyben elsősorban a felekezeti, református, római katolikus iskoláknak köszönhetően magas színvonalú oktatás zajlott. Egyáltalán nem lehet azon csodálkozni, hogy ebben az értékteremtő, dinamikusan formálódó közegben, az értelmes, sokoldalúan tehetséges fiatal Mezei József bizonyítani szeretett volna az osztálytársai, tanárai előtt. 14 éves korában írt egy regényt, de ez sajnos elveszett. Irt az intézet főnöke számára névnapi ajándékul egy háromfelvonásos színművet, valamint kicsit később, hasonló esemény kapcsán egy ötszáz versből álló pásztorjátékot. Mindez azt igazolja, hogy az írói véna mellett hatalmas ambíciók fűtötték a törekvő, nem mindennapi munkabírású fiatalembert. Bár önerőből tartotta fenn magát, mégis jeles eredményt sikerült elérnie a gimnázium elvégzésekor. Ezzel párhuzamosan szinte rendszeresen rajzolt tollal, irónnal, acélmetszeteket és olajfestményeket, főleg tájképeket és csendéleteket is készített. 60
